2011. április 16., szombat

un po' deluso... ma vivo

Az átalakulás után nem jelentett gondot Manunak, hogy zökkenőmentesen folytassa mindennapjait a zoolook-oknál. Ugyanúgy folytatta a szerelést Phillie-nél, amit elkezdett. A szerelővel hamar megtalálták már az elején a közös hangot, és ahogy beavatta őt a szakmája rejtelmeibe, úgy Manu hamar ráharapott a témára. Robotként is, és most is érezte azt a bizonyos közelséget a többi géppel szemben... talán egy kicsit jobban is. Épp az egyik autó alvázán matattak, mikor Jean-Phillippe meglátta, hogy társa nagyon belefeledkezik a részletekbe, ahogy a fémet simogatja:
-Te meg mit csinálsz? Elaludtál? Emanuel felé fordította a fejét:
-Ja... nem- majd visszanézett a szerkezetre- csak elmerengtem. Valahogy az egész sokkal szebbnek tűnik... Phillie elvigyorodott:
-Megmondtam, hogy ezeknek a drágáknak lelkük van- mászott ki a járgány alól- fura, hogy ezt most értékeled csak igazán, mikor már nem vagy olyan, mint ők... Manu a szerkezetre helyezte kezét, kissé lemondóan sóhajtott, majd kinézett az autó alól, Phillie után:
-Én sose voltam olyan, mint ők. Ezt már megmondtam... A szerelő visszanézett rá:
-Már nem is leszel- kissé sejtelmesen elmosolyodott- de akkor mégis, mit látsz bennük? Társa elgondolkozott, majd visszanézett a gépre. A külső vázat látta most, amit nemrég pucoltak le, és csillogott. Tükröződött benne a képe. Ismét rátette a kezét, lassan végigsimította. Furcsa... valahogy arra emlékeztette, mint mikor Cala kezei alatt volt... amikor még a segédje volt. 
-Van egy kis honvágyam- csak ennyit szólt végül. Jean-Phillippe felé fordult:
-Eszedbe jutott? 
-Az alkotóm? Igen... 

A szerelő elmosolyodott, majd ment a raktárba. Azonban ahogy belépett, leolvadt a mosolya:
-A fenébe is! Emanuel kimászott a járgány alól:
-Mi az? Phillie kinézett:
-Hiányzik pár tárcsa, csavar és egy lámpa, amire a mostani töröttet kicserélnénk. Ugorj már be a városi raktárba újakért!- majd intett- egy pillanat.... Gyorsan írt egy listát, majd átadta társának:
-Tessék! De most tipli! Manu elvigyorodott:
-Rendben. Azzal a motorra pattant, és már száguldott is befelé. Útközben elgondolkozott a mondottakon... Jean-Phillippe valóban rávilágította őt megint az alkotó és az általa alkotott tárgy kapcsolatára. De most, emberként, egy kicsit máshogy látja ezt a kérdést... szerelőként valahol ő válik alkotóvá, aki ugyanolyan gépeket tesz helyre, mint amilyen ő is volt. Ez kicsit bizarrnak tűnt... talán most félelemből tagadta Phillie előtt, hogy ő valaha is hasonlított volna az autókra...

A szerelő türelmetlenül várta társát, aki egy másfél órás fordulóval tért vissza a szállítmánnyal. Jean-Phillippe aztán elvigyorodott, és lelkesen hordta a műhelybe a cuccokat:
-Na végre! Folytatódhat a munka!- neki is esett a kicserélésre váró lámpának- addig hord be a többit! Ha végeztél, akkor gyere segíteni. Emanuel lassan be is vitte a holmikat a raktárba, két fordulóval, majd mászott vissza a járgányhoz. A szerelő vázolta a helyzetet:
-Kisebb csavarkulcs kéne, ezzel nem boldogulok- nyújtotta hátra az egyik kezét társa felé. Manu szó nélkül adott egy kisebbet, Phillie pedig pepecselt tovább:
-Ellenőrizd a motort. Az emberünk nem panaszkodott rá, de biztos, ami biztos.... Társa ment is, és felnyitotta a motorháztetőt. Ahogy vizsgálta át, Jean-Phillippe tovább folytatta:
-És? Milyen érzés az Agostók bátyjának lenni? Emanuel elmosolyodott:
-Nagyszerű... Igazán bizalmasak és nyíltak velem. Megtisztelő, hogy a testvérük lehetek. A szerelő halkan nevetett:
-Érezd is megtisztelve magad. Az Agosto család félig indián, és talán pont ezért van az, hogy ők veszik a legkomolyabban a szokásainkat és a törvényeinket. Viszont ezek nélkül nem is tudnának minket összetartani. Így válnak ők olyan jó vezetőkké. E szavakkal a helyére posszantotta a lámpát, majd társára nézett. 

A másik srác épp lecsukta a motorháztetőt, miután mindent rendben talált... de olyan furcsán sápadtnak tűnt. Phillie oda is lépett hozzá:
-Te... mondd csak, jól vagy? Társa meglepetten nézett vissza rá:
-Persze... leszámítva, hogy itt a műhelyben egy kicsit hűvösebb van. Miért? Phillie a fejét csóválta:
-Egyáltalán nincs itt hűvös- majd megragadta Manu csuklóját- azt hiszem, én téged foglak megvizsgáltatni, biztos, ami biztos... Az út Cezhez vezetett, aki átvizsgálta a srácot:
-Ilyet még nem pipáltam... hogy sikerült ilyen csúnyán megfáznod egyetlen nap alatt? Emanuel az egészből egy kukkot sem értett. Kérdően nézett Jean-Phillippe-re, aki viszont a kiscsajnak magyarázott:
-Akkor tartsd benn, vagy tudom is én.... Gyógyítsd meg! Casey sóhajtott:
-Mutathatnál kicsit több szolidaritást- nézett vissza rá lefáradtan. A szerelő levágott egy grimaszt:
-Bagoly mondja verébnek... Majd kisétált. Manu pedig most a lányra nézett értetlenül, aki feláll vele szemben, és bár halkan, de határozott hangon utasította:
-Vetkőzz! A srác elvörösödött:
-Hogy mit csináljak? 
-Vetkőzz, ha mondom!- Cez kissé felemelte a hangját, majd hátat fordítva neki felé tartott egy törülközőt- és ezt legyél szíves a derekadra csavarni. A srác engedelmeskedett neki, majd rákérdezett:
-Elmagyaráznád, hogy mégis mi folyik itt? Casey kinyitott egy ajtót, amiből dőlt a gőz:
-Takarodj be a szaunába! Mindjárt megyek utánad és elmagyarázok mindent. Emanuel kissé idegenkedett a helyzettől, de a lány meglehetősen akaratos személyisége meggyőző volt. Szépen bement. 

Ahogy beért, látta, hogy aggodalma alaptalan. Benn kellemes meleg volt, pára... jó volt belélegezni. Mintha minden légvétel könnyebben ment volna. Leült, a falnak dőlve. Olybá tűnt, hogy ez a meleg lassan bekúszik a bőre alá, a testébe, lassan feloldódva. Most feltűnt neki, hogy fáj a feje és a torka. De a benti hőmérséklettől lassan oszlik. Pár perc múlva belépett Cez is... szintén törölközőben, ami egész testét takarta, és pár fiolával. Manu kissé megriadt:
-Mi a fene? A lány leült mellé:
-Hajtsd az ölembe a fejed. A srác ismét zavarba jött, de nem igen tudott ellenkezni. Elkényelmesedett, Casey pedig felnyitotta az egyik fiolát, és a benne lévő olajat lassan végigkente Emanuel testén:
-Naszóval- kezdett bele- megbetegedtél. Gratulálok, hogy rögtön első emberi napodon ezt sikerült elérned, de valahol ez várható volt. 
-Hogyhogy?- kérdezte a srác.
-Egész eddig mecha voltál- folytatta Cez- nem volt alkalmad védettséget kifejleszteni, mint az orgák. Így viszont, védettség hiányában rögtön megkapod a világ legprimitívebb fertőzését. Csodálkozom, hogy nem haltál azonnal bele. Manu kissé megijedt:
-Fertőzés? 
-Nyugi csak megfázás, holnapra ki is pihened- mondta a lány- ez az emberi élet velejárója. Mindenki megbetegszik. Én pedig azért vagyok, hogy gyógyítsak. Ez az olaj pedig segít felgyorsítani a gyógyulás folyamatát. Emanuel elhúzta a száját:
-Deen-nek igaza volt... ez a test valóban gyenge és törékeny. 
-Annyira ne vedd magadra!- legyintett Cez, majd felnyitott egy másik fiolát- ezt idd meg! A srác felült, és kiitta az üvegcsét:
-Tulajdonképpen mi ez?
-A védettség kialakulását segíti elő- magyarázta a lány- van itt minden, mint a búcsúban. Ezután egy tablettát adott neki:
-Ezt pedig rágd el. Manu már kissé kezdte unni a procedúrát:
-Van még valami? 
-Ó igen- mondta Casey- letelt a tizenöt perc. takarodj zuhanyozni, aztán gyere vissza újabb negyedórára! A srác kissé morcosan hagyta el a szaunát. Azt hitte, hogy az emberi lét sokkal könnyebb, sokkal egyszerűbb... erre rögtön az első nap komoly akadályokba ütközik. Bezzeg, amíg robot volt....

Másnap reggel Phillie átkopogott Ags-ékhoz. Pont Darko nyitott neki ajtót:
-Öregem... mit akarsz ilyen korán?
-Nem láttad Manut?- kérdezte a szerelő- már a műhelyben kéne lennie.
-Itt ugyan nincs- válaszolt Ags- talán eltévedt fél úton. Phillie nevetett:
-Ugyan már! Nem olyan hülye... Hisz több, mint egy hónapja él köztünk. Ekkor berobogott a motor. A srácok, de még az épp kilépő Casey is elképedt a látványtól. A megszokott farmerhez és bőrdzsekihez ismét az arany szegélyű sisak és a félig aranyozott fekete kesztyűk párosultak. Jean-Phillippe teljesen elképedt:
-Te hülye állat!- fakadt ki jó hangosan- Mégis mi a frászt műveltél? Hogy változhattál vissza robottá????? Manu halkan nevetett:
-Phillie, nyugalom- megfogta a sisakot, és leemelte fejéről, visszavigyorogva barátjára- ezek csak motoros kellékek. A szerelő pillangózott a csodálkozástól:
-Hogy? Manu mosolyogva a sisakra nézett:
-Volt egy kis hiányérzetem, és gondoltam, hogy beszerzek ugyanolyan sisakot és kesztyűket, amilyen az átváltozás előtt volt- visszanézett a többiekre- és még valamiért... Elővett egy szál liliomot, és Casey-nek nyújtotta:
-Ezt neked... A lány szemei elkerekedtek:
-Mégis milyen apropóból?
-Hogy tegnap segített- mosolygott rá Emanuel szelíden. Cez sóhajtott:
-Erre igazán nincs szükség. Nekem ez a dolgom. Manu halkan nevetett:
-Akkor csak azért, hogy legyen egy jó napod. Casey elvigyorodott, átvette a liliomot, és megpuszilta a srácot...

1 megjegyzés:

  1. "De most, emberként, egy kicsit máshogy látja ezt a kérdést... szerelőként valahol ő válik alkotóvá, aki ugyanolyan gépeket tesz helyre, mint amilyen ő is volt. Ez kicsit bizarrnak tűnt... talán most félelemből tagadta Phillie előtt, hogy ő valaha is hasonlított volna az autókra..." Ez zseniális gondolatmenet

    VálaszTörlés