2012. január 9., hétfő

feltámadt romok

A legénység jól ismerte már Shaiola szigetét, mint minden mást is a tengeren. De Shah ragaszkodott hozzá, hogy nézzenek körbe. A kapitány csak a fejét csóválta:
-Hülye idegen, az ilyeneknek hiába beszél az ember. Ráadásul hajthatatlansága olyan erős volt, hogy végül a legénység is vele tartott a sziget felmérésében. Ám, ahogy előtte a kalózokat is, őket is meglepte, hogy a nagy romváros közepe már tökéletesen állt: az egykori főbb épületek, a főtér és utcák régi fényükben álltak, és a növényekkel is valaki foglalkozott. Shah-t annyira meg se lepte... a legénységet annál inkább. A kapitány értetlenül állt a jelenés előtt:
-Mi a hét tenger tajtékja- ámult, miközben babrálta a szakállát- Évek óta nem jött egy árva lélek se innen, mégis mi folyik itt?

A szultán rájuk se bagózott, hanem belevetette magát a sűrűjébe. A főtérre érve láthatta a nagymacska kalózokat, az élő fegyvereket... és egy leányzót, az épp ékköveket helyez az egyik épület tetején lévő medúzafej másik szemébe. Tökéletes illesztés, felmérte munkája eredményét... majd lecsúszott  a kötélen. Az élő fegyverek meghajoltak, a kalózok pedig megtapsolták:
-Bravó! Bravó! Hogy volt? A hölgyemény pedig meghajolt:
-Köszönöm, drágáim! Nélkületek nem sikerült volna.

Shah pedig elmosolyodott, és megszólította:
-Tiszteletem, kisasszony... A nagymacskák és az őrzök felé kapták a fejüket, Charmina pedig megtörölte homlokát:
-Üdvözletem- mosolyodott el- elnézést, épp a munka közepén voltam. A szultán körbenézett, felmérve az eddigi rekonstruált Cor Shaiolát:
-Ez mind? Igazán lenyűgöző... A lány folytatta:
-Köszönöm- majd a többiekre mutatott- de az övüké is a megtiszteltetés. Shah futó pillantást vetett rájuk, majd visszanézett a pimaszul fiatal hölgyeményre:
-Ők netalán az udvartartásod? Charmina elképedt:
-Ugyan, uram, hová gondol... ők a barátaim. Erre a vörös őrfegyver hozzátette:
-Ne szerénykedj, úrnőm, hisz téged szolgálunk.

Erre a szultán elképedt:
-Úrnő? A leányzó vállat vont:
-Az élő fegyverek így gondolják. A látogató meghajolt, majd kezet csókolt:
-Akkor hadd mutatkozzak be: Shah vagyok, a Nap és a Hold kegyelméből, az arab negyed szultánja. A hölgyemény visszamosolygott:
-Charmina Morgan... örvendek.

Ekkorra ért be a legénység is. A kapitány hüledezve nézett körbe:
-Mégis mi folyik itt? Chin-Hana őrszellem már épp készült megiramodni:
-Betolakodók... Azonban Charmina leintette:
-Nyugalom, hagyjátok őket- visszanézett Shahra- ők veled vannak? A szultán bólintott:
-Bizony, kisasszony. És biztosítom, hogy nem fognak bántani. Megfogta a kezét, és hozzátette:
-Viszont téged szeretnélek elhívni mesés birodalmamba. Kicsit világomban van minden földi jó, amit csak el tudsz képzelni...

A lány kissé bizonytalan volt. Megbizonyosodott róla, hogy a jövevény egy ember, de nem hallott arabokról. Talán ez valami másféle ember, amiről az androniak nem tettek említést? A kalózok felé fordult:
-Hol van az arab negyed? Leo vállat vont:
-Nem tudom, kis nagyság. Valószínűleg a szárazföldön, mert ha tengeren lenne, akkor tudnánk róla. Ezután a lila őrszellem felé fordult:
-Skorpó?
-Magam se hallottam róla, de jónak ígérkezik- válaszolta az élő fegyver. Charmina visszanézett Shah felé, és elmosolyodott:
-Hát legyen. Megnézem a te mesés birodalmad.

Mielőtt mehettek volna Kobrafog óvóan odalibbent hozzá:
-Kötelességem figyelmeztetni, úrnőm, hogy  ez az út veszélyes lehet- meghajolt- veled tartok. A lány elgondolkodott, majd hozzátette:
-Nem, Kobrafog, te átveszed itt a vezetést. Voltali jön velem. A sárga-fehér kölyök ujjongott:
-Éljen! Buli van! Azonnal villámmintás tőrré alakult, és Charmina kezébe csusszant. A hölgy visszamosolygott:
-Azt hiszem, most már mehetünk. Shah ismét kezet csókolt:
-Örömmel. Ahogy elindult vele visszafelé, a legénység alaposan megbámulta. A kapitány hüledezett:
-Ezek szerint... Shaiola lakói életben maradtak?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése