2013. március 9., szombat

Shingo Sera 3

Teltek az évek a Vad világban. A színvonal - ugyan kínkeservesen lassan - de javult. Az egyetlen Sera pedig fejlődött. Épp csak elérte az ifjúkor határát, de egy ideje tudta, hogy drasztikusan változáson kell átesnie. Már egy jó pár éve megkezdte az első lépéseket...

Az önuralom nehezebbnek bizonyult, mint gondolta... főleg, ha elöntötte a düh. Ennek viszont számos oka volt: a nép további elégedetlensége, az egyre növekvő felelősség súlya, és persze szerettei elvesztésének az emléke. A kontroll első fázisában valahányszor indulatosan ököllel az asztalra csapott mások jelenlétében, utána elnézésüket kérte, majd azonnal kiment és elszámolt tízig. Azonban csak azon kapta magát, hogy csak nő benne a feszültség, így életbe lépett a második fázis.

Ezt csinálta jelenleg: bezárkózott a szobájába, és tombolt. Viszont nem a berendezést szedte szét. Valahányszor a függöny felé nyúlt, hogy leszakítsa, vagy az ágy felé indult, hogy felborítsa, inkább magán ejtett egy-egy sebet. Az indulatból elkövetett önbántalmazásnak igen mély nyomai maradtak, de a kutyák tanításából és rosszról való leszoktatásukból kiindulva hitt benne, hogy ez a módszer neki is segít.

A Hold hercegné épp ekkor nyitott be a szobájába. Az ifjú uralkodó észbe kapott. Nevelője jelenlétére érezte, hogy a mérgező harag feloldódik, és nyugalom veszi át a helyét. Az évek során a hölgyre valóban úgy tekintett, mint az anyjára - volt benne valami különlegesen figyelmes, és gyengéd. A hercegné meglátta a kölyök véres karjait. Megragadta, és aggodalmasan felkiáltott:
-Te meg mégis mit művelsz magaddal? Elment az eszed? Shingo mélyen elszégyellte magát, még a fejét is lehajtotta:
-Ne haragudj, Drusan... Csak próbálok kontrollálni magam. A hercegné sóhajtott, majd jeges varázslattal nekilátott hűsíteni a sebeket:
-Te nem kontrollálod, hanem tönkreteszed magad- folytatta továbbra is aggodalmasan- Mégis miért? Az ifjú Sera lassan belekezdett a magyarázatba:
-Még mindig van bennem agresszió... mint apában és a nővéremben. De nem akarom máson levezetni. Ezért visszairányítom magamra...

Drusan a kölyökre nézett, és megfogta minkét vállát:
-Kicsim, ez teljes hülyeség. Különben is, mi azért vagyunk, hogy átsegítsünk a problémáidon, ezért velünk beszéld meg elsősorban. Rendben? Shingo visszapillantott rá félszegen:
-Attól féltem, hogy nem értenétek- ismét maga elé meredt- a többiek sem értik odakinn. Mégiscsak gonosz vagyok... Nevelője megcsóválta a fejét:
-Dehogy vagy gonosz, te lüke- végigsimította a hátát, majd bizalmasan rámosolygott- mi mind látjuk, hogy igyekszel... legalábbis, amennyire egy gyerektől telik. Most is, Davreyk odakinn vár, hogy induljatok. Ismét a karjaira nézett:
-De előbb ezt lekötözöm... és azt hiszem, nem árt, ha hosszú ujjú felsőt veszel. Gondolom, nem akarod mások tudtára is adni, hogy mit csináltál. Az ifjú Sera bólintott, Drusan pedig visszamosolygott:
-Sejtettem. Davreykkel pedig megbeszéljük még a dühkezelésed. Biztos tudunk benne segíteni...

Alig telt el egy óra, és a kölyök uralkodó már a Hold herceggel járta az utcákat. Kifejezett céljuk volt... Egy termelő a birodalom sarkában. A behajtók épp a gazda nyakára mentek, és elkezdtek kipakolni minden mozdíthatót. Kisebb tömeg állta körbe őket, megbámulva az ellenvetést nem tűrő, önkényes magatartást. A tulajdonos kétségbeesetten próbálta megállítani a behajtókat:
-Kérem, csak egy hét haladékot kérek még! Ez minden vagyonom, utána nem fogom tudni eltartani a családom... A leltáros közömbösen visszafordult felé:
-A törvény az törvény. Mindenkinek be kell szolgáltatnia a kellő összeget, nincs kivétel.

-Hacsak én másképp rendelkezem. Mindenki a hang irányába kapta fejét. Shingo Sera megérkezett, a herceg jelenlétében. A tömeg félve tett pár lépést hátra, a gazda térdei látványosan megremegtek. A gyermek uralkodó végigmérte őt komoran:
-Szóval... ez mind? A gazda rémülten térdre vetette magát, és meghajolt:
-Bocsáss meg nekem, kegyelmes úr! De tényleg nem tudtam kitermelni többet. Ha viszont akár csak egy hét haladékot kaphatnék... A kölyök felemelte tenyerét, hallgatásra intve az alattvalót, majd a behajtók felé fordult:
-Az áru felét hagyjátok itt. Ebben a hónapban nem szedjük be tőle a teljes összeget. Visszafordult a gazda felé, aki igencsak meglepetten, elkerekedett szemekkel és szájtátva bámult rá. A szó is megfagyott benne a nem várt parancstól. Shingo folytatta:
-Mi hiányzott a teljes kvóta kitermeléséhez? Az alattvaló remegő hangon válaszolt:
-Csak is több idő, felség... és némi tartalék. Az ifjú Sera hozzátette:
-Most kaptál még egy teljes hónapot, és a javaid fele megmaradt. Tanácsolom, hogy használd fel bölcsen. Többet nem tudok tenni...

Alig, hogy a végére ért, egy súlyos kő találta fejbe. Valaki a tömegből megdobta:
-Pusztulj Sera!
-Takarodj az apád után! Az ütés hatására érezte, hogy a kép egy hosszabb pillanatra elsötétül, és a becsapódás végigrezonál a koponyájától a csigolyáin keresztül a vállakon és a mellkasbordákon át egészen a csípőjéig, végül a lábáig. Letérdelt, a rezgéstől egy pár másodpercre el is émelyedett. Davreyk herceg ledöbbent ezt látva, majd emelte is sarlós jogárját, és már lépett is dühödten a tömeg felé...
-Ne, Davreyk... A herceg meglepődött neve hallatán, Megtorpant, és visszafordult.

Shingo összeszedte magát, és felállt. Bár feje vérzett a becsapódás miatt, lélekjelenléte egész jól megmaradt.
-Hagyd csak, nem számít- folytatta, eltörölve némi vért a szeméből. A Hold herceg komoran visszaszólt:
-Nem lehet az ilyesmit semmisnek tekinteni. Ha nincs feléd tisztelet, akkor semmid sincs. A kölyök uralkodó félelmetes nyugalmat árasztott magából. Valóban nagyon koncentrált nevelője lényére, semmint az indokolatlan támadásra:
-Tiszteletet nem így lehet szerezni. Hanem azzal, ha tettekkel elnyerik. Ismét a gazda felé fordult:
-Mint mondtam, többet nem tudok tenni. De remélem, elég lesz. Az alattvaló most már azon is elképedt, hogy ura ilyen sérüléssel két lábon tud maradni, és képes hidegvérrel gondolkozni. Aztán eszébe jutottak a történtek, és hálásan meghajolt:
-Igen, nagyuram, hisz még a kicsi is segítség.

Shingo elmosolyodott, majd egy intéssel elküldte a behajtókat. A tömeg kissé szelősebbé vált, a kölyköt továbbra is kísérték megvető tekintetek.
-Ezzel még nem intéztél el semmit, te kis taknyos- hallatszott valahonnan a mélyéről.
-Nem hát- hangzott egy másik- Nem fogunk elismerni királyunknak! Jobb, ha addig takarodsz, ameddig csak tudsz. Az ifjú Sera nem akart tudomást venni ezekről a szavakról. Csak vissza akart jutni a palotába. Davreyk herceg azonban másképp gondolta. Védelmezően nevelt fia elé állt, és határozottan visszaszólt:
-Én viszont igen. Különben is, szégyellhetnétek magatokat! Miféle népek vagytok ti, hogy megtámadtok egy gyereket?
-Ő nem gyerek- kiáltotta valaki a sorok körül- hanem egy zsarnok, akárcsak az elődei! A herceg ismét szóra nyitotta a száját, azonban Shingo megragadta a karját:
-Davreyk, kérlek- suttogta- menjünk haza... Nevelője ránézett. Nem tudott nemet mondani neki, sem azért, mert rangban ez a kölyök mégiscsak felettébb állt, sem azért, mert fiaként szerette. Átkarolta inkább némán a hátát, és elindultak, maguk mögött hagyva a tömeget...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése