Ghí visszarepült Sanbosco szigetére. Már a távolból látta, hogy az egyik fele füstöl... ahogy pedig közelebb ért, azt is kivette, hogy a tündérek felén lévő erdők égtek le: csak a fák elszenesedett csupasz csonkjai maradtak és a felperzselt föld. Leszállt erre a tájhegre, majd tündéri alakját felvéve megindult az épen maradt zöld felé. A sűrűbe érve azonnal megcsapták az ismerős illatok. El is csodálkozott, hogy miért is nem volt honvágya, hisz ezeket az aromákat semmihez sem lehetett hasonlítani... még Zitana füveihez sem, pedig ő egy komplett házi herbáriummal rendelkezett.
Aztán megtalálta a várost. Szerencsére, az sértetlen volt, habár az utcákon káosz uralkodott: mind a készültség, mind a betegellátás miatt. Kissé összeszedte magát, majd közéjük kiáltott:
-Figyeljetek! A tömeg a hangra felkapta felé, és a félvérre nézett. Az egyik rosszmájúan megszólalt:
-Nézzétek, ez a kis korcs már megint itt lábatlankodik. Egy másik intett neki:
-Kopj le! Fontosabb dolgunk is van, minthogy veled foglalkozzunk! Ghí viszont nem tágult:
-Pontosan ezért vagyok itt. Őfelsége elmondott mindent- azzal elővette a király pecsétgyűrűt és feltartotta- igazat szólok, az ő megbízásából vagyok itt.
A gyűrű láttán viszont nem volt ellenvetés. A tündérek azonnal fegyelmezetten figyelték minden szavát. Az egyik tiszt oda is ugrott hozzá:
-Hallgatlak. Miként kívánsz eljárni? A félvér nagy levegőt vett, majd körbenézett a többieken. Tényleg nem festettek valami rózsásan, talán az elvesztegetett napok alatt, Spia vezetése nélkül rengeteg csapást szenvedtek el. Összeszedte gondolatait, felmérte a helyzetet, majd válaszolt:
-A harcra kész tündérek álljanak védelmet a város körül, elsősorban a birodalmatokat kell megvédeni. A mágusok is keverjenek több mérget, azokkal távol harci fegyvereket szereljenek fel. A tiszt felvonta a szemöldökét:
-Na és az angyalokkal mi lesz? Ghí felé fordult:
-Őket bízzátok rám. Csak néhány mágusra lesz szükségem, akik az angyali vértemet és pallosomat megfelelő mágiával látják el. Onnantól kezdve a többi az én dolgom. A tiszt most már a másik szemöldökét is felvonta:
-Egymagad az egész angyalsereg ellen? A félvér sejtelmesen elmosolyodott:
-Nem az egész, csak egyetlen egy ellen. És biztosíthatlak, hogy olyan kihívás elé állítom, aminek nem fog ellenállni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése