2013. március 14., csütörtök

Shingo Sera 5

A kastély egyik szárnyába kellemes, sőt családias hangulat lopta be magát estére. A hercegi pár együtt tartózkodott... egy harmadik taggal. Az ápolók alig néhány órája mehettek el, ők pedig épp a boldogság rózsaszín ködében úsztak. Davreyk megsimogatta a jövevény apró fejét:
-Milyen kis törékeny... és tökéletes- kedvesére pillantott- a következő Hold herceg. Drusan kissé fáradtan mosolygott vissza rá:
-A sörényed és a bőröd színét örökölte- majd a fiúkra nézett- Drága, kicsi Alba. Üdvözlünk a családban. Azzal homlokon csókolta.

Shingo épp csak lopva, a folyosóról nézte őket. Az ifjúkora vége felé járó uralkodó akkor érezte először úgy, hogy sehol nincs helye. Szüleiként szerette a hercegi párt, de most látta azt, hogy ők egy teljesen más világ. Ő pedig... egy Sera. Egy sötét lény... teljesen egyedül. Nem is érzett magában elég méltóságot, hogy odamenjen hozzájuk... sokkal inkább csak az ő boldogságuk árnyékának. Sóhajtott... odébb állt. Nem látta értelmét túl sokáig időznie a képen. Inkább úgy döntött, hogy kisétál, a falakon kívül, kicsit magányba burkolózva, és kiszellőzteti a fejét...

Mióta a falak álltak, napnyugta után nem igazán merészkedett senki az erdőbe. Azel Sera megalapozottan döntött az építése mellett: nemcsak a barbár yuan-tiktól védték a birodalmat, de különböző lidércektől, éji fenevadaktól és ami a legfontosabb: Sötétség állati arcától. Shingo ezeket végiggondolta, mikor már térdig a bozótosban járt. Tudatosult benne az is, hogy épp újhold volt... tökéletes időzítés, a lehető legsötétebb éjszaka, amit csak kifoghatott. De nem törődött vele sokáig... csak botorkált tovább előre, keresve egy helyet, ahol helyet foglalhat.

Ahogy átvergődte magát egy nagyobb dzsumbujon, meg is találta a tökéletes pontot: azonnal megtorpant, ahogy meglátta a tisztás felett a csillagokat. Különösen tiszta volt az ég, úgy ragyogtak, mint a gyémántok. Jobban körbenézett... Valóban, egy kiszögelléshez érkezett. De a szikla szélén már ült valaki... A szarvaiból és a sárkányszerű szárnyaiból ítélve talán egy démon...

El is gondolkozott egy hosszabb pillanatra, hogy meg merje-e kockáztatni, hogy helyet foglal mellette. Nem tűnt ellenségesnek, ő is csak a csillagokat bámulta. Viszont a birodalom körül, ugyebár, okkal álltak a falak...
-Mit akarsz itt?- kérdezte végül a démon, hideg közönnyel a hangjában. Arra se vette a fáradtságot, hogy megforduljon. Az uralkodó még zavarba is jött egy pillanatra, végül előrébb lépett, és válaszolt:
-Én csak erre jártam... Kicsit egyedül akartam lenni. Aztán láttam, hogy itt vagy... és mikor megszólítottál, épp azon vacilláltam, hogy jó néven vennéd-e, ha leülnék melléd, vagy nem. Az idegen továbbra se nézett hátra. Helyette csak felemelte kezét, és intett. Az ifjú Sera elmosolyodott, majd odament hozzá, és helyet foglalt mellette.

Lopva ránézett. Szemei sárgán világítottak, mint a borostyán, mindkét fülében 2-2 apró aranykarika lógott, homlokán és bal karján fekete félhold jel díszelgett. Bőre valahol a vörös és a bíbor árnyalataiban játszott, és fekete ruhát viselt. Összességében... egyáltalán nem tartotta ijesztőnek vagy rondának. Inkább egy sejtelmes bájt tudott be a lényének. Megkísérelte megtörni köztük a jeget:
-Mondd csak... te miért vagy itt? A démon rápillantott, felvonva egy pillanatra szemöldökét:
-Előbb te mesélj. Régebb óta vagyok itt, mint te, ergó, te adsz nekem társaságot. Szóval, felhatalmazlak, hogy beszélj.

Shingo azt hitte, hogy ez a protokolláris beszéd egyfajta vicc a hölgy részéről. Halkan nevetett is. Aztán összeszedte gondolatait, és belekezdett:
-Bár korán elvesztettem a családomat, sosem éreztem magam egyedül. A Hold herceg és hercegnő vigyáztak rám, törődtek velem. Úgy szeretem őket, mint a szüleimet. Viszont ma este megszületett a fiúk...- hangja valahová a távolba révült- és úgy érzem, hogy ők már egy külön család... egy egész, aminek többé nem vagyok a tagja. Felvett egy kavicsot és a mélybe hajította:
-Talán féltékeny vagyok... vagy önző... Pedig ez az élet rendje, nemde?

Meglepetésére az idegen nő érintését érezte a vállán. Meglepetten felé fordult. A démon rácsodálkozó szemekkel nézett rá:
-Hold herceget mondtál? Az uralkodó nem tudta hova tenni ezt a kérdést. Csak bólintott. A hölgy az égre emelte tekintetét:
-Ez vicces. Eddig minden Hold herceg egy fényes fázisban született. Véletlenül sem akarták, hogy bármelyikük is újholdkor jöjjön a világra. Úgy látszik, Alba az első...

Az ifjú Sera viszont ezt nem tudta fülön kívül hagyni. Azonnal a démon felé kapta a fejét:
-Ácsi, honnan tudsz te ilyesmit?- fakadt ki- És egyáltalán honnan tudod a nevét? Én is csak most hallottam nemrég! Aztán végignézett rajta ismét... és kezdte összerakni a darabokat: holdfázisok ismerete, holdhercegséggel érdekeltség, hold tetoválások, démoni külső... ráadásul újhold van. Szemei elkerekedtek, erősen el is sápadt... majd tett hátra két lépést, és sebtében, alázatosan a földre vetette magát:
-Lilith úrnő! Hogy nem vettem észre!- hajlongott veszettül- Bocsásd meg szegény fejemnek... Nem is értem, hogy kerülhette el a figyelmem! Azt hittem, hogy csak egy hétköznapi démon vagy... Vagyis... Ó, a francba, bocsáss meg még egyszer, nem tanúsítottam feléd kellő tiszteletet...

Azonban tiszteletlensége félelmét megtörte az istennő halk kuncogása. Félbe is hagyta az esdekelést, majd lassan felemelte fejét. Tényleg jól hall? Lilith valóban rajta nevetett, de tenyerét a szájára szorította, hogy próbálja leplezni. Shingo feltérdelt:
-Na de... Az istenség szélesen elvigyorodott, röhögőgörcse lassan abbamaradt:
-Hú, te magasságos- fújta ki magát- nem is emlékszem, hogy valaha ilyen jót nevettem volna ebben az alakomban... Látva rögtönzött társa értetlen ábrázatát, intett neki:
-Nincsen semmi gond. Gyere, ülj vissza!

Ahogy az uralkodó visszaült, látta, hogy a démonnak sokkal jobb kedve van. Mintha egy virág épp szirmokat bontott volna... Ismét kifújta magát:
-Na jó, akkor most már tudod, hogy ki vagyok- majd végigmérte- és az elmondottak alapján én is tudom, hogy ki vagy.... Shingo Sera. Az ifjú fejet hajtott:
-Szolgálatára. Aztán észbe kapott, ahogy azt az egyre komolyodó mosolyt fürkészte:
-Akkor te is hasonló okok miatt vagy itt, igaz? Lilith egy pillanatra elhúzta a száját, majd maga elé meredt:
-A halandók utálnak. Amikor Echo vagyok, akkor szeretnek, és a kedvemben járnak. De amikor eljön az újhold... átváltozom... és a régi dühöm is felszínre kerül. Ökölbe szorította a kezét:
-Az istenek mindenben hatalmasabbak a halandóknál, így az érzéseket is mélyebben élik meg, mindegy, hogy pozitív, vagy negatív. Azért vagyok még mindig a dühöm, és a csalódottságom rabja...

Shingo elgondolkozott a hallottakon... majd támadt egy ötlete:
-Átmentem hasonlón, istennő- majd nyújtotta a kezét- megengeded? Kipróbálnék valamit, amit én is tanultam. Lilith nem sok meggyőződéssel nézett vissza rá:
-Mondom, hogy mélyebb a düh, és a... Shingo közbevágott:
-Legalább próbáld meg. A hölgy meglepődött. Gyakran jár ugyan halandók között, de nem sokan merészelték felemelni vele szemben a hangjukat. Végül megfogta rögtönzött társa kezét, és lehunyta a szemét.

Az ifjú Sera ugyanúgy tett. Koncentrált... Végigzongorázta, és összegyűjtötte az őt ért negatív élményeket... Aztán jött egy határozott pozitívval... hogy sikerült úrrá lennie agresszióján. Ennek már több éve... és tökéletesen tartja. Ez a kép a maga erős fényével, jó érzésével egyre jobban elhalványította a negatívakat... és lassan megosztódott az istennővel. Elég akadozónak tűnt, de miután az első blokkot sikerült finoman átfúrni, a fény, a kellemes érzések gömbje lassan, de egyenletesen áradt tovább... míg végül be nem borított mindent...

Shingo felnyitotta szemét. Az istennő szemei még csukva voltak... de arcán valami földöntúli békesség pihent, nyugodt mosollyal egyetemben. Némi fáziskéséssel pillantott csak fel. Egy egészen kicsi momentumig Echoként mutatkozott... aztán visszaváltozott. Mosolya vigyorrá szélesedett:
-Tudom irányítani- suttogta lelkesen- épp csak egy kicsit, de már tudom irányítani! Az uralkodó megörült, és nevetve a nyakába ugrott, megölelve őt. Aztán a következő pillanatban elengedte, és mélyen meghajolt:
-Ehm... Ennek igazán örvendek- tért vissza hivatalos szerepébe. Lilith azonban nem úgy tűnt, mint aki rossz néven veszi. A vállára tette a kezét:
-Hát... mit is mondhatnék. Köszönöm... Shingo viszonozta a mosolyt:
-Szívesen, istennő...

Ekkor érezte, hogy feje és szemei nehezednek. Lassan elkezdte ellepni őt a jóleső fáradtság. Fejet hajtott:
-Bocsáss meg, de halandó testem és elmém elfáradt. Nem tudok további társaságot biztosítani. A démon elmosolyodott:
-Egyelőre. Na, pihend ki magad. Az ifjú Sera búcsút vett tőle, majd elindult vissza a palotába...

Odahaza már hajnalodott. Az utcán még csak-csak, de a palotában nem igen mozogtak a népek. Ő élt a lehetőséggel, és megcélozta ágyát. Azonban meglepetésére nem volt egyedül. Alba félig magára rántotta a takaróját, és ott kúszott vele. Shingo lefáradva sóhajtott:
-Jaj, ne csináld már... Még csak most születtél meg, és nem bírsz a seggeden maradni? A szüleid mellett lenne a helyed. Azonban a kölyök nagy szemekkel meredt rá, csak jobban húzva magára a takarót. Shingónak be kellett látnia, hogy semmi ereje nem maradt, egy csecsemővel pedig nem áll le vitatkozni... főleg miután az az orra előtt mondta be az unalmast, ahogy feje előre bukott, ő maga pedig finoman eldőlt paplanba. Egész egyszerűen elfeküdt az ágyon, és jobban betakarta a kölyköt:
-Üsse kavics... Most az egyszer... Szép álmokat, kis tesó...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése