2013. március 4., hétfő

Dove vai, Tua Altezza?

Az éjszaka leple finoman ívelt a tűzvörös és a tengerkék ég alatti vidékek fölé. Shayla ekkor döntött úgy, hogy elindul - csendben, mindenki tudta nélkül. Szokásos kék ruháját vette fel, kék palásttal, láncos-macskakarmos fegyverével, koronáját pedig a hálóban hagyta...

Úgy libbent végig a palota folyosóin, mint egy árnyék, minden zaj nélkül. Már a kapuhoz ért, és óvatosan nyomta le a kilincset, mikor valaki megszólalt a háta mögött:
-Felség? A királynő megriadt, hogy valaki mégiscsak kifigyelte. Riadtan megfordult. Egy lila ruhás fehér kobranő állt vele szemben, vonásai épp csak látszottak a sötétben.

Shayla megkönnyebbülten felsóhajtott:
-Elizis, megijesztettél- suttogta, ahogy megeresztett egy mosolyt. A sötét mágus kérdően oldalra billentette fejét:
-Hová ilyen későn? A macska szusszantott, majd komoran válaszolt:
-A gyerekek kimerítették mi Mao Zhu, mind Zitana, mint Ghí, valamit Focus és az én tudásomat is. Új tanárt akarok nekik keresni... egy függetlent, és lehetőleg Deghyom földjéről valót. Olyat aki új színben tüntetné fel a harcot és a mágiát. A kígyó bólintott:
-Komolyan veszed a taníttatásukat. Minden elismerésem. Hátrafordult egy pillanatra, majd vissza:
-Én nem jártam itt. Shayla hálásan elmosolyodott:
-Köszönöm, drága.

Már tárta ki az ajtót, és lépett is volna kifelé, azonban eszébe jutott valami. Visszafordult:
-Mondd csak... Elizis érdeklődve felpillantott, a királynő pedig folytatta:
-Mágus létedre hogyhogy nem hordasz álarcot? A deghyomi varázstudók mind hordanak... A kobra nyugodt hangon válaszolt:
-Én viszont nem vagyok deghyomi. Másik világból származom.Mikor idekerültem, valóban láttam, hogy maszkkal fedik az arcukat. Megérdeklődtem őfelségénél, hogy miért van ez. Ő pedig csak legyintett, hogy volt rá törvény, csak megszűnt. Nekem nem szükséges hordanom, a többiek pedig csak megszokásból teszik. Shaylán a meglepetés nyomai mutatkoztak:
-Nem tudtam, hogy más világból jöttél. Elizis bólintott:
-De itt jobb- majd megejtett egy enyhe mosolyt, és intett- viszont most menjél, felség, mielőtt ránk virrad. A macska elmosolyodott:
-Igazis- majd intett- köszönöm, Elizis. Azzal becsukta maga mögött az ajtót...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése