2013. március 27., szerda

Shingo Sera 8

Már stabil helye volt Shingonak: kézben tartotta a gazdaságot, azonnal reagált a felmerülő problémára, rengeteg évnyi tapasztalat állt mögötte. Eljutott arra a szintre, hogy a yuan-tikkel kereskedelmi kapcsolatot sikerült létrehozniuk. Az eleinte bizalmatlanul fogadott ötlet azóta elnyerte a hozzá fűzött reményeket: végre nemcsak belső, de külső árumozgatás is történt.

Viszont felmerült egy új, eddig nem tapasztal probléma: belső viszályok, bandaháborúk alakultak ki. Eleinte a kereskedők csak csoportokba tömörültek, és versenyeztek egymással. Azonban ahogy a jólét, a magas életszínvonal megbabonázta őket, úgy a szakmai rivalizálás átváltott előbb az ellenfelek szabotálásává, majd bandaháborúkká.

Az egyik tárgyalás után hallott egy újabb belharc kitöréséről. Már ment is a páncéljáért és a másfél kezes pallosért, amikor egy hang szólt hátulról:
-Majd én! Shingo megfordult. Az akkor épp hogy az ifjúkort elért Shakara állt mögötte, határozott kiállással, könnyű páncélzatban. Apja sóhajtott:
-Mennyiszer megbeszéltük már ezt, fiam...- mondta aggodalmasan- még nem vagy felkészülve arra, hogy élesben kezelj ilyen konfliktusokat. Azonban a trónörökös nem tágított:
-Dehogy nem állok készen, apám! A legjobb nevelést kaptam, és mindig kiválóan teljesítek. Szeretnék végre a való életben is bizonyítani.

Shingo megejtett egy apró mosolyt. Nővére, Usur jutott eszébe. Ő is egyfolytában bizonyítani kívánt az apjuknak. Azel valóban egy erőskezű uralkodót is látott benne. De Shakara egy valamiben különbözött: őt nemcsak a megfelelés, hanem az őszinte lelkesedés is hajtotta. Annyi év féltés után vezérelte őt a kíváncsiság, hogy kimehessen, hogy őszintén megmutathassa, képes magát és másokat megvédeni. Shingot azonban mindennek ellenére haloványan kísértette a szerettei elvesztésének árnyéka: hiába az isteni hatalom, féltette mind a feleségét, mind a fiát. Viszont a kölyöknek ellent se tudott mondani...

Ismét elmosolyodott:
-Rendben Shakara. De csak egy feltétellel. A fiú felkapta fejét:
-Igen? És mi lenne az, apám? Az uralkodó feljebb emelte tekintetét, a tágas, tárt ajtó felé nézve, és megemelte hangját:
-Alba herceg! Az említett nagy vigyorral beloholt, Shakara mellett megállva, majd mélyen meghajolt:
-Szólítottál, Nagy Testvér? Shingo pedig kiadta az ukázt:
-Megbízlak, hogy kísérd el Shakarát. Ti ketten rendezitek le a mai bandaháborút- végignézett mindkettőjükön, és büszkén elmosolyodott- számítok rátok. Mind a ketten mélyen meghajoltak még egyszer:
-Igenis, apám!
-Igenis, Nagy Testvér! Azzal elindultak kifelé.

Shingo pedig még mindig büszke mosollyal nézett utánuk. Boldogan nézte, hogy a mostohatestvére és fia együtt nőttek fel, és legjobb barátokká váltak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése