Kicsi épp, hogy felöltözött, és épp a tükör előtt szépítkezett, mikor éktelen lármát hallott odakintről. Mintha valami becsapódott volna, majd ezt két meglehetősen mély, férfias ordibálás követte. Azonnal kiszaladt, hogy megnézze, mi történik. Épp a történet sűrűjébe csöppent, hogy Celestino és Shakara épp vadul párbajoztak egymással. A Sötétség leszármazottja ugyan erős volt, és többféle elementál mágiát is kiválóan ismert, viszont a sötét angyal ugyanilyen jó kardforgató is volt. A küzdelem elég heves volt kettejük közt, és elég szép számmal éktelenkedtek rajtuk a sérülések.
Mire az egykori hollónemes felfogta, hogy mit is lát, azonnal odafutott közéjük:
-Elég legyen!- kiáltotta harsányan, ellentmondást nem tűrő hangon. A testőr azonnal vigyázzba vágta magát, és azonnal meghajolt, azzal nem volt gond. Shakara viszont folytatta volna. Az első lépés után az állította őt meg, ahogy a hölgyre pillantott. Arcára jól láthatóan kiült a csodálkozás... mintha ott, akkor tudatosult volna benne, hogy azóta a győzelmi este óta nem is látta őt. És mennyit változott...
-Ezt meg mégis mire véljem?- folytatta a nemes felháborodva, ahogy végignézett a két jómadáron. Celestino fejet hajtott, és alázatosan válaszolt:
-Ez az alak nem kapott tőled felhatalmazást, hogy beléphessen, úrnőm. És miután ezt közöltem vele, ő erőszakkal berontott. Úgy hittem, hogy meg akar téged támadni. Azonban a bestia rárivallt:
-És te mégis ki vagy itt, hogy megszabd, hogy bejöhetek-e vagy nem?
-Pofa be, Shakara!- kapta visszakézből Kicsitől. A hívatlan vendég meg is lepődött, hogy egy egyszerű kisnemes így helyreutasítja. De működött, hisz volt a hanghordozásában valami ijesztő, ami miatt nem mert visszaszólni.
Ezt követően a hölgy bizalmasan megsimogatta a sötét angyal vállát:
-Semmi gond, Cielo, innen átveszem. Addig lásd el magad. A testőr meghajolt, majd odébbállt. A ház úrnője pedig visszanézett a bestiára:
-Mit keresel itt? Shakara az árkádoknál épp eltűnő sötét angyalra mutatott:
-Elárulnád, hogy ez ki a fene? Kicsi folytatta:
-Ő Celestino, a testőröm. Drága jó dédapád küldte hozzám, és őszintén szólva, meglehetősen jó szolgálatot teljesít- közelebb lépett hozzá- de mégis neked ehhez mi közöd? A Sötétség leszármazottja sóhajtott, és valamivel nyugodtabb hangnemben folytatta:
-Jena említette, és...
-Vagy úgy....- mondta szarkasztikus hangsúllyal a nemes- és máris azt hallod, hogy egy férfi van a közelemben, akkor fogod magad és kivágod a balhét?
Shakara ismét sóhajtott, felszínesen leporolta magát, majd komolyra fordította hangvételét:
-Nem, de attól még te vagy a lányom anyja. Éppen ezért őt és téged szeretnélek biztonságban tudni. Kicsi felvonta a szemöldökét:
-Igen? Mióta? Mióta pár éve megtudtad, hogy van egy lányod? Ment volna odébb, de a bestia megragadta a karját:
-Megkérlek, hogy ne csináld ezt a hisztit. Kicsi felé fordult, a hívatlan vendég pedig folytatta:
-Igaz, hibáztam. Ezt nem érdemelted a részemről. De szeretném jóvá tenni. A hölgy sóhajtott, és nyugodt hangon folytatta:
-Kezdheted azzal, hogy békén hagysz. Nem vagyok része az életednek, és ezt mindketten tudjuk. Neked más mellett a helyed. Különben is, azóta nem láttál... ne ennyi év után akard helyrehozni, amit tettél. Azon, ami történt, én már rég túltettem magam. Ami pedig Jenát illeti... ő szép és ügyes. Biztos rengeteget mesélt neked. Kiskorától mindenki szereti őt.
Amint befejezte, elhúzta a kezét a bestia mancsából. Shakara figyelte ezt a gesztust, majd ismét a nemesre nézett:
-Sajnálom... Kicsi viszont lassan csóválta a fejét:
-Ne sajnáld...- mondta halkan, majd teljesen visszafordult felé:
-Csak menj haza és légy boldog, jó? Shakara megejtett egy halvány mosolyt, majd hozzátette:
-Azért... örülök, hogy jól vagy. A hölgy halkan nevetett, de már nem szólt semmit. Feleslegesnek tartott ezek után bármilyen szót.
Hagyta, és figyelte, ahogy a Sötétség leszármazottja szárnyra kap, és elrepül az udvarról. A következő pillanatban pedig odalépett mellé a testőr:
-Minden rendben, úrnőm? Kicsi felé fordult, és elmosolyodott:
-Persze. Semmi gond. Végigmérte, majd hozzátette:
-Ilyen gyorsan elláttad magad? Celestino megejtett egy halvány mosolyt:
-Ezek a sérülések nekem semmiségek. A nemes a vállának dőlt, és a hátára tette kezét:
-De azért köszönöm, hogy így kiálltál. Rád mindig számíthatok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése