Gaté látogatása

Habár mér évek óta nem szolgált a Holdudvarban, Elisir előszeretettel szakított időt a meditációra. Elsősorban a patak partján tettet ezt, hisz a Holdat és a vizet gyakran emlegették egy kalap alatt. Ezért tartottak rituálékat annak a bizonyos tónak a partján is. A Hold felelt az árapály tevékenységért, és mind a Holdnak a fázisok miatt, mind a víznek az olvadás és fagyás miatt több arca is van... tehát okkal említik őket együtt olyan gyakran.

Eleinte idegenkedett ettől a szemlélettől, hisz előző életei során a tűz volt az ő elementálja: pompásan kitanulta a tűzmágiát. Echo kérésére lépett be a Holdudvarba, amivel egyúttal biztosítva lett, hogy Shakara ismét rátalál. Ez azonban gyökeres változtatásokat kívánt: meg kellett válnia a tűzmágiától, amit olyan jól ismert és használt addig. Szenvedélyes és némileg őrült személyisége pedig sokkal alázatosabbá, csendesebbé vált, megtanult hallgatni a víz szavára, a szférák zenéjére, olvasni a csillagokban és a Hold arcában. Egyáltalán nem bánta meg döntését, hisz a szeretett lénye rátalált, és boldog családként élnek együtt. Mi kell ennél több?

Épp befejezte a meditációt, és felállt. Szemben vele egy alacsony, fehér macska, kibontott, egyenes, fekete hajjal, fehér, pántos felsőben, és hosszú vörös szoknyában - mint aki aki a tengermellékről érkezett. Barátságosan elmosolyodott, és felé köszönt:
-Szia, Elisir... Ha nem szólítja meg a nevét, a nő rá nem jött volna, ki az. Fel sem ismerte egykori társát az új ruhák és a kiengedett haj miatt. Le is esett az álla a meglepetéstől:
-Gaté? A macska lelkesen bólintott:
-Remélem, nem jöttem rosszkor...

Az egykori holdpapnő válasz helyett viharosan megölelte őt, örömtelien nevetve:
-Hiányoztál! A látogató bólogatott:
-Te is, úrnőm...- aztán hirtelen észbe kapott, és gyorsan kijavította magát- akarom mondani, Elisir... A nő lerakta őt:
-Úgy látom, bizonyos dolgokat még mindig nem sikerült kinőnöd. Gaté zavartan a földbe fúrta félkörös mozdulatokkal a lábfejét:
-Igyekszem. Csak hát, azok az együtt töltött évek- felpillantott- Még a hatásuk alatt vagyok. Ezért hiányoztál te is nekem.

Elisir elmosolyodott, majd intett:
-Gyere, beszéljük meg inkább egy csésze tea mellett... A macska készségesen követte egykori gazdáját. Snark információja helyesnek bizonyult, hamar rátalált a célszemélyre. Körbenézett. Valóban nem egy mindennapi hely, ahol éppen járt: az a határozott érzése volt, hogy bármilyen abszurd, ezt a világot szó szerint megálmodták.

A nő a nappaliba vezette őt, leültette, majd hamarosan csatlakozott hozzá két csésze és egy gőzölgő teával teli kanna kíséretében. Töltött maguknak, és vendége felé fordult:
-Mesélj, mi történt veled azóta, hogy legutóbb találkoztunk? Gaté magában visszaidézte az elmúlt évek történéseit, majd belekezdett:
-Egy pasi került a Holdudvarba. Magam tanítottam ki. Szegényt eleinte nagyon megszívatták a csajok. Elisir meglepetten felvonta szemöldökeit:
-Egy pasi? Hogy engedtétek? A macska vállat vont:
-Azzal kezdődött, hogy Mao Zhu büntetésből elküldte hozzánk, hogy tiszteletet tanuljon. Aztán végül annyira megkedvelte a helyet, hogy maradt. De csak ilyen alsóbbrendű holdpap pozícióban van, a nővérek ennél többet úgyse fognak neki megengedni. Elisir bólintott:
-Helyes. A Holdudvar mindig is büszkén őrizte ezt a privilégiumot, hogy csak is nők lehetnek a vezetők.

Egykori harcosa kíváncsian előrébb hajolt:
-Na és veled? A nő elmosolyodott ismét:
-Én itt vagyok, már férjjel, és családdal. Látnod kéne a fiam... eleinte elég akaratos volt, de azóta igen látványosan konszolidálódott. Főleg, mióta szerzett egy barátnőt. Gaté pajkosan elvigyorodott:
-Miféle barátnőt? Ki a lány? A volt holdpapnő kuncogott, majd válaszolt:
-Ez benne a csavar: a lány a Napmecsetben dolgozik, Amira Fu segédjeként. A macska a homlokára csapta mancsát:
-Ezt nem hiszem el! Úgy látszik, kisebb az arab negyed, mint gondoltam. Elisir vállat vont:
-Kicsi az egész világ, Gaté...