-Hú, micsoda talpig gentleman... Ő szintén végignézett a lányon: vörös, ujjatlan estélyi, copfba fogott hosszú, szőke haj, egy kis szemhéjfesték, ami csak még igézőbbé tette azt a kék szempárt, és az összképet egy ízléses, viszonylag egyszerű ezüstnyaklánc tette teljessé. Odalépett a szeretett lényhez, és lovagiasan kezet csókolt neki:
-Csodálatos vagy... Nadine halkan nevetett és megsimogatta a srác arcát:
-Adj még egy percet, mindjárt kész vagyok. Manu megpuszilta a lány arcát:
-Rendben. De aztán siess... Ahogy a hölgyemény elvonult, ő nézett utána. Még mindig szinte hihetetlennek tűnt... egy ilyen lány... és hogy ilyen mértékben képes hozzá kötődni... Valahogy bele se gondolt, hogy a kötődésnek különböző fokozatai vannak... még ilyen mélyek és veszélyesek is.
Ekkor furcsa érzés kerítette hatalmában. Észlelte, hogy van valami a háta mögött. Megfordult. Egy fekete párduc nézett vele szembe... egy kifejlett, hatalmas, kecses... és meglehetősen kíváncsian vizslatta azokkal a borostyánsárga szemeivel. Azonban nem riadt meg tőle. Valahogy tudta, hogy ettől a nemes vadtól nincs félnivalója. Ennek ellenére furcsállta, hogy szembe találja magát vele... kicsit idegenkedve is mérte őt végig. A vadállat pedig lassan elindult felé, és láthatóan elmosolyodott:
-Látom, nem számítottál rám. Pedig ugyanúgy létezem, mint a föld, a víz, a tűz, vagy a levegő.
-Én ezt nem értem- szólt vissza értetlenül Manu- neked nem kéne itt lenned.
-Ezt nem te döntöd el- mondta a fekete párduc- hanem az istenek. Részben én is. Emanuel sóhajtott, és elfordította a fejét:
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Nem lennék rá méltó... Ekkor a vadállat ráugrott, leterítette, és végigkarmolta a mellkasát. A ruha alatt a fémváz és néhány kábel látszott. Manu felfigyelt rá, hogy ismét csak felületesen érzi a fájdalmat... és ami még furcsább, hogy ez a támadás semmiféle riadalmat nem keltett benne. Sőt... még furcsán jobban is bízott benne. A fekete párduc jobban szemügyre vette a sérülést:
-Tehát ezért nem tartod magad méltónak- majd a srác szemeibe nézett- nem egészen tudod elfogadni önmagad.
-Miért, mégis mire akarsz rávezetni?- fakadt ki Emanuel. A fekete párduc magyarázott:
-Arra, hogy jogod van hozzám, csak fel kéne ismerned az eredeted. Manu elgondolkodott, majd ismét a borostyánsárga szempárba nézett:
-Ha azt nézzük, hogy itt változtam emberré, lemondtam vagy elengedtem sok előző képességemet, többek közt a materializálást... hogy a zoolook-ok befogadtak, és már magam is az Agosto család tagja vagyok... akkor elég erős a kötődésem a Földhöz. A fekete párduc bólintott egyet, a srác pedig folytatta:
-Viszont, ha azt nézzük, hogy robotként kezdtem, és az azt alkotó fémek egy másik bolygóról származnak... Erre a vadállat ráordított.
Emanuel pedig felkapta a fejét. Pont előtte suhant el néhány madártoll, amik a mellette lévő fatörzsbe álltak. A támadás irányába nézett. Renato megtalálta őt. A matróz most sirály alakjában volt, és mint így, hajában, sárgává vált szemei körül, karján és hátán tollakkal. Ő pedig vele szemben... laza bőr ruhában, mint az indiánok, vörös harci jelekkel az arcán, hajában néhány tollal... és lám, oldalt az övén még egy tomahawk is van.
-Ne aludjál!- kiáltott felé Renato, majd egy újabb sor pengetollal tüzelt felé. Manu odébb rohant. Viszont nem voltak egyedül. Biztonságos távolságból figyelték a többiek. Nadine a matriarcha felé fordult:
-Ennek a párbajnak mi a lényege? Deen elmosolyodott, és felé fordult:
-A testvérünk edz. A párbaj első vérig tart. Aki megsebzi a másikat, az győz. A szőkeség szusszantott:
-Ez nekem egy kicsit barbárnak tűnik. Maurizio halkan nevetett:
-Lehet, hogy a magadfajta modern embereknek idegen ez az egész, de számunkra ez fontos. A jó harcosnak több ismérve van, nem lehet csak annyival lerendezni, hogy minden nap csak erősítesz. Itt próbatételek is vannak.
Ahogy beszélgettek, Manu úgy látta, hogy stratégiát kéne váltani. Előugrott a fa mögül, ahol meghúzódott egy pillanatra, majd a testében maradt fém segítségével töltést gerjesztett a levegőben, és elektromossággal támadt vissza a sirályra. Renato cselezett, majd visszanézett rá:
-Egy villám?- kitárta a karjait- nem te vagy az egyetlen, aki villámokkal harcol. Az én totemem a tenger és vihar egyben... A szemei erre sárgán felizzottak, a levegő pedig igencsak látványosan felszikrázott körülötte. Hatalmas energiát volt képes létrehozni. Emanuelt meg is lepte a látvány:
-Ahhoz képest, hogy te vagy benn a legkevésbé a harcban, elég félelmetes a fegyvertárad. Renato válaszolt:
-Azért, mert én nem harcolok, ha nincs rá szükség. Viszont most a többiek kifejezetten ragaszkodtak hozzá, hogy én legyek az ellenfeled. Azzal felé fordította a kezeit, ráirányítva a villámokat. A halálos támadás fenyegetően közelített. Viszont a legidősebb Agosto szerencsére még időben kapcsolt. Az egyik kezével felfogta a támadást, végigirányította a testén, majd a másik kezével egész egyszerűen visszafordította a villámokat. Renato nem számított erre a trükkre, de szerencsére még időben ki tudta cselezni. Ez a pár perc, míg ellenfele a kitérésre koncentrált, Manunak elég volt. Lehet, hogy a matróz sirállyá tudott változni... viszont nála ott volt egy másik fegyver. Megrohamozta Renatót, kezébe kapta a tomahawkot, és végigvágta a vállát. A támadás lendületétől a madár hanyatt vágódott a fűben.
A többiek nyugodtan, elismerően tapsoltak, Emanuel pedig visszanézett. A sirály felkászálódott:
-Jól vagyok! Casey pedig azonnal odasietett hozzá, és megnézte a sérülést:
-Semmi gond, harcos. Nem fogod elveszíteni a karod. Renato halkan nevetett:
-Ezt örömmel hallom. Cez lassan elhúzta:
-Na gyere... különleges ellátásban lesz részed. A matróz felkacagott:
-Valóban? Akkor ezentúl minden nap lesérülök... Nadine pedig odafutott a legidősebb Agostóhoz, és a nyakába ugrott:
-Ez szép volt! Gratulálok! Manu is viszont ölelte a lányt:
-Köszönöm! Sokat jelentett, hogy szorítottál. A pilóta megpuszilta a száját:
-Ez csak természetes...
A beszélgetést Ags szakította meg, aki megfogta bátyja vállát:
-Velem jönnél egy percre? Testvére kissé értetlenül nézett rá, majd barátnője felé fordult:
-Csak egy pillanat. Nadine bólintott:
-Menj csak... Emanuel visszamosolygott, majd követte Darkót. A bozontos hippi hallótávolságon kívül vezette a többiektől, majd ránézett:
-Láttad? Bátyja kérdően pillogott:
-Micsodát? Ags folytatta:
-Amikor elbambultál a párbaj alatt. Még Renato is leállt egy pillanatra, mert láttuk rajtad, hogy nem egészen itt jár az eszed. Sőt... én és Deen a tekintetedben is láttuk. Deen szerint láttad őt.
-Vagy úgy- Manu megértette, hogy öccse miről beszél- igen... most találkoztam vele először. Kicsit elgondolkozott, majd rákérdezett:
-Helyénvaló ez? Darko sejtelmesen elmosolyodott:
-Ezt már csak ti ketten tudjátok. Nem tudom, mit beszéltél vele, de ha megjelent előtted, annak bizony komoly jelentősége van- megveregette testvére vállát- gondolkodj el rajta. Bátyja bólogatott:
-Meglesz...
-Ja, és apropó- vigyorodott el pimaszul Ags- szép voltál, öregem! Csak így tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése