2013. március 30., szombat

reason to stop taking revenge

Az öreg Vada arra kelt, hogy megszólalt a riasztó... aztán a leadott pisztolylövésekre. Valaki kirabolta őket. Azonnal magára kanyarintotta köpenyét, és már rohant is kifelé, hogy szemrevételezze a történteket. Odakinn az utcán sötétség honolt... az egyik fekete zugban álltak többen, zseblámpákkal, félkör alakban. Az egyik, mikor meglátta a főnököt, azonnal odasietett hozzá jelenteni:
-A listát vitte el... darabokra tépte, és elégette a darabokat. Azt nem tudtuk visszaszerezni, de a lábába és a vállába lőttünk, hogy megállítsuk. Darien bólintott:
-Jól tettétek fiúk. Él még a nyavalyás? A marcona bólintott:
-Még igen. Az efféléket inkább magának tartogatjuk, főnök. A lövések ezért voltak inkább figyelmezőek és csak megállítottuk. Az öreg ismét bólintott:
-Remek. Lesz egy-két szavam ahhoz a nyomorulthoz...

Ahogy beszélgettek, odaértek a többi őrszem félkörébe. Szétváltak, mikor meglátták Darient - ő pedig meglátta a földön fekvő áldozatot. Azonnal lehajolt, szemei elkerekedtek, megfogta az illető fejét, jobbra-balra forgatta, majd az őreire kiáltott:
-Ti szerencsétlenek, de hisz ez a leendő vejem! A marconák azonnal haptákba vágták magukat, majd az egyikőjük vette a bátorságot és megszólalt:
-De hát... láttuk ahogy kifut a listával... és... Azonban Vada nem gondolkozott, hanem adta is ki az ukázt:
-A szobámba vele! És hívjátok mellé a legjobb orvost! A lányom leszakítja a fejem, ha ezt megtudja... Két tagbaszakadt ember már kapta is fel a civilben lévő Renatót, és már ügettek is vele befelé...

Már a nap rég az eget járta. Casey akkor toppant be apjához, Renato felől érdeklődve. Mikor meglátta az ágyon, számon kérte az öreget, hogy mi történt. Darien alapjáraton egy igen kemény szavú és ellentmondást nem tűrő férfi volt, viszont ha a fiús lányáról volt szó, akkor bizony még ő is elővigyázatosan válogatta meg szavait:
-Nézd, drágám...- kezdett bele kínosan- az történt, hogy az embereim riadót fújtak, mert megloptak az éjszaka közepén. Hallottam is, hogy lőnek. Aztán kiderült, hogy az Atu gyerek volt az... Cez szemei elkerekedtek, valósággal elhűlt... majd ahogy feleszmélt, úgy ordított, hogy még a szoba üvegablakai is beleremegtek:
-Lelövetted Renatót, basszameg???? Hogy tehettél ilyet? És mégis mi oka volt a gorilláidnak feltételezni, hogy bármit is lopott? Mégis mit lopott volna el? Válaszul egy rekedtes hang szólt az ágy felől:
-A listát...

A vadóc égzengető kiáltására a srác magához tért. Bár kezdetnek elég kába volt a vérveszteségtől, és az ellátott lőtt sebek fájdalmától. Casey odarohant hozzá, aggodalmasan megölelte... Aztán a következő körbe felugrott rá, megragadta ruháját a nyakánál, és dühödten elkezdte rázni:
-Nem vagy normális, te kamikaze! Meg akarod magad öletni? Mégis hová gondoltál, faterom elől nem lehet csak úgy megszökni! Atu ettől csak a kelleténél is jobban megszédült. Darien nem tudta megállni, hogy ne nevessen legalább halkan:
-Kíméld azt a szerencsétlent, még a maradék lelket is kirázod belőle... Cez fenyegetően visszamutatott rá:
-Te inkább meg se szólalj! Első körben neked köszönhető, hogy ilyen állapotban van!

Renato közben valamennyire visszanyerte lélekjelenlétét. Megfogta a lány kezét, és összeszedte gondolatait:
-Nem hagyhattam. Tudod hogy van ez... mi, a zoolook-ok életszolgák vagyunk. Mesélted, hogy mi folyik itt, én pedig cselekedtem. Majd Darien felé fordult és megejtett felé egy erőtlen mosolyt:
-Nincsen semmi gond, uram. Nem ismerhettek fel abban a sötétben. Hajlandó is leszek elfelejteni az egészet - sejtelmesen hozzátette- ha maga is elfelejti a listát. Mondanivalóját nyomatékosította Cez villámokat szóró pillantása.

Az öreg Vada komótosan rágyújtott. Nem siette el a választ, végigzongorázta az ajánlatot fejben, majd  karikákban kifújta a füstöt:
-Hááát...-kezdte vontatottan, lekocogtatva a hamut a csikkről- tudod, elég hosszadalmas munkába telt megírni azt a listát... Naggggyon hosszadalmasba, és uuuuuuuuuuuunalmasba. Olyanba, amilyet az ember nem csinálna végig még egyszer. Visszatette a cigarettát a szájába:
-Ha értitek, miről beszélek.... Casey elvigyorodott, és összecsapta a két kezét:
-Na csakhogy észhez tértél, drága jó apám! Renato is halkan nevetett:
-Akkor ez az akció mégiscsak megérte a kockázatot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése