2013. március 30., szombat

Phernai is not pleased with you

Starghost a kezdeti nehézségek után beilleszkedett az udvarba. A régi életére emlékeztette némelyest a Zodiákuson, amikor kasztjának házában tevékenykedett. Akkor inkább tanácsadóként működött, mint tanárként, de tanítványai lelkesedése megkönnyítette ennek a feladatnak a vállalását is. Mora okos lányának bizonyult: rengeteg füvet és követ ismert, viszont az elemi- és a magas mágiához nem igazán értett. Vele ezeket tudta fejleszteni. A jég- és víz varázslatokra egész jól ráérzett - köszönhetően a jégoroszlánok védelmében töltött napoknak.

Sheo annál izgágább volt: hajtotta a tettvágy, türelmetlenül fogott volna egyik feladatból a másikba. Vele azt kellett megértetni, hogy mind a támadó-, mind a védekező mozdulatsorok egymásra épülnek, és nem lehet átugrani őket: sorba kell velük haladni. És mivel türelemmel nem nagyon lehetett neki magyarázni, így Anja a kölyök célorientáltságát használta fel, és aképp értette meg vele a feladat fontosságát. Márpedig Sheo a fejébe vette, hogy ő bizony a legjobb harcos lesz az udvarban, és ezért pontosan követte tanára utasításait.

Bátyjuk azonban nem tűnt túlságosan együttműködőnek, sem mágiába, sem harcművészetben. Pedig Starghost tudta, hogy mindkettőhöz megvan a kellő affinitása. Egy megidézett kis acélgólemet állított harcba a szürke macska ellen. Phernai érdektelenül harcolt ellene. Látta ugyan, hogy a hamuvá válós stratégiája nem hat ellene, de helyette egyik sebhelyes szemére helyezte mancsát: igénybe vette a vízistennő áldását. Másik mancsával leírt egy vad, vízszintes cirádát a levegőben, majd hirtelen felkapta a magasba. Ellenfele alól ekkor vízsugár tört fel, csapdába ejtve őt, majd köré fagyva. A gólem egy hatalma jégtömbbe zárva hullt vissza a földre. A tanár bólintott, majd végigmérte a herceget. Phernai egykedvűen állt, levéve szeméről a mancsát.
-Szép- mondta Starghost- de tanúsíthatnál több érdeklődést. Megejtett egy bizalmas mosolyt:
-Elvégre, ez egyben játék. A macska semlegesen nézett vissza rá:
-Mao Zhu mindig azt mondta, hogy a harc nem játék.
-De a tanulás igen- helyesbített Anja, majd hozzátette- és még te magad is gyerek vagy. Tanuld meg egy kicsit élvezni a feladatot.

Intett karjával, majd a jégburok összetört. Az acélgólem megrázta magát, majd érdeklődve körbenézett. A nő ismét tanítvány felé fordult:
-Következő feladat: ne hagyd, hogy elkapja a lábad. Alig mondta végig, a megidézett lény már tudta is a dolgát. Azonnal a herceg lábai felé kapott. Phernai macska ügyességgel ugrott el, majd mivel látta, hogy ellenfele igencsak rámenős, ugrált tovább. Anja halkan nevetett:
-Ne hagyd magad, úrfi!

Azonban a tanítványnak ez kevésbé tetszett. A felszólalást követően a kis acélgólemnek ugrott, és lendületből kitépte karjait. A fémlény háton fekve vergődött ijedten, Phernai pedig unottan elejtette a karokat:
-Most már biztosan nem fogja meg a lábam. Starghost erre már tényleg elkomorodott. Egy intéssel eltüntette az ellenfelet, majd közelebb lépett a macskához:
-Miért csinálod ezt?- kérdezte halkan, de elhűlten-  Örömet leled abban, ha tönkretehetsz valamit? A herceg mogorván válaszolt:
-Csak nem akarlak többé látni! Nem ismerlek el tanáromnak, és punktum! Azzal elfordult, és egykedvűen visszasétált a kastélyba, magára a hagyva az ő utána értetlenül bámuló nőt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése