az esődémon szigete

A páros élt Tenoch tanácsával, és úgy döntöttek, hogy meglátogatják a nem messze fekvő szigetet. Másnap, miután a vendéglátást is megköszönték a gyöngyhalászoknak, azonnal vitorlát bontottak, és megindultak. Shayla kormányzott ezúttal... és egészen belelendült. Örült, hogy ilyen közel a következő cél, és ez szárnyakat adott neki. Repült is a Kék Zefír a keze alatt. Tom Focus elnevette magát:
-Nahát... teljesen megtáltosodtál. Shayla visszamosolygott rá:
-Kösz. Érzem is, hogy elememben vagyok- majd visszanézett- ez hamar átfutjuk. Remélem, itt találunk komoly szövetségeseket. Az előző két sziget elég sikertelen próbálkozásnak bizonyult. A király bólintott:
-Legalábbis nem egészen úgy sikerült, ahogy vártuk- átkarolta a lány derekát- de sebaj... ezek ilyen népek. Békén kell őket hagyni. A csíkos macska ismét rámosolygott, majd koncentrált tovább az útra.

A következő célnál egy nagyon gyatra kis kikötő volt kiépítve. Viszont maga a táj meglepően dús cserjéssel büszkélkedett... és egy kristálypalotával. Amikor a pár kiszállt, ezen meg is akadt a tekintetük.
-No, mi fene...- jegyezte meg Tom Focus, mikor végigmérte az építményt- akárki is ez a Mauek, egész el van eresztve. Shayla sóhajtott:
-Az bizony. És valahonnan ismerős a neve. A király felé kapta a fejét:
-Valóban? Honnan? A lány visszanézett rá:
-Már nem is tudom- majd ismét az épület felé fordult- talán, ha benézünk, megtudhatjuk. Ura elmosolyodott, és megfogta a kezét:
-Akkor lássuk. Remélhetőleg értékes szövetségest találunk a személyében.

Reményekkel teli vágtak neki. Arra se gyanakodtak, hogy a kapuk előtt nem álltak őrök. Viszont a palotában látványosan gyönyörködtek. Nem elég, hogy az egészet kristályból építették, de még tovább ékesített különböző domborművekkel, metszetekkel és a itt-ott a falakból kisebb vízesések folytak alá. A lakó aztán kitett magáért, az már egyszer fix. Ahogy haladtak, rácsodálkozva minden kis részletre, elértek a trónterembe. Egy meglehetősen érdekes lénnyel találták ott szembe magukat: kék, vörös szemű, macskaszerű vörös orral, hatalmas, szaggatott fülekkel, zöld ruhákban és palásttal. Meglepte őt a pár jelenléte, de felismerte őket. El is mosolyodott:
-Mily megtisztelő- láthatóvá váltak hegyes fogai- Deghyom ura és Nixa úrnője, személyesen.
-Mauek?- nézett rá Shayla gyanakodva. A figura meghajolt:
-Személyesen, felség. Maga az esődémon. Tom Focus elvigyorodott:
-Hát ez csodálatos!- majd a lány felé fordult- egy természetfeletti jelenés!

Ekkor hirtelen jégbe záródtak a király lábai. Maga a kristálypadlóból ejtette foglyul. Meg is riadt a jelenségtől. Shayla szintúgy, és kérdően a palota ura felé fordult:
-Ez meg mit jelentsen? Mauek kissé elhúzta a száját:
-Sajnálom, felség... nem én akartam így. Ekkor előjött a fal mögül egy másik páros: két csíkos macska, legalább még annyiszor idősebbek, mint az ifjak. Shayla szemei el is kerekedtek, amint felismerte őket:
-Anya... apa... ? Deghyom ura pedig teljes képzavarban szenvedett. Figyelme hol a feleségére, hogy az újonnan jött párra irányult:
-Most mi van? Mégis mi folyik itt? A nemesúr az esődémonra nézett:
-Hallgatassa el... Mauek pedig felemelte a karjait, és a kék macskát egy jégtömbbe zárta. Nixa úrnője rémülten felsikított, majd a jégtömbhöz szaladt, és kétségbeesetten próbálta kikaparni belőle a királyt:
-Ne! Focus.... Azonban a szülei elrángatták, minden szó nélkül. Ő visszafordult feléjük, szemeiből patakzottak a könnyek:
-Ezt miért csináltátok?- rivallt rájuk. Az anyja ridegen válaszolt:
-Hallottuk, hogy hozzámentél. És mikor arról is értesültünk, hogy erre tartasz, tervbe vettük, hogy elzárjuk előled ezt az alávalót. Apja folytatta:
-Nem azért taníttattunk a legkiválóbb mesterekkel annyi éven keresztül, hogy aztán az ősi ellenséggel packázz. Felixet is mi szántuk neked, de te ellökted magadtól... Shayla szemei elkerekedtek, és tovább ordibált velük:
-Mi az, hogy ellöktem magamtól? Szerettem őt! Pont, hogy ő hagyott el engem, és Focus még próbálta is megmenteni a kapcsolatunkat!
-Akkor most Felix hol van?- kérdezte ismét ridegen az anyja. A lány válaszolt:
-Elmenekült. Itt hagyott mindannyiunkat. Apja megragadta a csuklóját:
-Biztos csak ezt a deghyomi söpredéket próbálod védeni. Most velünk jössz... Erőszakkal elrángatták a gyermeküket, aki próbált kitörni a szorításukból, erősen ellenkezve, kétségbeesetten sírva...

Leszállt az éj, és felkelt a félhold. Csend borult az egész szigetre... még a madarak is elnémultak. A kristálypalota tróntermében Tom Focus egyedül maradt a jégbe zárva. Hirtelen a tűzistentől szerzett láng alakú hegek felizzottak... majd a szemei... és lassan jégbörtöne elolvadt körülötte. Térdre zuhant, zihált. De gyorsan átdörgölte magát. Kezei hihetetlenül átforrósodtak, végigmelegítve testét. Miután helyreállt a testhőmérséklete, és kitisztult a feje, fél szemmel a láng alakú jegyre nézett:
-Ahhoz képest, hogy világ életemben ódzkodtam a mágiától, az nagyon jól jött, hogy a tűzisten megáldott a tűzvarázslás képességével- gondolta, majd összecsapta tenyereit- Bászt istennő kegyelméből! Megjelentek az aranykarmok. Azután feltápászkodott, és elindult Shayla keresésére.

Végigosont a folyosókon, abba az irányba, amerre sejteni vélte. Habár jégbe volt fagyva, még épp tudatosult benne annak képe, hogy a két csíkos nemes merre indult el a lánnyal. Figyelt is feszülten, nehogy ismét kellemetlen meglepetés érje, mint a támadó padló. Ennek ellenére valami kellemetlenebb érte... az egyik sarkon belebotlott az esődémonba. Az ütközés után megugrott és felvette a támadó pozíciót:
-Te szemét alak!- sziszegte. Azonban Maueknek nem állt szándékában támadni. Sőt... Megragadta Tom Focus vállát:
-Te ezt nem értheted!
-Mit nem érthetek?- fújt rá a király- rám támadtál, akár meg is ölhettél volna!
-De nem tettem- mondta Mauek- méghozzá okkal. A kék macska kissé lecsillapodott, és kérdően nézett a kristálypalota urára, aki folytatta:
-Nézd, én nem akartam ebben részt venni. De annak idején Constructorék megmentették az életemet, és mint így, kötelességem szolgálni őket. Ez isteni törvény, amit nem szeghetek meg. Tom Focus sóhajtott:
-Igen... én is tudom, mivel tartozik egy démon, ha egy földi halandó megmenti az életét. Annyit viszont tehetnél, hogy megmondod, hol van Shayla...

A lány a takarójába bújva aludt. Álomba sírta magát. Mauek nyitotta ki a szobája ajtaját, és engedte be a királyt. Focus odasétált hozzá, megsimogatta az arcát, és odasúgta:
-Shayla, ébredj.... Fél álomban a királynő felismerte a hangot. Azonnal fel is ült, egyenesen urára nézve:
-Focus? A kék macska elmosolyodott, felesége pedig válaszként a nyakába borult, szorosan bújva hozzá:
-Jól vagy? Az hittem, elveszítelek.... A király megpuszilta a homlokát:
-Minden rendben, hála a tűzistennek- majd megragadta a csuklóját- de most gyerünk innen, mielőtt az őseid megint begizdulnak. Shayla elvigyorodott, és már rohantak is.
és már futottak is kifelé.

Egy ideig Mauek is elkísérte őket. Majd a palota bejáratánál megállt:
-El kell tűnnötök innen még hajnal előtt- Shayla felé nézett- ha a szüleid felkelnek, akkor ismét engedelmeskednem kell nekik. Tom Focus meghajolt:
-Köszönjük, Mauek. Örök hálánk. Ismét megragadta felesége kezét, és már pucoltak is a szigetről. Még hajnal hasadta előtt vitorlát bontottak. Shayla szomorúan tekintett vissza a szigetre:
-Ezt nem gondoltam volna- merengett- tudtam, hogy a szüleim elutaztak messze, a tengerre, miután a mesterekre bíztak. De azt nem, hogy még mindig beleszólhatnak az életembe, főleg azután, hogy így magamra hagytak. A király átkarolta a hátát:
-Sajnálom- majd ránézett- de te legalább ismerhetted őket. A lány a vállának dőlt:
-Tudod... ezek után inkább azt kívánom, bár ne ismertem volna...