vérből vétetve

Ghí körbenézett. Először az tudatosult benne, hogy tündéri alakban van... és tollas angyalszárnyakkal? Mielőtt kiborult volna ezen meglátta, hogy min is fekszik... pontosabban, hogy miben. Két szép női kéz volt... de kőből. Felületük olyan sima, mintha szellemek faragták volna. Ahol méricskélte a tenyereket, a benne futó életvonalakat, a kéz tulajdonosa megszólította:
-Mi az, csöppség, érdekesnek találod? A félvér azonnal a hang irányába kapta a fejét. Akkor szembesült a ténnyel, hogy aki vigyáz rá, az nem más, mint maga a földisten. Azonnal leborult előtte:
-Bocsáss meg, úrnőm! Meg se fordult a fejembe. A hölgy csengő hangon nevetett:
-Ugyan már! Amilyen kevés halandónak jelenek meg, nem csoda, hogy nem ismernek fel azonnal.

Ghí alázatosan letérdelt, és felnézett az istennőre:
-Szabad megtudnom, miért tisztelsz meg jelenléteddel?- kérdezte félénken. A földistennő elmosolyodott:
-Természetesen, picur- és belekezdett a mesélésbe- Magam teremtettem ezt a szigetet, amely a varázslatos gyógyfüvek erdeje, és elhelyeztem itt a tündéreket és az angyalokat, hogy vigyázzák ezt a földi kincset. De tudod,  egyfolytában dúlt a harc a tündérek és az angyalok között, és rengeteg vér folyt már hiába az értelmetlen háborúskodás miatt. Reméltem, hogy benő a fejük lágya, de miután láttam, hogy azok alatt az évek alatt semmit nem tanultak, így összegyűjtettem az áldozatok vértét. Ebből teremtettelek meg téged, és azzal a céllal küldtelek hozzájuk, hogy te majd kibékíted őket.

Ghí szemei elkerekedtek. Ezek hallatán meg is remegett:
-Ho-hogy én?- próbált uralkodni döbbenetén és remegő tagjain- Szó-szóval csak egy eszköz voltam? A földistennő barátságosan elmosolyodott, és folytatta:
-Örömmel láttam, hogy bevégezted, amire teremtettél. Büszke vagyok rád, nagyon szépen csináltad. És így, hogy a háborúnak már vége, már semmi nem köt téged oda. A félvér elmerengett, majd felpillantott a nőre:
-De igen- mondta halkan, de határozottan- egy valami mégis köt engem oda. Az istenségnek nem lehetett hazudni. Jól tudta, hogy kis teremtménye miről beszél. Szélesen elmosolyodott:
-Valóban talpig úriember vagy. Ezt tényleg nem tagadhatom meg tőled. Légy jó...

A következő Ghí kezdett magához térni. Először halványan, majd egyre élesebben kirajzolódva látta Zitana arcát... és ahogy megkönnyebbülten elmosolyodik:
-Csakhogy magadhoz tértél- mondta, miközben végigsimította a férfi fejét- hogy érzed magad? Az épp angyali alakban lévő félvér elmosolyodott, és a varázsló tenyerét az arcára szorította finoman:
-Csodásan- majd arckifejezése kérdőre váltott- hol vagyok? A mágus felsegítette, és körbemutatott:
-Az angyalok kastélyában. Aláírták a békét, épp fórumon vitatnak meg apró részleteket. Ghí elmosolyodott, ahogy tudatosult benne a látvány:
-Pompás- majd visszanézett a nőre- hát mégis sikerült.

Erre a tündérkirály odalibbent hozzá, és izgatottan csacsogta vékony hangján:
-Ghí, mégis mi a francot csináltál idáig? Nem tudtuk, hogy élsz-e vagy meghaltál! A félvér értetlenül nézett vissza rá:
-Miről beszélsz, felség? Spia tovább csacsogott vadul:
-Viszonylag gyorsan begyógyultak a sebeid, de mélyen aludtál. Semmi nem ébresztett fel téged, még az se, mikor maga a földisten jelent meg nekünk, és az áldását adta a békére. A férfinak leesett a tantusz, majd elmosolyodott:
-Semmi gond- majd Zitana felé fordult- valószínűleg mély transzban voltam. A varázslónő elmosolyodott, és bólintott:
-Minden bizonnyal...