2013. március 24., vasárnap

Shingo Sera 7

Az utolsó Sera álmában se gondolta volna mindazt, amit az utóbbi években megélt: felvirágoztatta és kiterjesztette a birodalmat, a Vad világ népe még sosem volt ennyibe boldog. Végre teljes mértékben elfogadták őt, és a színvonal is javult. Kereskedelmi csomópontokat állított, szobrokat és oltárokat istenségeknek, felélénkítette a gazdaságot... és végül, de nem utolsó sorban, feleségül vett egy istennőt. Házasságukkal a tűzisten áldása járt... és még valami...

Drusan hercegné már feltűzve hordta sörényét. Már gyakorlatiasan vette át a kicsit, hisz Shingót és Albát is ő nevelte fel. Kissé eltűrte pofája elől a leplet, hogy jobban szemügyre vegye, majd az ifjú párra nézett:
-Tiszta apja- majd hozzátette- viszont teljesen fekete a sörénye, mint az anyjának. Shingo itt átkarolta Lilith derekát:
-És minden bizonnyal az erejének egy részét mi megörökölte. A kis Alba izgatottan ugrált anyja karjánál:
-Hadd nézzem már én is! Tényleg zöld? Nagy nehezen pillantást nyert rá. A kicsi viszont akkor kinyitotta szemeit, értetlenül meredve, majd lassan tapogatózva a semmibe. Volt a látványban valami ijesztő, de egyben titokzatos is, hisz szemszíne egészen halvány ezüstben derengett. Drusan mosolya lassan el is kenődött. Kicsit közelebb hajolt hozzá, lassan intve az arca előtt, de a gyermek nem reagált. Visszanézett a szülőkre:
-Shakara vak? Az istennő ugyanúgy lehangolódott:
-Igen, így született. Hiába rendelkezik félisteni hatalommal, ha egyszer... Azonban elharapta a végét, ahogy érezte, hogy ura végigsimítja a vállát. Felkapta fejét. Shingo még mindig büszkén mosolygott:
-Egyáltalán nem számít. Számunkra ő a legtökéletesebb. Alba felkapta a fejét:
-Nem is gond!- mondta lelkesen- Majd én vezetni fogom őt, nagy tesó! Vezethetem őt, ugye nagy tesó? Shingo halkan nevetett:
-Természetesen, öcsi. Drusan lassan visszaadta a gyermeket az istennőnek:
-Örülhet, hogy ilyen szülei vannak. Lilith bólintott:
-Köszönöm- majd látva, hogy Shakara látványosan ásítozik, elindult vele- Egy pillanat, csak lefektetjük...

Az ifjú házasok be is vitték fiúkat a helyére. Shingo gyengéden betakarta, megsimogatta a kis fejét. Lilith csodálattal nézte őket, majd felpillantott urára:
-Egész gyakorlottnak tűnsz. Olyan figyelmes vagy vele... Az uralkodó visszamosolygott:
-Pedig Albával nem volt alkalmam ennyi időt tölteni. Átölelte feleségét, és homlokon csókolta:
-Veled és a fiammal már teljessé vált az életem. Köszönöm nektek... Az istennő a vállához bújt:
-Én köszönöm neked, hogy visszaadtad a halandók iránti bizalmam. A Nárcisz iránti csalódás és düh olyan volt, mint egy súlyos kő a szívemben. De te jöttél, kitoltad onnan, és egészében átvetted a helyét. Adott egy puszit a bestiának, majd az egyik nyakláncához nyúlt:
-Mára már erre se lesz szükségem. Shingo értetlenül figyelt, ahogy a nő elkezdte leoldozni:
-Miért, mi az?

De mire választ kaphatott volna, vagy mire felesége levehette volna, robaj támadt a szobába. Mind a ketten megugrottak. Még Shakara is felriadt, és kétségbeesett sírásba kezdett. Szemben velük, komoly, márványszerű arcával állt előttük a földisten. Az uralkodó, bár rossz érzése támadt, meghajolt, és üdvözölte a nem éppen hétköznapi vendéget:
-Üdvözöllek hajlékomban, föld úrnője! Miben lehetek a szolgálatodra? A hívatlan vendég hűvösen végignézett rajtuk, majd komoran belekezdett:
-Azért jöttem, hogy elvigyem a fiatokat. Mind a ketten riadtan kapták fel a fejüket, Lilith pedig féltve magához vette a gyereket, aki még mindig sírt. Shingo elkomorodott:
-Mégis mi okod lenne rá? A földisten folytatta:
-Hát nem elég egyértelmű? A Sötétség leszármazottjának, és egy démoni istennőnek a kölyke... ki tudja milyen erőkkel rendelkezik, és milyen veszélybe sodorhatja mind a halandókat, mind az isteneket- előrébb lépett- Ide vele! Ne akarjatok egy istennek ellentmondani!

Azonban Shingo szemei kéken felizzottak, és nekiesett. Meglepetésére karmai vékony perzselés nyomokat hagytak a márványszerű arcon - a tűzisten áldásból. A föld úrnője meglepetten hátrált pár lépést, az uralkodó pedig szeretteit védelmezve kiáltott felé:
-Engem ugyan nem érdekel, hogy isten vagy halandó! Ők a családom! És foggal-körömmel védeni fogom őket! Nem fogom elveszíteni a szeretteimet, mint ahogy az már többször megtörtént! - ellentmondást nem tűrően kimutatott az ablakon- távozz a palotámból, és a családom közeléből! Mert ha ezek után még egyszer meglátlak, gondoskodom róla, hogy az Ősatyám intézkedjen felőled! A földistennő ekkor már dühödten eltorzult arccal vicsorított vissza rá:
-Még nagyon meg fogod bánni a szavaidat, Shingo Sera! Ugyanis a fiad milliók vesztét fogja okozni... Azzal felszívódott a helyszínről.

Az uralkodó amilyen határozott fellépésű volt az előző pillanatba, úgy vált aggódóvá a következőbe. Megfordult, azonnal a kis családjához rohant, és féltve szorította őket magához. Fia akkor kezdett el csak megnyugodni. Lilith is érezte aggodalmát. Sóhajtott, majd megsimogatta kék és fekete színű sörényét. Shingo halkan mordult:
-Nem fogom neki hagyni...- mondta halkan, elszántani- nem vehet el titeket tőlem senki. Az istennő nyugtatta őt:
-Nem is fog. Mi egy család vagyunk már, összetartunk.

Visszahelyezte Shakarát a kiságyba, majd leoldozta magáról a már említett láncot. Csak egy egyszerű bőrszíj volt, melynek medáljaként egy torz smaragd darab szolgált. Shingo kérdően nézett rá:
-Szóval... mégis mi ez? Lilith lefűzte az ékkövet:
-Egy Psicadelica szem szilánk- magyarázta- a Psicadelica szem egy különleges smaragd, amit mágikus erősítésre használnak. Egyes lépek királyi ékszerekbe, vagy lovagi páncélokba kovácsolják őket. Visszapillantott urára:
-Én azért használtam, hogy tudjak uralkodni a dühömön. De erre már nincs szükség, hisz te mindent megváltoztattál, mikor az életembe léptél. Megerősítésként Echo-alakját öltötte fel, majd fiuk felé fordult. Félig lehámozta róla a takarót. Shingo odahajolt:
-Most mire készülsz? Felesége visszapillantott rá:
-Említettem, hogy a Psicadelica szemnek erősítő hatása van. Ha a fiúnk testébe rejtem, akkor az megvédheti őt a földistennő támadásaitól. Valóban, megemelte a kis testet, és ahogy a mellkasához szorította az ékkövet, az elmélyült benne, mint egy kavics a vízben. Shakara nyugtalanná is vált utána. Apja magához emelte, simogatva a kis fejét:
-Semmi gond, kicsim. Minden rendben van már, itt vagyunk. Nyugodj meg szépen....

Ekkor a kölyök felnyitotta a szemeit. Már nem kísérteties halvány ezüstben tetszettek, hanem élénk smaragdzölben ragyogtak. Elsőre meglepettnek tűnt... aztán kinyújtotta kis mancsát... és pont elérte apja orrát. Gyöngyözően fel is kacagott. Shingo pedig meglepetten nézett vissza rá. Igaz volna? Mire feldolgozta, hogy mi is történik, örömtelien felikáltott:
-Drágám, de hisz Shakara lát! Echo odasietett, hogy jobban szemügyre vegye:
-Hogy mondod? Shingo fülég érő mosollyal mutatta:
-Nézd csak!- fordította felé óvatosan a kicsit, - aki ugyanúgy rácsodálkozott azokkal a nagy, zöld szemekkel, - majd átkarolta másik karjával, és egy hatalmas csókot nyomott a homlokára - Nem hiába vagy istennő, te istennő! Az ékkövednek hála a fiúnk lát! Felesége boldog sikollyal a nyakukba ugrott:
-Ez annyira csodálatos! Úgy látszik a védelem más jótékony hatással is járt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése