2013. március 26., kedd

you've came into the wrong neighbourhood

A jáde bányában monoton folyt tovább a kitermelés, csilleszámra hordák ki, majd mérték az ékköveket, jegyezték a műszakokat. Azonban nemcsak a nyulak tartották szemmel a munkát... hanem az egyik szikla mögül két betolakodó is.
-Mindig mondtam, hogy ez nekem nem tetszik- szólt Le van-Te- egész egyszerűen kizsákmányolják a földet. Bezzeg Kai nagymester nem hallgat rám, csak a tőlük kapott jádét visszaássa a földbe.
-Legalább visszajuttatja a jogos helyére, és próbálja visszaállítani az egyensúlyt- mondta halkan, mély hangján Traxx. A gepárd elégedetlenül morrantott:
-Az nem elég. Nem veszi fel velük nyíltan a harcot, pedig tudja, hogy mi folyik itt- társa felé fordult- meg kell állítanunk őket! Ezzel a mértéktelen bányászattal nemcsak a környékbeli élőkényeket, de lassan minket is veszélyeztetnek. Az alagutak alattunk is elhúzódnak már. A tigris körbenézett, majd fel az égre. Verőfényes nap volt. Sóhajtott:
-Egész biztos, hogy fényes nappal akarsz rájuk támadni? Az éjszaka sötétje jobban elrejt minket, nem lennének tanúk. Leva visszanézett rá:
-A technikámhoz szükség van fényre. Különben is, ők sem hülyék... a mi iskolánk van a legközelebb, úgyhogy ha harcművészek támadásáról számolnak be, akkor egyből minket fognak gyanúsítani.

Ekkor meglátták, hogy egy újabb megrakott csillét tolnak ki. A gepárd intett:
-Készen állsz? A tigris bólintott:
-Készen. Azzal ugrottak. Az usagiaiaknak meglepődni sem maradt idejük, a két harcművész úgy közéjük ugrott, és csapott szét közöttük. Traxx felkapta a megrakott csillét, és egyenesen visszavágta a járatba. Két nyúl próbált korbácsokkal támadni felé. Elkapták egy-egy karját, de a tigris csak határozottan rántott egyet maga felé, ellenfelei pedig hasra vágódtak. Az ő erejével ellentétben Le van-Te fegyvere a gyorsaság volt: minden ütést, minden rúgást, csapás hárított, kigáncsolta ellenfeleit, kicsavarta a karokat. Két ütés között azon kapta magát, hogy hátulról ketten is lekapják, és szorítják a nyakát. A váratlan támadástól a lélegzete is elakadt. Aztán felnézett az égre, a Napra-.... A következő pillanatban a két támadó megvonaglott, mintha valami végigütötte volna hátukat, aztán egy-egy erősebb rázkódás, és már el is ájultak. A többi nyúl riadtan nézte, hogy mi történt. Leva megfordult, és felvette a támadóállást. Árnyéka viszont már suhant is... és ahogy ütötte az usagiaiak árnyékát, úgy azok érezték a fájdalmát, és térdre rogytak.

Traxx eközben elégedetten nézte, hogy a munkások elmenekülnek előle. Viszont amikor meglátta belépni a páncélos századot, már leolvadt a mosolya. A nyúl kapitány kiadta a parancsot, a lándzsás páncélosok pedig megindultak a tigris felé. Azonban ő sem hagyta magát annyiban: puszta ököllel csapott szét közöttük. Bár érezte, hogy minden egyes csapásba sokkal több erőt kell belevinnie: az usagiaiaknak elismerés a masszív védőruháért. Hirtelen a combjában érezte az egyik lándzsa élét. Felordított, majd megragadott két katonát a fejénél fogva, és a többiekre hajította, be a tömegbe. Tekintetével társát kereste:
-Leva, le kéne lépnünk! Nem tudom sokáig feltartani ezt a tömeget!

A gepárd - és az árnyéka - azonban tovább küzdöttek elszántan:
-Adj még egy kis időt, még nem végeztem! Ahogy az árnyék cikázott a tömegben úgy tűnt el indokolatlanul egy-egy páncélos. Le van-Te bírta még lendülettel: törtek a lábak, és a sisakok. Meg is feledkezett társáról, akinek határozottan fogyott az ereje. Kezdte fölényben érezni magát, azonban az ég beborult: egy nagyobb felhőréteg kúszott a Nap elé. Az árnyéka eltűnt. Alig maradt ideje riadtan tudomásul venni a történteket, hisz a páncélosok azonnal elkapták. Ott láncolták meg, ahol csak érték.

Traxx hasonló sorsra jutott. Ahogy egymás mellé állították őket, csalódottan morgott rá:
-Én meg mondtam, hogy lépnünk kéne. De hallgattál te rám? Leva visszaordított:
-Csak egy kicsivel több időre lett volna még szükségem. Addig kellett volna még feltartóztatni őket! Vitájukat lezárta a kapitány tekintélyt parancsoló ostorcsapása, aki pökhendin végigmérte őket:
-Ezt a kis traccspartit majd elrendezhetitek a cellátokban- körbemutatott- amilyen kárt csináltatok, biztosan kaptok jó néhány évet. Amilyen csípős nyelve volt a gepárdnak, úgy nem hagyta szó nélkül:
-És mégis ezt hogyan gondoltátok, tapsifülesek? Becsuktok minket valamelyik aknába? A kapitány ironikusan nevetett, majd válaszolt:
-Még mit nem! Egyenesen Usagiába viszünk titeket! Ott majd a helyi bíróság dönt a sorsotok felől...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése