2013. március 15., péntek

if you were me...

A vitorlás ismét lágyan siklott a Hold-tó felszínén a kora esti órákban. Renato nevetett:
-Nincs jobb dolog a nap végén, mint egy kicsit lebegni a tavon. Nemde, Cez? A lány felé fordult. Casey visszamosolygott, és bólintott. A matróz elnavigált beljebb, a tó közepe felé, ahonnan látszottak tisztán a partok, és a legnagyobb csend lakozott. Ott vert horgonyt. Ismét megpillantotta a túlparton lévő, sziklás hegyek ölében fekvő várost, majd visszafordult a denevér felé.

Aznap Cez nem beszélt valami sokat. Renato már megszokta tőle, hogy az a fajta jellem volt, aki csak akkor beszél, ha nagyon muszáj, épp ezért nem jelentett neki különösebb figyelmet. Viszont amikor társa csak a naplementét bámulta meredten, és teljes mértében elengedte a hatalmas antenna füle mellett, amit mondott neki, az már inkább gondolkodóba ejtette. Odasétált, majd leült mellé, a korlátnak támaszkodva. A lány érzékelte őt, egy pillanatra el is mosolyodott:
-Szép, mi? Szeretem, amikor vörös az ég alja. Bár szelet jelez előre, attól még pazar a látvány.

Hangja álmatagnak tűnt, mintha lélekben máshol járna.
A sirály közelebb hajolt hozzá:
-Álmos vagy? Cez legyintett:
-Á, dehogy... nincs semmi... Azonban ahogy nézett maga elé, ahogy néha szóra nyílt a szája, majd ajkaira harapott, inkább azt sugallta, hogy éppen vívódik valamin. Renato átkarolta a hátát:
-Esetleg zavar valami? Mondani szeretnél valamit?

A lány egy pillanatra ránézett... majd ismét maga elé. Bár érezte társa nyugtató simogatását a hátán, egyáltalán nem érezte annak lazító hatását. Továbbra is vadul zakatolt az agya... és a lelke. Végül megadta magát a nyomásnak, sóhajtott, és a sirály felé fordult:
-Mit tennél a helyemben, hogyha tudnád... hogy két gyilkos köztünk jár. A srác értetlenül felvonta szemöldökét, Casey pedig némileg pontosított:
-Olyan emberek, akik zoolook társaink halálért felelnek...

Renato elengedte őt, majd a vízfelszín felé meredve vakarta állát. Jó kérdés... Habár kiállt apja mellett, aki elárulta őt, fejben sosem játszott végig olyan forgatókönyvet, hogy egy közelében lévő ember akár gyilkos is lehet. Viszont Cez már évek óta a barátnője, és azzal, hogy elmondta, érezteti vele, hogy bízik benne. Visszafordult felé:
-Először is elmondanám annak, akiben a legjobban bízok- megejtett egy kedves mosolyt- talán együttes erővel többre tudnánk menni a témában.

A denevér is visszamosolygott... aztán vonásai ismét elkomorodtak, és folytatta:
-Apám írt egy listát... azokról, akik a mieink haláláért felelnek. Megbosszulja őket mind. Sóhajtott, és felemelte tekintetét a matrózra:
-A listán fenn van Anna Lisa és Salvadora... az a két szöszi...  Renato szemei elkerekedtek.
-Naneeeeeeeeeeeeeee- vágta rá első reakciójaként, majd vonásai elkomorodtak, mint aki nem tűri a tréfát- Teljesen kizárt! Ők nemcsak, hogy jóba vannak velünk, de Kitsut is ők nevelték fel. Az egyik ráadásul az unokatesóddal jár! A fejét fogta:
-Mégis miféle alapja lehet annak, hogy ők bármit is elkövettek a magunkfajta ellen?- csóválta a fejét- én ezt nem hiszem el... de tényleg.

Cez vállat vont:
-Én sem tudom. Teljesen természetesen viselkednek velünk mind a mai napig. Hosszabb időre elhallgatott, az eget kémlelve. A Nap már majdnem teljesen alábukott a horizonton. Sóhajtott:
-Hacsak nem azért jöttek Nixába, hogy új életet kezdjenek... teljesen leszámolva a régivel. Renato felé fordult:
-Ha ez így is van- mondta lassan- és valóban bűnösök... akkor már nem számít. Ő is a horizont felé emelte tekintetét:
-Mert mi azt tapasztaljuk, hogy ők jó emberek. Nem ismertük őket előzőleg, nem láttunk, nem hallottunk felőlük. Én úgy hiszem, hogy amit most látunk, az az igaz arcuk, és nem szabad hagynunk, hogy egy ilyen vád - legyen alapos, vagy alaptalan - eltorzítsa a kapcsolatunkat. Átkarolta Casey hátát:
-Feledkezzünk meg a listáról. Mi tudjuk, hogy Anna Lisa és Salvadora milyenek, és csakis ez számít. A lány sóhajtott:
-Igazad lehet... És a többiek? Nekik nem kéne tudniuk erről? A sirály legyintett:
-Nem oszt, nem szoroz. Szerintem úgy lenne rendjén, ha a többieknek nem említenénk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése