-Nem is csodálom, hogy a tengeri népekkel nincs kapcsolatunk... még egymástól is piszok messze élnek.
-Mondasz valamit- sóhajtott a lány- de most ne nyavalyogj, férfi, inkább engedj fél árbocra. Ura halkan nevetett:
-Értettem kapitány- és már intézkedett is. Félárbocra vonta a vitorlát, majd megnézte a térképet.
-Már lassan odaérünk- állapította meg- körülbelül akkora ez a sziget is, mint az előző. A királynő félig hátrafordult:
-Mi a neve? A kék macska visszafordult felé:
-Sanbosco. Shayla a fejét csóválta:
-Nem ismerős. Focus elmosolyodott:
-Nekem viszont igen- majd belekezdett a mesélésbe- főként az olyan mágusok meséltek róla, akik nagyon kötődnek az erdőkhöz. A lány felé fordult:
-Csakugyan? És mi jókat?
-Csak azt, hogy a szigeten különösen erős, tiszta mágia lakozik. Magunkfajta halandók nem is tehetik be a lábukat- válaszolta a király. Shayla pedig elmosolyodott:
-Azért mégiscsak tegyünk egy próbát.
Pár órán belül meg is pillanthatták a sziget lombos partját. Egy kellemes ligeterdőnek tűnt az egész. Viszont a partközelben sehol egy dokk vagy kikötő. Úgy kellett a partközelbe manőverezni a hajót, mély víz, magas sziklák közelébe. Az uralkodói pár onnan mászott ki a partra. Az első benyomás meglehetősen kellemes volt: élettel teli fák, dús vegetáció, burjánzó virágok... és fűszeres levegő. Shaylának fülig ért a szája:
-Ez csodálatos! Olyan, mint egy menedék a világ bajai elől. A király megerősítőleg bólintott:
-Pontosan- majd megindult befelé- az egész erdő tele van varázslattal. Visszanézett a feleségére:
-Nem is értem, Deghyom mágusai mitől tartottak. A lány halkan nevetett, majd odalibbent hozzá, és átölelte:
-Biztos a távolság rémisztette meg őket. De mi csak nézzünk körül, még az is lehet, hogy valami új, hasznos növényt találunk nekik. Tom Focus visszamosolygott, átkarolta a királynő derekát, és elindultak befelé.
Kellemes, csendes környék volt. Egy pisszenést se hallottak sokáig, ahogy haladtak befelé. Alig egy óra után viszont kiabálást hallottak.Úgy tűnt, mégsem voltak teljesen egyedül. Összenéztek, majd a hang irányába szaladtak. A visítások meglehetősen élesek voltak... mintha valami kölyök vagy egyéb apró állat adná ki őket. De mikor közeledve a magas hangokból érthető szavakat véltek kivenni, már elég gyanúsnak tűnt az egész. Végül a zsivaj forrására egy pataknál találtak rá. Meglepődtek, mikor megpillantották a titokzatos szigetlakókat....
Tündérek. De nem a megszokott levél- és virágruhájú, békés és játékos tündérek, mint Deghyom varázserdejében, hanem kifejezetten harcias, és agresszív tündérek. Különböző színű selyemruháik voltak, hegyes füleik, bozontos hajuk, meglehetősen nagy szemeik.... és persze a jellegzetes tündérszárny. Épp egyik társuk baját látták el alaposan, aki egy fekete bozontos, zöld szemű, azúrkék ruhás srác volt. Vele szemben a tündérkirály, egy hasonlóan fiatal, hosszú, vörös sörényes, fekete szemű, sárga ruhájú... fején, mint szöges vaspánt, ékeskedett a korona. Az ő katonái pedig a piszkos munkát intézték. Az áldozat kétségbeesetten könyörgött:
-Kérem, felség, hagyja abba! Nem csináltam semmit! Azonban a király kérlelhetetlen volt. Ridegen válaszolt:
-Megmondtam, hogy a magadfajta korcsnak nincs itt keresnivalója! Ez volt az utolsó figyelmeztetésem, Ghí! Ha még egyszer a faluba látlak, kivégeztetlek! A katonák leálltak, szegény pára pedig zokogva emelte tekintetét az uralkodóra:
-De hát... én is tündér vagyok! A királynak döbbenten elkerekedtek a szemei:
-Hogy merészelsz...- majd kiadta a parancsot- katonák! Azonnal végezzétek ki ezt a becsmérlőt!
Azonban ezt Shayla már nem tudta annyiban hagyni. Előugrott, felkapta a pórul járt tündért, féltően a kezei közt tartva. A katonák azonnal leblokkoltak a látványtól... a kis sörényes királyról nem is beszélve. Shayla rájuk nézett:
-Miért bántjátok a társatokat? Az uralkodó erre erőt vett magán:
-Mert ő egy korcs! Egy félangyal. De különben is, ki vagy te, és miért avatkozol bele? A csíkos macska elkomorodott:
-Shayla Constructor vagyok, Nixa úrnője. És te ki vagy, ha szabad tudnom? A vörös bozontos kihúzta magát:
-Spia vagyok, a tündérkirály- majd fenyegetően a lány elé repült- most pedig add át nekünk az a megátalkodottat, különben nem állunk jót magunkért. Ekkor Tom Focus is előlépett... a két aranykarommal felvértezve:
-Ahhoz nekem is lenne egy-két szavam... Ez viszont már elég volt Spiának, hogy visszavonulót fújjon a katonáival együtt. Tüstént eliszkoltak a helyszínről.
A kék macska odalépett úrnőjéhez, akinek a tenyerében épp kezdett megnyugodni az áldozatul esett tündér.
-Ne aggódj- vigasztalta a lány-nem fogjuk hagyni, hogy bántsanak. Hogy hívnak? Az apróság megtörölte az arcát, és csak ennyit válaszolt:
-Ghí...
-És mondd csak, Ghí- szólt Deghyom ura- mi ez a kiközösítés? A tündér összeszedte magát, és válaszolt:
-Ezen a szigeten tündérek és angyalok osztoznak... az utóbbiak a túlsó végén, alabástrom palotákban. A két nép gyűlöli egymást, mióta csak áll ez a sziget. Én viszont pont ezért nem találom a helyem... mert félvér vagyok. Shayla szemei elkerekedtek, majd védence nagy zöld szemeibe nézett:
-Annyira mégse gyűlölhetik egymást, ha te vagy. Ghí viszont sóhajtott, lehajtotta a füleit, és elfordította a fejét.
-Szólunk pár jó szót a nevedben- mondta Tom Focus- merre vannak az angyalok? A félvér némán a megfelelő irányba mutatott, a páros pedig elindult vele.
Egy újabb órába telt, mire megérkeztek az angyalok területére. Ahogy kis barátjuk leírta, valóban alabástrom paloták álltak végig... mindegyikhez művészien megmunkált kert tartozott. A felhők itt gyanúsan alacsonyan szálltak, minden palotának érintették a tetejét... a legnagyobbnak konkrétan gyűrűt vontak a két tornya köré.
-Ott találjátok őfelségét- magyarázta Ghí- Aranel király, és Alana királynő. Tom Focus a lányra nézett:
-Ezt intézem én. Shayla bólintott. Bementek a főpalotába.Olybá tűnt, hogy a testőrség nem fordít rájuk különösebb figyelmet, de azért a tekinteteik követték őket. Az uralkodók érdeklődve fogadták a vendégeket, akik meghajoltak, a kék macska pedig ezután belekezdett:
-Tom Focus vagyok, Deghyom ura- majd egy pillanatra csíkos párjára nézett- ő pedig Shayla Constructor, Nixa úrnője.
-És mi járatban szerény városunkban?- kérdezte az angyalkirály. Focus folytatta:
-Bejárjuk a tengerkék ég alatti szigeteket, hogy szövetségeseket gyűjtsünk. És szeretnénk megérdeklődni ennek a szigetnek a történetét. Aranel halkan nevetett:
-Mi igazán békés népek vagyunk. Sanbosco angyalai békeszerető, segítőkész, és mágikus lények. Ekkor az angyalkirálynő sikítása félbeszakította, aki eltorzult arccal mutatott előre:
-Ő meg mit keres itt?
Shayla ekkor vette észre, hogy a tündér eltűnt a kezei közül. Nézett riadtan jobb-balra... és így vette észre, hogy másik oldalán ott térdel alázatosan egy angyal... haja, bajsza, szakálla fekete, szemei zöldek, ezüstszínű páncélja pedig egy mestermunka. Nem is beszélve azokról a felséges, fehér, tollas szárnyakról... Elkerekedtek a szemei a döbbenettől. Egy pillanatig rá se jött, hogy a mellette lévő csodás lény ugyanaz a személy, mint a szerencsétlenül járt tündér. Tom Focus pedig válaszolt:
-Ő velünk van. Erre az angyalkirály komótosan felállt, és nyugodt hangon szólt:
-Akkor mihamarabbi hatállyal fel kell szólítanom titeket, hogy távozzatok.
-De mégis miért?- fakadt ki Shayla- Miért csináljátok ezt? Mind a ketten békés népek vagytok, teljesen felesleges háborúznotok! Ekkor megragadta ura kezét, és tovább érvelt:
-A mi népeink is háborúban álltak, de most egymás szövetségesei vagyunk... segítjük egymást, ahol csak lehet, és...
-Azt mondtam, távozzatok!- emelte fel hangját Aranel, majd hozzátette- vagy talán a korccsal együtt a börtönben akarjátok végezni? Tom Focus sóhajtott, majd átkarolta feleségét:
-Menjünk innen- mondta bosszúsan- kívül úgy is tágasabb. Kicsit lejjebb hajtotta fejét, ránézve az ezüstpáncélos angyalra:
-Te is, Ghí.
-Igenis- mondta a félvér engedelmesen, majd felállt, és követte a vendégeket.
Az uralkodói párost oly mértékben megdöbbentették a helyi viszonyok, hogy meg sem álltak a kikötőig. Bár, ott is volt némi vita.
-Próbáljunk meg még egyszer beszélni velük!- erősködött Shayla- talán szép szóval tudunk hatni!
-Ugyan már!- fakadt ki a király- mindkettő nép vaskalapos, előítéletes vadmarha! Te is láttad, hogy mit csináltak!
-De nem tudtunk velük eleget beszélni- erősködött a királynő- ha talán egy kicsivel is többet tudtam volna érvelni...
-Shayla, még te sem lehetsz ilyen naiv!- csattant fel Tom Focus- Vedd már észre, hogy nincs itt mit csinálni, ezek első kézből karóba húzzák egymást! Túlságosan elvakít ez az állandó jóságoskodásod! Azonban egyből észrevette magát, amint meglátta a lány döbbent, és könnybe lábadt szemeit. Megijedt tőle... komolyan megijedt. Deghyom ura most igazán szégyellte magát. Sóhajtott, és magához szorította Shaylát:
-Drágám... ne haragudj.... Csak annyira felidegesített...
-Tudom- a királynő ura vállára hajtotta a fejét- te se haragudj... Mindig ilyen vagyok, a jót keresem a másikba. Abba bele se gondoltam, hogy Ghít akár életveszélybe is sodorhatjuk.
-Most már semmi baj- Focus megpuszilta a lány homlokát- megmentjük. Akarsz vele beszélni? Shayla ura szemeibe nézett, és bólintott:
-Igen... majd mondom én.
Ghí, még mindig ezüstpáncélos alakjában, a szikra szélén ült, szomorúan meredve a horizont felé. Már megint lenyugvóban volt a nap. Shayla odalépett hozzá, letérdelt mellé, és a vállára tette kezét:
-Ghí... A félvér kíváncsian felé fordult:
-Igen, hölgyem? A csíkos macska szelíden elmosolyodott:
-Számunkra is világos, hogy itt nincsen számodra hely. Viszont mi tudunk számodra egy újat biztosítani. Az angyal szemei érdeklődve felcsillantak, és felpattant:
-Hol?
-Milyen gyorsan tudsz repülni?- kérdezte a lány.
-Viszonylag gyorsan- mondta Ghí kicsit zavartan- angyalként legalábbis. Igazából nem tudom, nem nagyon voltam még a szigeten kívül. Shayla pedig közölte az instrukciókat:
-Menj keletnek, egészen be a szárazföldig. A tengerkék és a tűzvörös ég határán találsz egy erdőt. Ott is vannak tündérek. Szelídebbek, mint a te fajtád, de befogadóbbak. Nixában, a kék fővárosban pedig van egy morf angyal, Unicornina... ha esetleg az ő tanácsai is kellenének. Ghí elmosolyodott, és alázatosan meghajolt:
-Hálásan köszönöm a segítséget. Sokat jelent nekem. Ekkor Tom Focus is odalépett:
-Ez csak természetes. Üdvözöld a nevünkben az otthoniakat... te pedig érezd otthon magad.
Ghí bólintott, majd azonnal szárnyra kelt. Az uralkodói páros pedig visszamászott a Kék Zefír fedélzetére, ismét megindultak, új irányok felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése