nos verdad

A tanácsterem tömve volt. A tömeg vonakodott leülni, mivel az ektrek is eljöttek az eseményre... viszont hosszasan üdvözölték rég nem látott lekt testvéreiket. Azbah-Dzsan felkereste Tarát. Az első sorban meg is találta, majd leült mellé:
-Köszöntlek, gyermekem... A lánynak fülig ért a szája, mikor meglátta őt, majd átölelte a vörös főpapot:
-Azbah, de jó hogy látlak! Az öreg visszanézett rá:
-Minden rendben van? Jól bántak veled? Lady Spark bólintott:
-Igen, minden rendben. Fomalhaut vigyázott rám.

Az említett személy megjelent az emelvényen, és felmutatta a lemezt. Azonnal elhallgatott mindenki, ő pedig belekezdett:
-Testvéreim! Íme az igazság! Lássátok hát ti is, hogy nemcsak szóval igazolom, hogy Cor Serpens ártatlan, de a saját emlékeit nyújtom bizonyítékként. A lemezt a falba helyezte... majd a rajta lévő emlékképek hologramként jelentek meg. Tara lejjebb hajtotta fejét. Azbah aggódva felé fordult:
-Minden rendben? A lány bólogatott:
-Igen. Csak nem akarom ismét végignézni... Az ektre főpap szelíden elmosolyodott, és átkarolta a hátát:
-Semmi gond. Megértem. Felkavaró ilyesmit megélni... Lady Spark elmosolyodott. Örült, hogy az öreg nem követelte meg tőle a műsort, és támogatta. Így kellemesebben telt el az a pár óra.

Amint az emlékképek végigpörögtek, a kék főpap kivette a falból a lemezt, majd a többiek felé fordult:
-A lekt telepátia megcáfolhatatlan. Hiánytalanul látható volt minden emlékkép. Ezért vélem úgy, hogy Cor Serpens nemcsak, hogy ártatlan, de helye is van köztünk. Mit mondtok, testvéreim? A közönség nagy része kifejezetten sápadt volt, és az arcukra fagyott a sokk. De akiben volt lelki erő, az helyeselt.
-Ő is áldozat, ahogy a testvéreink!- kiabált be az egyik a tömegből.
-Ők is úgy akarnák, hogy Cor Serpens-t befogadjuk- tette hozzá egy másik.
-Sőt!- egy harmadik is felszólalt- olybá tűnik, neki köszönhető, hogy ektre testvéreinkkel ismét találkoztunk. Évtizedekre elvesztettük velük a kapcsolatot...

Ekkor eszmélt rá Tara, hogy ahogy kórusban helyeselt a tömeg, a hangjukba beleremegett a lelke. Bátorságot vett magán, és az első sorból hátrafordult. Kék-vörös tömeg...  szó szerint felvillanyozó hangulattal. Szélesen elmosolyodott, érezte, hogy iszonyatosan megkönnyebbül... és hogy nem valami különc, hanem ennek a kavalkádnak a teljes tagja. Fomalhaut is odasétált mellé, majd odahajolt hozzá:
-Nos, Cor Serpens... üdvözlünk itthon. Megtaláltál minket, és mi is tudjuk az igazságot. Remélem, sikerült magadban tisztázni, hogy hova is tartozol. Tara csak mosolygott, ahogy is végignézett a tömegen. Aztán elmerengett... úgy vonásai is elkomolyodtak... majd szomorkásan maga elé meredt:
-Ags...