medicine

LadyDát leverte a lábáról a nyavalya. Magas láza volt, és nagyon szédült. Alde az ő utasítására kotyvasztotta a gyógyitalokat. Az egyik dózis utolsó csészéjével itatta, ahogy ült az ágya mellett, és simogatta a térdét. A gyógyítás mestere kellemesen kipirult, majd a kiürült csészét a földre helyezte, és nyakig visszabújt az ágyba. Aztán felpillantott. A tető ablakon kopogtak az esőcseppek. Elmosolyodott:
-Esik...- majd a saslordra pillantott- a szüleim azt mesélték, hogy ilyenkor az angyalok sírnak. Alde elmosolyodott:
-Mi úgy tartjuk, hogy a halott őseink ilyenkor lépnek velünk kapcsolatba. Dá ismét elmosolyodott:
-Ez kedves... Majd erősen elkezdett köhögni.

A nemes megsimogatta az arcát:
-Ne aggódj, hamar meggyógyulsz. A szakértelmeden még a betegség sem ejt csorbát. A gyógyító ismét magára erőltetett egy mosolyt:
-Igyekszem- sóhajtott- de most hogy mondod, ideje lenne egy új adagot csinálni. Időbe telik, mire megfelelően besűrűsödik és a kellő hőmérsékletre hűl. Alde elmosolyodott, bólintott, majd ment is a polcokhoz, válogatni az összetevőket. Alig kezdett bele, máris leállt, majd visszafordult a lány felé:
-Van egy kis gond. A tündérgyökér és a bíbor krémgyümölcs elfogyott. LadyDá még a szokásosnál is jobban lelombozódott:
-Azok a fő összetevők...- még jobban magára húzta a takarót, majd folytatta- Akkor viszont meg kell kérjelek, hogy kérj Zitanától. Neki minden bizonnyal van. A nemes odalépett hozzá, és megsimogatta a fejét:
-Ne félj, gyorsan visszajövök velük. Azzal homlokon csókolta, majd sassá változott, és elrepült. A gyógyító pedig elmosolyodott, és lehunyta szemeit...

A saslordnak viszont nem okozott gondot az esőben végigszáguldani a fél városon, majd az erdőn, és úgy a varázslónőhöz... még ha erős fenntartásai is voltak vele szemben. Ugyanis a múltban elég szépen alátettek egymásnak, többszörösen is. Végül csak visszaváltozott, és ázottan bekopogott hozzá. Az ajtó másik oldalán valóban a már ismert és hírhedt madármaszk nézett vissza. Látszólag Zitana is meglepődött a váratlan vendége láttán. Azonban az ajtót szélesebbre tárta, majd előre ment:
-Mi van, madárkám, eláztál? Alde követte, becsukva maga mögött az ajtót:
-Nagyon vicces... Csak ennyit válaszolt, ugyanis a helyzetre való tekintettel nem akart komoly sértéseket a mágus fejéhez vágni. Zitana visszafordult felé:
-Miért jöttél? Hangja bizalmatlan volt, és csak arra alapozta a látogató barátságos szándékát, hogy a két birodalom egyesült. A saslord folytatta:
-Összetevőket szeretnék kérni gyógyszerhez. Dának elfogyott, és szüksége lenne rá. A mágus folytatta:
-Miért, ki beteg és mivel?
-Ő -válaszolta Alde- és valami olyasmit magyarázott, hogy zöld láz.

Zitana bólintott:
-Az valóban alattomos- majd elkezdett válogatni az üvegei között- de nem kapsz tőlem semmit. A nemes szemei elkerekedtek:
-Hogyan?- kiáltott. Azonban a varázslónő leintette, majd felé fordult, néhány üveggel a karjaiban:
-Azért nem, mert veled tartok. Elmegyek segíteni neki. Alde most kifejezetten zavartan, sőt, megalázva érezte magát. Kínosan el is vörösödött...

LadyDá álmodott... A cseppek kopogó hangjára azt, hogy a vörösen izzó kánikulában az ritkás eső kellemesen hűsíti, végigfolyik arcán, vállán, kézfején... alatta kisebb tó gyülemlik a vízből. Ő pedig előbb beletérdel, majd elfekszik benne. Jólesően simogatja, de még így is szörnyen meleg volt. Zitana akkor kente  be finoman az arcát, a nyakát és a mellkasát illóolajokkal, a tőle hozott már kész gyógyitalt pedig felmelegíttette a saslorddal.
-Erre miért van szükség?- kérdezte Alde.
-Ha több napon át tároljuk a kész szérumot, akkor túlságosan besűrűsödik. Dá nem mondta neked, hogy fontos a hőmérséklete, és a sűrűsége. A nemes szemei ismét elkerekedtek, majd bólogatott:
-De, de.... említette. A mágus ismét alaposan visszatakarta a lányt, majd ismét a saslordra nézett:
-Ha felkelt, azonnal itasd meg vele az első csészével.

Épp indult volna kifelé, amikor Alde utána szólt:
-Miért segítettél? Zitana megállt, pont a kilinccsel a kezében, majd visszafordította a fejét:
-A fiam megálmodta ezt a jobb világot, Shaylával, mindannyiunk számára. Én okoznám neki a legnagyobb csalódást, ha elrontanám...