2012. január 26., csütörtök

huntress shows no mercy

Napokon belül sor került az első vadászatra. Anja a Vér-tó törzsével tartott a Holterdőbe. Egyetlen aprócska különbség volt: míg ezek a furcsa indiánok viszonylag szervezetten, becserkészve vadásztak, a rab hanyatt-homlok rohant előre. Az első vadat, egy tigrisbölényt is így célozta meg. Egyszerűen nem foglalkozott vele, hogy a bestia nagyobb, talán még erősebb is nála. Az állat ugyanúgy támadt, mikor meglátta az ordítva felé rohanó lányt. Azonban Starghost egész egyszerűen rávetette magát, de olyan lendülettel, hogy mindketten elterültek a földön. A többi vadász hüledezve próbálta lebeszélni, hogy hülyeséget csinál, majd fegyvereikkel megindultak a kamikaze szökevény segítségére.

De úgy tűnt, Anja boldogul... nem is rosszul. Valóban, az állat végigkarmolta a hátát, és a vállába is harapott. De semmi gond. Ő alaposan a nyakára fogott mindkét karjával, majd egy határozott és erőteljes mozdulattal kitörte. A vad többé már nem kelt fel. A lány zihálva feltápászkodott, és végigmérte a zsákmányt. A törzs tagjai csak akkor értek oda. Ők is végigmérték az állatot, majd az egyik a lány vállára tette kezét:
-Minden rendben van? Azonban Starghost elkapta, és rárivallt:
-Te bunkó, ez fájt! Történetesen tényleg a sebes vállat érintette. Erre egy másik, jóval vállasabb alak, mindkét kezében egy-egy fejszével előlépett:
-Ugyan már!- szólt cinikusan- Nincs az a szellem, amely egy lányt erősebbé tenne, mint engem. Majd ismét végignézte a vadat:
-De azért be kell látni, szép teljesítmény...

Ezt hallva Anja közelebb lépett a kötekedő alakhoz:
-Hogy mondod? A fickó visszanézett:
-Jól hallottad. Én vagyok a törzs legerősebb vadásza. Fekete medvékkel bántam el, olyanokkal, mint Ursaner hadúr. Egy fehérnép nem érhet a nyomomba. A rab szemei összeszűkültek:
-Kihívást akarsz? Úgy lenyomlak, mint a bélyeget! A bajnok nevetett:
-Rendben. Az erdő legnagyobb vadjai az óriásszalamandrák. Akkorák, mint egy medve, és a bőrük legfelső rétege mérgező. Aki előbb hoz egyet, és élve marad, az győz. Starghost cinikusan elmosolyodott:
-Még sebesülten is simán teljesítem.

Azzal elfutottak, otthagyva a többi vadászt. A lány céltudatosan haladt előre. Ennek a világnak egy hírhedt bűnözőjévé vált, és pontosan a céltudatossága és a kitartása tette azzá. A magabiztosság ezek után már csak hab volt a tortán. Nem aggódott a sűrű erdő miatt. Azzal a nyugalommal vágott neki, hogyha nem ő találná meg az áldozatot, akkor majd az áldozat talál őrá... és ha még így is bizonytalan lenne az út, Sekos úgyis utána jönne. Az egykori kapuőr a világ minden kincséért se hagyná ellógni. Épphogy végigért a gondolatmenet, amikor meglátta a legelésző vadat. A hepciás bajnok tényleg nem túlzott: valóban egy medve nagyságú sárgafoltos gyík volt, aki épp a sűrűben legelt. De amint meglátta a rabot, felé fordult, és ráfújt. Anja elvigyorodott, és felvette a támadóállást:
-Gyere, pigmeus sárkány... gyere a mamihoz. Nem akarlak én bántani, csak olyan kis helyesen lecsavarom a fejed...

A szalamandra ismét ráfújt, majd megiramodott felé. A lány először félreugrott, de az óriás gyík sem volt rest: a farkával úgy oldalba küldte ellenfelét, hogy térdre rogyott. Starghost az ütés helyére szorította kezét:
-Mi a jó kurva élet... Azonban nem volt idő ezen idegeskedni, ugyanis a vad megfordult, és ismét megrohamozta őt. A rab visszafordult felé:
-Milyen kár, hogy most nem használhatok mágiát. Na de sebaj, voltam már nagyobb szarban is. Ismét támadóállást vett fel. Most viszont becélozta a hüllő fejét. Mihelyt elég közel ért hozzá, nekiugrott... majd átkarolta a torkát, és szorította:
-Nem menekülsz, senkiházi! Megdöglesz, ha mondom! A bestia vergődött, elvágódott a földön, próbálta lerázni magáról támadóját. De az makacsul szorította. És mikor úgy érezte, hogy nem bírja tovább tartani, felemelte a lábát, és teljes erőből a bestia torkába taposott. A vad némi véres hörgés után, tátott szájjal azonnal kimúlt.

Anja elégedetten elmosolyodott, és már könyvelte is volna el magában a sikert, mikor meghallotta a bajnok hangját a háta mögül:
-Gratulálok- mondta, miközben lassan, kissé gúnyosan tapsolt- nem gondoltam volna, hogy sikerül. A lány ránézett:
-Mit keresel itt? A vadász halkan nevetett:
-Ó, csak bezsebelem a zsákmányom- odalépett a vadhoz- remélem, nem bánod. Azonban a szökevény harciasan elé állt:
-Ó, igenis bánom. Ez az enyém, én vadásztam le. A bajnok viszont félretolta őt az útból:
-A törzsem másként fogja ezt látni, mikor beállítok vele.
-Azt már ugyan nem!- kiáltotta Starghost, majd rávetette magát.

A fickó az egyik fejszével csapta le magáról a lányt- így annak a másik válla is mélyen megsebesült, majd gyomron vágta:
-Támadsz, söpredék? Kíváncsi vagyok, vajon Sekos mit szól majd ehhez... Épp sújtott volna le, mikor a lány megragadta a csuklóját:
-Kurvára nem érdekel, hogy mit szól. De én kicsinállak téged! Azzal ellenfele képébe térdelt, ezzel eltörve az orrát, majd egy erőteljes rúgást becélozva az öv alá. A bajnos kínjával le is térdelt, és mindkét fejszéjét elengedve inkább az ért pontot fájlalta. Anja ezt ki is használta. Megragadta ellenfele hosszú haját, és előre rántott... egyenesen az óriás szalamandra nyitott szájába.
-Remélem, szeretsz idomárt játszani- mondta gonosz vigyorral. Majd a következő pillanatba lecsapta rá a dög állkapcsát...

....
....

Estére már mind a táborhelyen voltak, a bőséges napi zsákmánnyal, a tábortűz mellett. Páran halkan gyászolták a nagy vadász társukat, közben a sámán áldotta a tűznél készülő ételt. Anja ott ült a lángok közelében, és élvezte, ahogy a meleg simogatja az arcát. Most nyugodt volt. Bár fájlalta sebeit, és a szalamandra mérge miatta még benne voltak a zsibbadás a karjában. De összességében most elégedettséget érzett. Sekos letelepedett mellé, és bizalmasan rákérdezett:
-Na... milyen volt az első vadászat? Starghost elmosolyodott:
-Isteni. Nem gondoltam volna, hogy a puszta két kezemmel levadászni az élelmet ilyen csodálatos, és egészségesen kifárasztó. Az őr mindhárom fejével bólintott, majd a középsővel ismét felé nézett:
-Elég csúnya baleset érte Hartot, nemde? A lány pedig tökéletesen meggyőző ártatlansággal folytatta:
-Ó igen... Nem volt szép látvány. Sekos felvonta középső fejének szemöldökét:
-Nem-e?- hisz látta, hogy a lány karjain még hat a bénító idegméreg. De Anja megőrízte a hidegvérét, és ugyanúgy a bestia felé fordult:
-Nem hát. Szegény, ragaszkodott hozzá, hogy levadássza azt a dögöt, de sajnos a fejére harapott. És hiába próbáltam szétfeszíteni az állkapcsát, sajna nem engedte... Szal inkább megöltem. Bár nem úgy tűnt, hogy Sekost ez a kis történtet meggyőzte volna, de azért bólintott:
-Rendben- majd ismét a tűz felé fordult- örülök, hogy boldogulsz...

1 megjegyzés: