egy meglepő találkozás

Andron hatalmas szigetét nemhogy megkerülni, de végérvényesen elhagyni is igen hosszadalmas volt... Legalább négy napot követelt. Aztán ahogy eltűnt mögöttük a horizonton, fellélegezhettek, főként Spike és Blando, akik már biztonságban érezhették magukat. Nem mellesleg ők ketten a hajón remek segítségnek bizonyultak- és jó társaságnak. Tom Focus örült, hogy a keze alá dolgoznak. Ráadásul foglalkoztak Shaylával is, aki a komoly vérveszteség miatt napokig nem kelt fel. Legutóbb, mikor a király betért hozzá, Spike éppen végzett a kivizsgálással. A kék macskára nézett:
-Teljesen normális ütemben regenerálódik, csak kell neki még egy kis idő... Ezután kínosan elcsendesedett, és szégyenkezve elfordította a fejét:
-Sajnálom... nagyon megbántam, amit tettem... A király a vállára tette a kezét:
-Most jóvá teheted- mondta bizalmas, nyugodt hangon- gyógyítsd meg. A srác visszanézett rá, és engedelmesen bólintott:
-Megteszek mindent.

Ezt követően Focus visszament a fedélzetre, a kormányhoz. Épp a harcos vezetett. Odalépett mellé és elismerően bólintott:
-Egyre jobban megy neked a navigálás. Blando elmosolyodott:
-Köszönöm, felség. A macska ránézett:
-Biztos, hogy eddig nem hajóztál? A zoolook ránézett:
-Nem én- majd ismét előre nézett- nem is tenger mellett éltem. Deghyom ura elmosolyodott:
-Akkor mesélj egy kicsit. Honnan jöttetek egész pontosan? A harcosnak kifejezetten tetszett az uralkodó barátságos hangneme. Rég nem volt része ilyesmiben. Készségesen mesélt is:
-Spike de Kai és Blando Vada... egész véletlenül kerültünk össze. Az egész úgy történt, hogy odaát az emberek vadul üldözték a fajtánkat. Veszélyesnek tartottak minket a képességeink miatt. És habár a szeretteinktől mind elszakadtunk, ahogy mindenki más irányba futott, mi ketten valahogy pont összefutottunk... és végül együtt kerültünk Andron szigetére. Tom Focus felvonta a szemöldökét:
-Azt mondod, Vada? A fehérhajú értetlenül felé fordult:
-Persze, miért? A király tovább érdeklődött:
-Nem vagy egész véletlenül rokonságban egy ikerpárral? Casey és Krisztofina... ők ott vannak Nixában. Erre Blando izgatottan fordult felé- még a kormányt is elengedte:
-Ők az unokatestvéreim!- kiáltott fel örömtelien, a szemei csillogtak- szóval élnek, és jól vannak? De jó hallani! Ismét megragadta a kormányt, egészen belelendült:
-Alig várom, hogy láthassam őket! Miért nem ezzel kezdtétek? Focus vállat vont:
-A negyedet már említettük... azt hittük, az is elég. Blando halkan nevetett:
-Nem, ha a rokonokról van szó...

Shayla a következő nap reggelére ébredt fel. Az egész egy hosszú, mély alvásnak tetszett... azt az apróságot leszámítva, hogy a sérülése teljes hosszában szúrón fájt. Viszont az kifejezetten kellemesen érte, hogy az arcába sütött a nap. Ez az ő arcára is mosolyt csalt. Sóhajtott, majd lassan feltápászkodott, és elindult fel a fedélzetre. Körbenézett... a tenger illata lenge körbe a levegőt, és a kékség vette körül. Aztán a következő pillanatban már hallotta is az ismerős hangot:
-Shayla! Tom Focus a nyakába ugrott. Nagyon örült neki, hogy ismét épen látja a lányt. A királynő felé fordult, és simogatta a karját:
-Szia... na, mi van? A kék macska megpuszilta, és a vállához bújt:
-Örülök, hogy jól vagy. Majdnem egy hetet átaludtál. A lány szemei igen látványosan elkerekedtek:
-Mit nem mondasz?- körbenézett- és azóta mi történt? Ura folytatta:
-A skorpió és a kígyó velünk vannak. Ők segédkeznek a fedélzeten. Alig, hogy végigmondta, Spike már kiáltott is nekik:
-Felség, szárazföld a láthatáron! A pár azonnal odarohant.

A távolból meg is pillanthatták... egy rettentő széles földsáv, felhőkig érő hegyekkel. Ahogy közelebb értek, azt is ki tudták venni, hogy a hegyek közül irdatlan vízesések zúgnak alá... üvegszerű, lilás lépcsőfokok állnak stabilan a levegőben - akárcsak a fogaskerekek, amit ott forognak. Tom Focus látványosan rácsodálkozott a jelenségre:
-Mi a jóságos.... Viszont ehhez Shayla se tudott hozzászólni. Semmit nem hallott fogaskerekes-vízeséses szigetről. Ráadásul ahogy közeledtek a parthoz, pár lépcsőfok leszállt eléjük, összeállva egy kikötővé. A hely fogadta őket.
-Na jó- jegyezte meg a király- ezt kezd egyre bizarrabb lenni. Úrnője ránézett:
-Legalább barátságos- mondta, miközben kötött ki, majd a két zoolook-ra nézett- ti is jöttök?
-Nem kösz- csóválta Blando a fejét- nem kívánunk újabb kellemetlen meglepetést. A lány visszamosolygott:
-Ahogy gondoljátok. Azzal ő és Focus kiszálltak.

A sziget valóban hatalmas volt. A sok lépcsővel, vízeséssel és a működő fogaskerekek rengetegével egy irdatlan gépezetnek bizonyult. A mechanika még részben takarta is felettük az eget. A páros pedig ámulattal nézte azt a mozgást.
-Még sosem hallottam erről a helyről- csodálkozott Shayla- még csak lábjegyzetekben se.
-Úgyszintén- szólt Focus az egyik vízesést csodálva- és furcsa.... honnan jön ez a sok víz? És mi mozgatja a kerekeket?
-Mágia- hangzott a hang a fejük fölül. Mindketten a hang irányába fordultak. Egy sötét, szárnyas, smaragdzöld szemű alak ült az egyik üvegszerű lépcsőn. Shayla azonnal felismerte:
-Shakara?- kérdezte meglepetten. A szörnyeteg elmosolyodott:
-Teljes életnagyságban. Felállt, legyintett szárnyaival, majd a pár elé libbent. A kék macska döbbenten nézett rá:
-Ezt el se hiszem... a legendás Sötétség fia, aki világokat szelt át. A királynő tovább kérdezősködött:
-Te itt? Azt hittem, hogy annak a nekromágusnak a támadása után nem kívánsz többé visszajönni- majd körbemutatott- és mégis mi ez a hely?

Shakara szelíden elmosolyodott, és belekezdett a válaszba:
-Ez itt a kerék világ. Egy kisebb kontinens, ami a világok közti átjárhatóságot biztosítja. A vízesések átjárók, emellett a fogaskerekekkel folyamatos mozgásban tartják egymást. Így ez a mozgás ennek a világnak minden pontjára kiterjeszti az átjárhatóság lehetőségét. Én pedig azért vagyok itt, hogy apám parancsára ellenőrizzem a szerkezetet.
-Miért?- kérdezte Shayla- mi történik, ha hiba akad benne? A Sötétség fia komolyan rápillantott a lányra:
-Jobb esetben megszűnik az átjárás. Rosszabb esetben megáll a Föld. És a legrosszabb esetben a szerkezet összedől... és vele együtt a világ is. Tom Focus egy hosszabb pillanatra elgondolkodott:
-Akkor ezért nem tud senki erről a helyről- majd bestiára pillantott- mert ha felfednék, hogy milyen komoly szerepe van, akár meg is támadhatnák, és a világ elpusztul. Shakara bólintott:
-Pontosan- majd végigmérte őket- csodálom is, hogy idetaláltatok, és tisztelem a bátorságotokat. Viszont arra kérlek titeket, hogy ne adjátok tovább azt, amit tudtok és láttatok. Amint azt ti is érzitek, ennek komoly súlya van. Shayla bólintott, és bizalmasan visszamosolygott:
-Bízhatsz bennünk... Királyi becsület szavunkat adjuk, hogy nem említjük a helyet.

Shakara elmosolyodott, majd ismét alaposan végigmérte a párt:
-És? Az út során mit tapasztaltatok?
-Hideget-meleget- válaszolt röviden és tömören a király. A csíkos macska viszont hosszabban kifejtette:
-Apádtól kaptunk egy régi térképet, és ez alapján indultunk útnak, abban a reményben, hogy új szövetségeseket szerezhetünk. De sajna, nem jártunk akkora sikerrel, mint amire számítottunk. Volt sziget, ami teljesen elpusztult, egy másik pedig nem akart külső kapcsolatot... és voltak olyanok is, ahol teljes volt a belső zavargás. A Sötétség fia bólintott:
-Értem- majd a királynő vállára tette mancsát- de ez ne keserítsen el. Egyikőtöket sem. Elengedte a vállát, majd mindkettőjükre nézett:
-Annak idején én is rengeteget küzdöttem a térrel, az idővel, és a veszteség fájdalmával, mire megtaláltam a szerelmemet. Lehet, hogy újra és újra elvesztettem őt, de az utam során rengeteg tapasztalatot- és ami még fontosabb- rengeteg szövetségest szereztem. De ami ennél is jobban túltesz, az az, hogy Elisir és én sokkal mélyebben összekovácsolódtunk. Az egymás iránt érzett szerelmünk csak erősebbé vált, mint azelőtt...

Tom Focus Shaylára nézett, megfogta a kezét, és elmosolyodott:
-Mond valamit... A lány halkan nevetett, és a vállára hajtotta a fejét. A király átkarolta a derekát, és megpuszilta a homlokát. Shakara pedig rákérdezett:
-Ha jól látom, hosszú út áll mögöttetek. Nem kéne egy segítő kéz hazafelé? Deghyom ura hálásan nézett vissza rá:
-Köszönjük, az jól esne. A bestia bólintott:
-Akkor szálljatok vissza a hajóra. Gondoskodom a hazautatokról. A páros meghajolt, és visszamentek a hajóra, ahogy azt a Sötétség fia kérte tőlük. Ezt követően Shakara apja segítségével egy portált nyitott a hajó számára, ami a Vasmacska karma kikötőjébe vezetett vissza...