2011. április 4., hétfő

a 634215-ös rab

Shayla kirohanása után a királynak első dolga volt felkutatni a nyilvántartást. Amint az irodájába ért, megkezdte az akták átkutatását, és megkérte Elizist is, hogy ebben a feladatban legyen a segítségére.
-Egész pontosan mit keresünk?- kérdezte a fekete mágus.
-Egy tudóst- válaszolt Tom Focus- valamikor 20 évvel ezelőttről. Állítólag jelentett az akkori királynak, biztos hogy volt róla levelezés, vagy egyéb nyilvántartás. Ha minden igaz, egy teleportációs gépezeten dolgozott. Elizis felkapta a fejét:
-Teleportáció? A macska bólintott:
-Pontosan- és bújta tovább a papírokat- és még azt is meg merem kockáztatni, hogy a sikertelen kísérlet után a király meg is büntethette... tehát a bírói jelentések közt is lehet valami... börtön, kivégzés, közmunka... akár korbácsoltatás... Ekkor a kobra kiemelt egy lapot:
-Találtam valamit. Tom Focus odalépett, és átvette a dokumentumot:
-Regh delle Nuvole, életfogytiglani börtönbüntetés, a Deghyom várának celláinak 634215-ös foglya. Ez a dokumentum szigorúan titkos, csakis a mindenkori király tudhat róla. Fellebbezés megtagadva. Vád: felségárulás. A vád indoka: kísérlete, miszerint kivonja Shayla Constructort a forgalomból, kudarcot vallott. Megjegyzés- és ez meglehetősen ronda, kacskaringós betűkkel éktelenkedett- "Ez a legszélső gyűrűben élő semmirekellő még egy kölyökkel sem tud elbánni!" Elizis bólintott:
-Úgy látom, ő az. De mégis miből gondoltad, hogy volt egy kudarcot vallott kísérlete? A király felpillantott a fekete mágusra:
-Onnan, hogy Shayla életben van...

Még aznap a dokumentummal a kezében, Zorgonnal az oldalán megindult a vár alatti mély barlangrendszerbe. Ott helyezkedtek el a cellák. Néhány bűnöző és hamiskártyás tartózkodott ott. A cellákat kék sárkánylovagok őrizték. Eljutottak végül a 634215-ös cellához. Az őr az ajtó elé húzta keresztbe a bárdot:
-Biztos, hogy be akar menni, felség? Tom Focus meglepődött az őr figyelmeztetésén:
-Persze. Mégis miért? A kék sárkány válaszolt:
-Az akkori király szigorú parancsba adta, hogy senki nem látogathatja ezt az alakot, ugyanis vétsége oly súlyos, és személye oly veszélyes. Épp ezért nem ajánlom, felséges uram, hogy bemenjen. A macska a személyes testőrére nézett. Zorgon némi aggodalommal nézett vissza rá:
-Úgy érzem, egyet kell, hogy értsek, jó uram. Nekem, mint testőrödnek, az a feladatom, hogy biztonságban tudjalak. A király Zorgon vállára tette kezét:
-Tudom- majd az ajtóra nézett- de tudnom kell, mi van odabenn. És nemcsak Shayla, hanem talán mindannyiunk érdekében, ha valóban ilyen veszélyes. A személyes testőr alázatosan meghajolt, a macska pedig odalépett a cellaőrhöz:
-Megparancsolom, hogy engedj be! A sárkány tisztelgett, és elvonta a bárdot az útból. A király pedig leemelte az őr övéről a kulcsot, kinyitotta az ajtót, és belépett.

Becsukta maga mögött az ajtót. Odabenn teljes volt a félhomály, de őt, mint macskát ez különösebben nem zavarta. A gyér fényben egy alakot pillantott meg... egy hatvan körüli, ráncos, dús, kék göndör hajában ősz szálakkal, egy fehér köpenyt viselő öregembert. Vénsége ellenére meglepően stabilan állt. Egyáltalán nem tűnt megtörtnek, még ennyi év után se. Fekete szemei mohón, szinte őrülten vizslatták a királyt.
-Nicsak- szólt rekedt, szinte kísértetiesen fagyok hangján- egy látogató, oly sok év után...
-Regh delle Nuvole?- kérdezte a macska. Hangja és testtartása egyaránt tiszteletet parancsolt. Az öreg őrülten felkacagott, a falak is visszahangzottan tőle, majd válaszolt:
-Igen, én vagyok!- majd közelebb lépett Deghyom urához, hogy jobban figyelemre vételezze- és azt is tudom, te ki vagy! Te vagy Tom Focus.... szép életerős ifjú vált belőled, mióta utoljára láttalak.
-Hagyjuk a személyeskedést- szólt vissza erős hangon a király- inkább térjünk a lényegre. Mi dolgod volt Shaylával? Hogyhogy senki nem hallott rólad a kísérleted óta? Regh sötéten, szélesen elmosolyodott:
-Ó... a kiscica... Tudtam én, hogy az a kis vakarcs lesz Nixa új trónörököse. Így elraboltattam, és őfelségének szívességet akartam vele tenni, hogy kivonom a kis drágaságot a forgalomból. Ha akkor Nixa örökös nélkül marad, akkor Deghyomé a dicsőség... hisz vezér hiányában a kék főváros sebezhetővé válik. De mivel nem sikerült megszabadulni Shaylától, őfelsége bezárt ide, és minden lehető dokumentációt megsemmisített rólam, hogy az utókor gyermekei ne kereshessenek. Ez volt az ára, hogy hibáztam.
-Meg is érdemelted, mihaszna alak!- morrantott rá a király- Kivételesen magam is igazat adok az ördögkirálynak, és magam is jogosulttá teszem a büntetésed.

Épp indult volna kifelé, mikor Regh utána szólt:
-Hohó, ne siess annyira- nyúlt utána csontos ujjaival- nem is akarod hallani, hogy mit tudok a szüleidről? A macska megtorpant, és visszanézett az öregre. A tudós ismét őrülten felkacagott:
-Igen, Tom Focus, jól hallottad! Én ismertem a szüleidet, Shamu Focust és Fazu Aylant. Meglehetősen nagylelkű lovagok voltak mind a ketten. Shamunak saját hadserege volt, velük edzett, velük étkezett, háború idején velük is aludt. Fazu pedig az elárvult kölykökön segített, akiknek a szülei odavesztek a háborúban, nevelőotthont építtetett a számukra, ételt osztott nekik. Ha annak idején a nép csak egy kicsivel komolyabban veszi őket, akár Deghyom uralkodóivá is válhattak volna. Kár, hogy idő előtt elhaláloztak... a nixaiaknak hála, akik nem helyben a csatamezőn gyilkolták le őket, hanem nyilvánosan végezték ki saját városuk falain belül, elrettentő példaként a többiek számára...

Ekkor a mondanivalója félbeszakadt, ugyanis őfelsége annyira feldühödött a hallottakon, hogy nekirontott a rabnak, és a fejét oly erősen a falhoz verte, hogy az be is szakadt. Regh a földre rogyott, véres síkot húzva végig a falon, de nem vesztette el az eszméletét. Tovább kacagott, a dühös uralkodót nézve:
-Fáj az igazság, ugye? Pedig most te egy ilyen nőt vettél el, akinek a népe ily kegyetlenül végzett a családoddal... Tom Focus szemei elkerekedtek. Rájött, hogy mire megy ki a játék. Dühében még egyszer a rabba rúgott, majd elindult kifelé. Ahogy nyitotta az ajtót, már adta is ki a parancsot:
-A hajdani király parancsa érvényben van, magam is hitelesítem Regh delle Nuvole életfogytiglani fogságát.A tudós utána kiáltott:
-Minden próbálkozásod hiábavaló, Focus!- visszhangzott az őrült rikácsolása- engem ugyan elpusztíthatsz, elzárhatsz, lelakatolhatsz... de az igazság elől nem menekülhetsz! Ekkor bezárult az ajtó, és ismét fordult a kulcs.

Shayla meglehetősen jó hangulatban volt. A biztonság tudata, hogy férje vigyáz rá eloszlatta a félelemeit. Épp feltett néhány képet a határon lévő otthonuk falára, mikor hallotta urát hazaérni. Nyomban megörült, és tevékenységét félbehagyva azonnal szárnyalt is hozzá. Lendületből megölelte, és a vállára hajtotta a fejét:
-Szia, drágám, már vártalak. Tom Focust kissé sokkalta a gesztus- pozitív értelemben. Földbe gyökerezett a lába, de érezte, hogy a keserűségét, mint valami édes nektár, lassan elkezdte oldani az érzés, és a tudat, hogy a szeretett személy vele van. Remegett a keze, ahogy végigsimította a haját, majd átölelte, és ő is hozzábújt. A lány érezte is, hogy valami nincs rendben. Férjura furcsán gyengének tűnik, és néma... pedig járványnak hetek óra se híre, se hamva. Felé fordította fejét:
-Megijesztesz... olyan csendben vagy- szólt halkan- Mi történt? A király nagyon nehezen engedett Shayla unszolásának, aki próbálta felé fordítani a fejét... ugyanis nem akarta, hogy a lány lássa az arcán az árulkodó nyomokat. Viszont, mikor mégis úgy döntött, hogy nem titkolózik, és felé fordította a fejét, a királynőt elfogta az aggodalom:
-Egek ura... de hisz te sírtál... Tom Focus bólintott, majd nagy levegőt vett, hogy legyen elég ereje kimondani, ami mindkettőjük számára talán a legfontosabb:
-Shayla...- simította végig a lány arcát- ne engedd se magadnak, se nekem, hogy a múltunk befolyásolja a jelenünket. A királynő szemei elkerekedtek:
-Mi történt?
-Megtaláltam az egykori támadód- válaszolt Deghyom ura- de vele együtt borzalmas dolgokat is megtudtam. Bár ne fordultam volna vissza... Sóhajtott:
-Annak a féregnek az a célja, hogy megmérgezze a boldogságunkat.

Shayla megfogta Focus kezét:
-Drágám... Tudod, hogy mióta veled vagyok, rengeteget köszönhetek neked. Mindezt annak ellenére, hogy annak idején meg akartál ölni... mert, ami akkor történt, már rég a múlté. Megváltoztunk. Nemcsak mi, hanem a birodalmainkban is már egy teljesen másik generáció nő fel, akik az együttműködés hívei. Fejét férjura vállára hajtotta ismét, bújva hozzá:
-És bármi történjék, én is itt vagyok melletted. Mert szeretlek... Mily édes és erős szavak. Egyszerűen feloldják a lélekben a mérget... Tom Focus most életében érzett hálát a szeretett nő felé. Megcsókolta a homlokát:
-Én is szeretlek, Shayla- majd az ajkait...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése