A kék főpap az otthonába vezette Lady Sparkot, és minden szó nélkül a kanapéra fektette. Ezt követően egy kristálygömb-szerűséghez lépett, amit apró fémkarmok tartottak, oldalról pedig két vezeték lógott ki belőle. A főpap feltűrte ruhájának bal ujját, és a vezetéket egész egyszerűen az alkarjába csatlakoztatta. A lány nem látott ott semmiféle portot vagy implantátumot, és a vezetékek sem tűntek kifejezetten hegyesnek... mégis úgy süllyedtek be a lekt bőre alá, mint kés a vajba.
-Most mint csinálsz?- ült fel, ahogy rákérdezett. Fomalhaut visszafordult felé:
-Ez a szerkezet a memóriámról továbbítja az információt, és lemezre írja. A lány tovább kérdezősködött:
-Erre miért van szükség?
-A lektek főpapjaként az én módomban áll kihallgatni másokat, mivel az én szavam hitelessége túlmegy másoké felett- magyarázta a kék alak- ez telepátia útján történik. Csak maradj nyugton, nem szükséges beszélned. Az csak bezavar a gondolatokba, hogy szavakba öntsd a történteket. Ehelyett gondold végig az eseményeket, minden mozzanatát. Ha valóban ártatlan van, akkor nincs félnivalód. A tiszta gondolat nem hazudik.
Tara megértette, hogy a fickó mire akar kilyukadni. Kissé oldottabbá is vált, és ismét elfeküdt a kanapén. Fomalhaut a kezeit finoman a lány halántékára helyezte:
-Most pedig hunyd le a szemed. Csak a válaszodra koncentrálj, a történtekre... semmi másra. Lady Spark lehunyta a szemeit, és próbált meditáció útján tisztán kivenni az emlékeket. Talán az Örök Energiában való járás után, de mintha sokkal élesebb lett volna a kép. Még a kutatók szemeinek színét is ki tudta venni, pedig a fájdalmaitól és a rettegésétől erre figyelt a legkevésbé. Szép lassan végigzongorázott minden emlékén azokból az évekből, és néha önkénytelenül bizonyos szavakra és képekre most nagyobb hangsúlyt fektetett. Az egyike az ilyeneknek az az emlék volt, amit az Örök Energiában is megpillantott. Az élessége miatt különösen mély nyomott hagyott benne. És valóban... annak idején egyetlen lektet se látott. Hallotta, hogy burkoltan beszéltek valakikről, akiktől csontvelőt, vért, néhány csontot és izmot kapott... de mind a mai napig nem tudta ezt hová tenni. Nem is foglalkozott vele. Most értette meg csak igazán. De az emlékek nem álltak meg a labor lebukásánál. Gyorsítva bár, de jónak látta beszámolnia a megpróbáltatások utáni életről is: hogy az embereknek titokban segített, hogy Nixában a zoolookok befogadták, hogy kinek dolgozott, kinek a megbízásából szolgált, és miként reagált az ördögszikrák, a ronok, és végül az ektrek láttán. És végül, mikor kilépett az Örök Energiából...
-Annyira sajnálom...- mondta rekedten, ahogy ismét elsírta magát. Ez volt a 11. óra a kihallgatásból. A főpap finoman kihúzta a vezetékeket az alkarjából, majd felültette, és átölelte a lányt:
-Jól van, semmi baj- simogatta a hátát- valóban nem a te hibád volt. De büszkén láttam, hogy bár nem ismerted a fajtánkat, lekthez méltóan viselkedtél. Mindazok, akiknek a képességeidet köszönheted, büszkék lennének rád. Lady Spark megtörölte az arcát, majd visszanézett rá:
-Megvan minden? A kék alak bólintott:
-Igen- majd a kristálygömbre mutatott- a lemezre írás még tartani fog egy ideig, mert az nem megy olyan gyorsan, mint a memória átvitel. De igen, minden megvan. A lány vállára helyezte kezét:
-A többiek is megláthatják, hogy ugyanolyan áldozat voltál, mint a testvéreink, de ugyanolyan méltón is használtad a tőlük kapott képességeket, mint ahogy ők tették volna. És akkor üdvözölve leszel köztünk, Cor Serpens.
Tara sóhajtott:
-Miért hívtok így? Fomalhaut elmosolyodott, majd leült mellé az ágyra:
-Épphogy kipattant az élet szikrája, ami létrehozott minket, és az ektrekkel véletlenszerűen adtunk egymásnak nevet. Aztán egy nap minket, lekteket meglátogatott a nagyurunk, Ambran, és elvitt minket a materiális világba. Megmutatta nekünk a csillagokat, a legszebb és legnagyobb energiahordozókat, amiket valaha láttunk. Ő kezdett el minket a csillagok után elnevezni, és ezek az égi jelenségek minket is annyira lenyűgöztek, hogy azóta is a csillagok után kapjuk a nevünket. Ezért vagyok én Fomalhaut, a Déli Hal csillagkép egyik csillaga után. Tara elmosolyodott:
-Ambrannak mindig is megvolt ez a kedves bája...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése