2012. január 15., vasárnap

Celestino

Kezdetektől fogva a sötétség uralja a világot, de teret ad a tisztító fénynek... akárcsak a gyűlöletnek, a rettegésnek, és a kegyetlenségnek. És ha a fény ezeket nem éri el, akkor ők érnek el valami mást. Vagy valaki mást...

Nem sokkal azután, hogy Shayla szülei meghaltak, és így megszabadult a szolgaságuk alól az esődémon azonnal megbízatást kapott Sötétségtől: az örökké rejtélyes és pártatlan isten egy embert bízott rá... pontosabban egy fekete hajú, körszakállas, zöld szemű férfit, akit sötét angyallá módosított. Maguk között elmesélte Maueknek, hogy ez a személy az emberek világából származik, viszont a párja elvesztése következtében olyan mélyen átjárta őt a kétségbeesés, a harag, és a depresszió, hogy megdöbbentő kegyetlenséggel vetett véget az életének. Ez spirituálisan is kihatott rá, úgyhogy Sötétség úgy gondolta, hogy új embert farag belőle. Először is, sötét angyallá változtatta, másrészt az emlékeit és az érzéseit törölnie kellett.

Maueknek tehát az volt a dolga, hogy ismét mindenre megtanítsa. Eleinte egész gördülékenyen mentek a dolgok, amikor kardforgatásra, harcra tanította. A rá bízott személy különösen engedelmes volt... mint valami gépezet. Az esődémon viszont elkövette azt a hibát, hogy miután annyi negatív érzés gyülemlett fel benne a szolgaság alatt, azt egy idő után a sötét angyalon vezette le. Amaz nem értette, hogy az esődémon miért ordibál vele, vagy miért ráncigálja, esetleg nekitámad. De nem is kérdezte. És vele szemben megvédeni se volt magát hajlandó. Úgy látta, hogy csakis Maueknek tartozik engedelmességgel, és bármi történik, nem fordulhat ellene. Így, a majdnem 4 év alatt egy alázatos, komoly, és engedelmes katona vált belőle.

Akkor döntött ugyanis úgy a sötét isten, hogy az esődémon eleget tanított neki. Minden mást talán jobb, ha ez a szerencsétlen magától tanul meg. Mauek ekkor szembesült a ténnyel, hogy meglehetősen pocsék tanár volt. Másra kellett volna szánni azt a rengeteg időt. A szabadságában előtört agressziója rányomta ezekre az évekre a bélyeget. Végül maga kísérte a parthoz a búcsú napján.
-Most jól figyelj rám, Celestino- mondta, ahogy a rá bízott személy vállára tette mancsát- menj észak-nyugat irányba, egészen a nagy szárazföldig. Ott keress magadnak másik személyt, akit szolgálhatsz. A sötét angyal rápillantott zöld szemével:
-És veled mi lesz?- kérdezte semleges hangon. Az esődémon pedig megejtett egy bizalmas mosolyt:
-Nekem csak az volt a dolgom, hogy tanítsalak. De felsültem, mint tanár. Te pont ezért nem kész, és pont ezért kell valaki mást találnod. A harcos kérdően nézett rá:
-Nem értelek... Erre Mauek enyhén meglökte:
-Csak menj, jó? Ezt viszont már nem kellett a sötét angyalnak kétszer mondani. Azonnal szárnyra kapott, és megindult a kijelölt irányba.

Kicsivel több, mint egy hétig kereste a helyét. A sok sziget és a tenger kéksége után könnyű volt megtalálni a nagy szárazföldet. De kissé tehetetlennek érezte magát. Mivel emberi emlékei törődtek, egyedül az esődémont ismerte az egész világon... csak vele volt kapcsolatban, csak neki szolgált. Most pedig szabad, a világ egyszerre óriássá és bizonytalanná vált. Annyi lehetőség lehet itt... annyi más lény... és az ő kezében van a döntés. Maga határozhatja meg, hogy kihez megy.

Amint a parttól az erdőkön és a mezőkön végigbandukolva ezen merengett, úgy a kék fővárostól 7-8 kilométerre, a réten, az erdőtől nem messze szemet szúrt neki egy magányosan álló, egyszerű díszekben tetszelgő villa. Mily érdekes... Mauek még azt mesélte, hogy az ilyen épületek városok központjában vannak, és rendszerint több egymás mellett... ez viszont itt árválkodott egymagában. Lassan odaorientálódott a kapujáig, majd az arany kopogtatóval háromszor hangosan a kapura vert. Ezt követően lopva végigmérte a pusztán kétszintes márványépületet, melynek teraszairól és lapos tetejéből omlottak le a különböző futó növények, virágos indák... Majd nyílt a kapu.

A másik oldalról a lila nemesi ruhában lévő, karmos szárnyú Kicsi nézett vissza rá a kapu mögül.
-Jó napot...- mérte végig felemás-leplezett csodálkozással, majd a szemeibe nézett- Miben segíthetek? A sötét angyal némán végigmérte őt tekintetével. Érdekes, törékeny és nemes lény... talán még Maueknél is törékenyebb. Viszont neki is fekete a szárnya, és a bőrszínük is hasonló. Nem emlékezett rá, hogy valaha látott volna hasonló lényt, de valami furcsa ragaszkodást váltott ki belőle... hasonlót, mint az esődémon. Talán nála érdemes próbát tenni. Alázatosan meghajolt, majd ismét állta a hölgy tekintetét:
-Celestino vagyok. Szeretnék itt szolgálni. Kicsi igencsak hezitálni látszott a kérdésen, és többször végigmérte az alakot, fürkészve az arcát. Utóbbi ezt nem tudta hová tenni, de nem is zavarta. Arra gondolt, hogy talán a hölgy sem látott olyan lényt, mint ő... Az egyszerű nemes tovább kérdezősködött:
-Harcos vagy, jól látom? Celestino bólintott:
-Igen, hölgyem. Előző mesterem kiválóan megtanított harcolni. Kicsi az állát fogva, részben a száját is takarva méregette megint a jövevényt- a sötét angyal ebben a néhány percben megállapította, hogy ez a lény meglehetősen több gesztussal és mimikával dolgozik. Soha nem látott még ilyen jeleket. Aztán a hölgy azokkal a meleg barna szemekkel rápillantott, és leengedte a kezét:
-Nem bánom, gyere- mondta végül- légy a testőröm. Celestino pedig ismét meghajolt, majd belépett a kapun, mely lomhán csukódott mögötte...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése