Celestino engedelmes testőre volt az egykori hollónemesnek. Bár mivel a szerény villa igencsak távol esett a kék fővárostól, így többnyire csak az erdőbe kísérte különböző növények után, vagy meditálni a Hold tóhoz. Az idő többi részében a villa belső kertjében edzett. Kicsi viszont nyugtalan volt testőre személyét illetően. Bizarrul ismerős volt neki, és épp ezért igyekezett tartani is tőle a távolságot. Ez a fegyver azonban visszafelé látszott elsülni, hisz azon kapta magát, hogy minden nappal egy kicsit jobban kötődik hozzá. Annyira tagadta a nyilvánvaló tényeket, hogy ebbe a paradoxon szép lassan kezdte ingataggá tenni. Ebből adódóan viszont be akarta bizonyítani, hogy igenis erős.
Erre a legjobb módot abban találta, hogy az egyik edzés folyamán odalépett a testőrhöz, és egész egyszerűen kihívta. Celestino épp félbehagyott egy formagyakorlatot, és kérdően a hölgy felé fordult:
-Nem lehet- alázatosan meghajtotta a fejét egy hosszabb pillanatra, majd folytatta- téged védenem kell.
-Ez parancs- erősködött Kicsi, majd kezeiben kék démonlángok lobbantak fel- és nem akarom, hogy ne finomkodj velem. Világos? A sötét angyal bólintott, majd támadóállást vett fel.
Kicsi ezt épp, hogy hajlandó volt kivárni, és nyomban nekiesett. Celestino kissé meglepődött a hárítás közben, hisz a démonláng épphogy súrolta az arcát. Azelőtt Mauek sziklákból vagy vízből varázsolt elő katonákat, akiket elég volt kettévágni. Élő mágiával, ráadásul ilyen közelségben, még soha nem találkozott. A nemes azonnal visszatámadt... és testőre ismét hárított, majd ellökte magától. Meglepte, hogy ez a törékeny lény ilyen agresszívan tud harcolni. Habár nem szolgált nála még sok ideig, de egy csendes, nyugodt, visszafogott személynek ismerte. És ahogy ezt végiggondolta, magát is azon kapta, hogy ennek a kérésnek a teljesítésében mintha valami akadályozná... Eddig soha nem okozott gondot bármilyen parancs teljesítése. Ez az első alkalom...
Az egykori hollónemes pedig ismét támadt... tűzcsóvát megidézve. A sötét angyalt a varázslat a falra kente. Épp csak volt ideje meglepődni, hogy a hölgyben mekkora erő van. Épphogy feleszmélt, mire Kicsi rávetette magát, és tüzes karmokkal támadt. Érezte, ahogy abban a pillanatban megcsillan benne a félelem szikrája. De nem vesztette ez a kontrollt. Fogta a karját, és a lapjával oldalba küldte a nemest. A nő kissé meghátrált. Celestino ezt a kis időt kihasználta, hogy visszanyerje lélekjelenlétét. Habár csak egy pillanatra is érezte a félelmet, komoly benyomást tett rá.
Közben az egykori hollónemes ismét nekiiramodott. Viszont most hárította a karddal és vállal nekiment. Kicsi egy szépet bucskázott hátra, majd mihamarabb felvakarta magát a földről. A testőrnek most ugyanúgy nem állt esze ágában várni... alig, hogy a nemes felállt, már a kard markolatával vitt be találatot. Ezt azonnal követte egy vágás. Mielőtt egy újabbat suhintott volna, a hölgy elkapta a csuklóját, másik kezének karmait pedig belé mélyesztette. A sötét angyal felordított, majd megragadta a nemes torkát, és egy határozott mozdulattal a földre nyomta. Reflexből emelte is fegyveres kezét, hogy lesújtson...
Ahogy ismét volt egy kis ideje, végigmérte. Ugyanazt a törékeny lényt látta, mint akit a legelső napon is... nem pedig azt a bestiát, akivel most párbajozott. Furcsa, kellemetlen érzés fogta el, hogy így bánik ezzel a lénnyel... mint egy hatalmas, ráboruló sötét lepel. Igen... ez lesz a szégyen. Eltette kardját, és lassan felsegítette a nemest:
-Sajnálom, úrnőm- mondta halkan, semleges hangon- képtelen vagyok. Kicsi sóhajtott, majd megpaskolta testőre vállát:
-Semmi gond, Cielo. Megesik... Lassan elhaladt a sötét angyal mellett, aki kissé tehetetlenül nézett utána. Már az esődémont is látta így járni, ilyen hanglejtéssel beszélni. Ilyenkor mindig az volt a forgatókönyv, hogy maradjon távol tőle, mert egyedül akar lenni. Celestino sosem értette, hogy miért. Viszont amíg Mauek parancsának engedett, úgy most ezt a lehetőséget nem adta meg Kicsinek. Követte is. A hölgy érezte a testőr tekintetét a hátán. Meg is fordult, kérdően nézve rá:
-Mit csinálsz? A sötét angyal fejet hajtott, és válaszolt:
-Szükséged lehet rám. Megsebesítettelek... A nemes sóhajtott:
-Ez csak egy karcolás- felelte halkan- Nincs semmi bajom. Azzal bement a belső kertből. A testőr nem tudott ezzel a válasszal mit kezdeni. Nem kérdőjelezte meg úrnője ítélőképességét, de a látottak alapján szavai merőben eltértek attól, ahogy kinézett...
Kicsi azonban a szobájába ment... és azonnal megidézte Sötétséget. A rejtelmes istenség azonnal megjelent, majd végigmért kegyeltjén:
-Drága Kicsim... nem megmondtam, hogy ne játssz a tűzzel? A hölgy azonban kifakadt:
-Ezt direkt csináltad, ugye? Te küldted hozzám! Sötétség halkan nevetett, majd a megszokott sejtelmes hangján folytatta:
-Ugye, mennyire hasonlít rá? Csak az az aprócska különbség, hogy ő úgy szolgál téged, mint egy harcra képzett kutya.
-Miért?- fakadt ki a nemes ismét. Az istenség kissé komolyabb hangnemen folytatta:
-Ő csak egy szerencsétlen, elveszett ember. Én csináltam belőle sötét angyalt. Törölnöm kellett minden emlékét és érzését, annyira átjárta őt minden, ami rossz. Most tanul újra mindent. Az előző gazdája sajnos nem bizonyult elég jó tanárnak, ezért gondoltam, hogy te folytathatnád a tanítását. Mint nő, megtaníthatnád szeretni... Kicsi viszont felállt, úgy nézett vissza Sötétség zöld szemeibe:
-Nem, és nem. Nem vállalom! Ez kegyetlen tréfa volt a részedről.
-Ó...- az istenség ismét visszaváltott a sunyi hangnemre- úgyse tudnád kidobni. Ahhoz túl jól ismerlek, Kicsim. Talán most felkavarodott az állóvíz, és te sem tudod, mit kezdj a helyzettel... de tudom, hogy nem dobnád ki. Erre a hölgy kihívóan rámutatott az istenre:
-Azt majd meglátjuk! Túlságosan is alábecsülsz! Azzal megindult kifelé. Sötétség egy ideig nézett utána... majd lemondóan megcsóválta fejét, és eltűnt.
Másnap reggel viszont Kicsi tényleg készült beváltani az ígéretét. Felkereste a testőrt:
-Cielo! Hívó szavára a sötét angyal azonnal jött. Mikor odaért, meghajolt:
-Parancsolj, úrnőm... A nemes pedig intett:
-Gyere!- majd elindult a kapu felé. Celestino engedelmesen követte őt. Nem merengett rajta, hogy gazdája mire készül. Miután kilépett, minden esetre igencsak meglepődött, miután Kicsi becsukta mögötte a kaput. Azonnal megfordult. Meglehetősen ordítónak tűnt a hirtelen magány. Mintha elvágták volna a világ többi részétől... Kicsi pedig a kapu innenső felének támaszkodott. Lehunyta szemeit... tisztában volt a ténnyel, hogy ez egy nehéz döntés. Nem mondhatni, hogy ismerte a sötét angyalt... de valóban emlékeztette őt valakire. És kénytelen volt bevallani magának, hogy ez a tény nemhogy elriasztotta Celestinótól... hanem még inkább vonzza. Csak túl büszke és egyben túlságosan fél is, hogy ezt beismerje.
Épphogy ezt végiggondolta, kopogást hallott a kapun. A sötét angyal volt az... de most nem a kopogtatóval, hanem a kezével. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Mauek nem zárta őt ki, hanem konkrét utasítással küldte el a szigetről. Kicsi viszont minden szó nélkül kizárta. Hol van a parancs?
-Úrnőm...- szólt némi bizonytalansággal alapból semleges hangjában- úrnőm.... Egy kis időre elhallgatott, amíg végiggondolta, hogy mi is történhetett. Aztán folytatta:
-Sajnálom, hogy csalódást okoztam tegnap- kissé lejjebb hajtotta fejét- tudom, hogy engedelmeskednem kellett volna a parancsodnak... de nekem az a feladatom, hogy vigyázzak rád. Ezért nem tudtam teljesíteni, amit elvártál tőlem. És ha emiatt nem vagy velem megelégedve...
Be se tudta fejezni, mire nyílt a kapu, és a hölgy megragadta a csuklóját. Azonnal berántotta, és a nyakába vetette magát. Celestino teljesen értetlenül áll ebben a helyzetben. Az őt ölelő Kicsire nézett:
-Úrnőm... Azonban az egykori hollónemes csak bújt a vállához:
-Én sajnálom- mondta halkan, komoran- ugyanúgy fájdalmat okoztam neked. És gondolom, most nem igazodsz ki rajtam.... de ez tényleg ne számítson. A sötét angyal csak annyit értett az egészből, hogy gazdája nem akar megválni tőle... és, hogy ő sem tökéletes. Valamint megállapította, hogy ez a helyzet jól eső érzéssel tölti el. Meg is próbálta viszonozni a gesztust... és Kicsit a karjaiba zárta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése