Shah nemcsak, hogy elvitte Charminát az ő szerény birodalmába, de alaposan végig is vezette őt. A lány akkor tudatosult csak igazán, hogy kivel is van dolga, ahogy a bazárt végigjárva minden kereskedő, kézműves és járókelő meghajolt. A selyemövében pihenő élő tőr sárga szeme megcsillant:
-Ez aztán az elismerés! Hozzá tudnék szokni. A lány rászorította a kezét:
-Hallgass Voltali! Vendégek vagyunk, ne tegyünk rossz benyomást. Ekkor megpillantotta a bazár sarkában ugrabugráló alakot. Értetlenül közelebb lépett:
-Ez meg mit csinál, menekül? Vagy valami más baja van? A szultán harsányan felkacagott, majd a kis hölgy vállára tette kezét:
-Dehogyis! Nadir mutatványos- majd kíváncsian felé fordult- ne mond, hogy nálatok nincsenek mutatványosok. Charmina zavarában még el is pirult. Rejtette is kezeivel az arcát:
-Ne haragudj- mentegetőzött kínosan- nem tudtam, soha nem láttam még ilyen mozdulatokat. Shah halkan nevetett, és közelebb léptek:
-Semmi gond... most láthatsz.
Nadir valóban ügyes mutatványokat produkált. Még egy lángoló fáklya segítségével tüzet is fújt. A láng látványosan felcsapott a közönség előtt, akik megtapsolták. Az ő akrobatikus műsorát már a palotában egy táncos váltotta fel. Jena úgy táncolt, mint aki extázisba van esve. A páros a trónteremben élvezte a műsort, miközben egy-egy kupa vörösbort szolgáltak fel nekik. A szultán átnyújtotta a kupát vendégének, és megemelte a sajátjáét:
-Egészségedre, szépségem! Hogy megtisztelsz jelenléteddel szerény birodalmamban. Charmina elmosolyodott, és viszonozta a gesztust. Majd belekortyolt a vörös nedűbe. Azonnal érezte, hogy az arcába szökik a vér, és lassú köd kezdi eltompítani az agyát. Ismét belenézett a kupába:
-Ez miféle nektár, jó uram? Shah halkan nevetett:
-Vörösbor, drágám. Az egyik legjobb.
-Ó- a lány csodálkozva felvonta szemöldökét- nem volt szerencsém még hasonlóhoz. Ez olyan kellemesen ellazítja az érzékeimet. Utána felpillantott, vissza a vadul táncoló dzsinnre. Még az alkoholtól kissé eltompult tudatban is csodálattal nézett rá.
-De szépen táncol...- állapította meg ábrándos, csodálkozó hangon. Shah most viccelődőre fogta a hangulatot:
-Táncot azért láttál már, ugye?
Charmina felé fordult, és bólogatott. Aztán megdörzsölte a szemét:
-Elnézést... azt hiszem, a vörösbor kissé megártott. Az uralkodó megsimogatta a hátát:
-Semmi gond. Kicsiny birodalmunk igen különös ízvilággal rendelkezik. Ezt követően átnyújtott neki egy tálcát, amin tortaszeletek sorakoztak:
-Ezt próbáld meg, talán segít. A lány tekintete kissé elidőzött a desszerten... majd leemelte az egyik szeletet, és beleharapott. Azonnal megállapította, hogy túlságosan is édes... az a fajta túl édes, ami súrolja az átlag ember ingerküszöbét. Érezte, hogy tüstént innia kell rá valamit... és jobb híján a vörösboros kupát húzta meg. Ennek köszönhetően az agyát ellepő köd csak még sűrűbbé vált.
Ekkor már Voltali is érzékelte, hogy gond van. Kiröppent gazdája övéből, szellemalakot váltott, és megfogta a vállait:
-Úrnőm, jól vagy? A dzsinn is abbahagyta a táncot:
-Mégis mi a fene?- odament hozzájuk, majd végigmérte a vendéget... és a szultán felé fordult- Te most komolyan leitattál egy gyereket? Shah ártatlanul vállat vont, és mentegetőzött:
-Honnan tudtam volna? A mi kultúránkban az ilyen lányok már férjhez mennek, főznek, takarítanak... és egyáltalán nem árt nekik az ital. Jena tovább pattogott:
-De róla mérföldekről látszik, hogy nem a mi kultúránkból való! Shah, te nem vagy normális!
-Minden oké- mondta Charmina kissé elferdült mosollyal, ahogy élő fegyvere vállának dőlt- nem kell aggódni, én ugyan jól vagyok...
Az uralkodó sóhajtott, majd a fejét csóválta. Aztán átvette Voltalitól a lányt, és felkapta:
-Ezt bizony ki kell pihenni. Ne haragudj, szépségem... Az élő fegyver kissé gyanakodva nézett rá, majd követte:
-Mégis hova viszed az úrnőm? Shah visszanézett rá:
-Csak a vendégszobába. Kellemesen hűvös, ideális, hogy aludjon egyet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése