Cor Shaiola városa, a maga teljes pompájában: sikeres kereskedőkkel teli hatalmas házat, tágas tér, csillogó palota, zafírkövekkel kirakott szentély a vízistennőnek szentelve, és halvány démonlángok, melyek az éjszakai utcákat világították meg, hogy a járókelők a sötétben is hazataláljanak.
Ám valaki éppen nem hazatalálni szándékozott... hanem elmenni. Osont a démonlángok fénye alatt, a házak között, igyekezett zajt nem csapni, nehogy észrevegyék. A kikötő a már álló halászfalvakban volt, ott állt a hajó is. Már csak odáig kellett eljutnia. Azonban alig ért ki Cor Shaiolából, valaki hátulról megszólította:
-Timo, mégis hova igyekszel? A matróz gepárd ekkor megállt, és kínos mosollyal megfordult:
-Szia Laya... nem is láttam hogy itt vagy...- aztán elkomorult- mióta követsz? A másik nagymacska komor pillantást vetett rá:
-Elég régóta ahhoz, hogy tudjam, el akarsz hajózni.
Közelebb lépett hozzá:
-Engem pedig itt hagynál? Timothy sóhajtott:
-Nem arról van szó. Csak...
-Csak mi?- vágott vissza a tolvaj. A matróz megvakarta fejét, összeszedve gondolatait, majd ismét a lányra nézett:
-Fiatal vagyok még. Nekem még a tengeren a helyem, ahol tehetek-vehetek, tanulhatok, és felfedezhetek. Rengeteg szigeten nem jártam még, olyan helyeken, amikről Leo csak mesélt. Ismét szünetet tartott, megvakarva fejét, majd folytatta:
-Igen, tudom, hogy elég szép utat bejártunk már, fellógtál a hajónkra, megtaláltuk Choches otthonát, megjártuk az Esődémon szigetét és Sanboscót... de olyan nagy a világ, ki tudja! Talán még a tűzvörös ég alatt is vannak vizek, ahová még nem jutottunk el. Gondolj csak bele...
Laya hallgatta őt... majd végül elmosolyodott:
-Belegondoltam- átkulcsolta a nyakát- és tartom magam ahhoz, hogy veled menjek. Aztán felvont a szemöldökét:
-Vagy még mindig itt hagynál? Timo felkacagott:
-Dehogy hagynálak itt, te szédül nőszemély- csókot nyomott az arcára, és a hátára kapta- együtt megyünk felfedezni, csak te és én. A tolvaj elvigyorodott:
-Na, erről van szó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése