animus 6.

A mecha épp a matriarchához sietett egy üzenettel. De nem lépett be, csak megállt az indián szőttessel ékített lepedőnél az ajtóban, és onnan szólt be:
-Deen, Phillie azt üzeni, hogy...
-Tudom!- szakította félbe a lány- mindjárt indulok a városba, csak összekészülök. Te is akarsz jönni? A robot bólintott:
-Persze. Arra még úgy se jártam. Deen ekkor nagy vigyorral lépett ki:
-Remek! Viszont Manunál egy pillanatra lefagyott a hardware... ugyanis az eddig teljes rangos,  tradicionális öltözetekben megjelenő lány most egy meglehetően sokat mutató farmer felsőben virított, hozzáillő farmernadrágban. Edina értetlenül rá is nézett:
-Téged meg mi lelt? A látogató felemelte fejét, majd rámutatott:
-Mi ez a ruha? A vöröske végignézett magán, majd halkan nevetett:
-Ja... ebben szoktam bemenni a városba- majd a robotra nézett- idehaza szigorúan ragaszkodom a hagyományokhoz, az öltözködést illetően is. De a város az egy kicsit más... Ott nyugodtan lehet lazítani, nem olyan, mint ez a mikrokozmosz, amit a népemmel összehoztunk. A mecha ismét bólintott:
-Így már érthető...

Az út Nixa belvárosába vezetett, ahol meglehetően nyüzsgő élet folyt. A robot meglehetősen sokféle lakossal, fajjal találkozhatott az utcákon. Emellett itt is volt közúti forgalom... igaz, látványosan kisebb, mint az RTG-n. Ahogy gyönyörködött, elemezve és információt gyűjtve, megkérdezte a lányt:
-Tulajdonképpen hová is megyünk?
-Phillie szeretné megjavítani az űrsiklót- felelt Deen- de ehhez komoly segítség kell, mivel az anyagok egy része, amelyből épült, nem található meg itt, a Földön.
-És mégis kitől?- fakadt ki Manu- Talán el akar jutni az RTG-re? Edina sejtelmesen elmosolyodott:
-Nem. Ez annál sokkal jobb.

Ekkor érkeztek meg egy egyszerű, egyszintes lakáshoz. A lány bekopogott. Ekkor izgatott hang hallatszott ki bentről:
-Cala? A mecha felkapta a fejét a név hallatán. Jól hallotta? Ekkor ismét felhangzott ugyanaz a hang, most örömtelien üvöltve:
-Cala! Miért hallja ezt a nevet? Talán alkotója, az első lény, akihez kötődött, odabenn van?  Ahogy ezt végiggondolta, és egy 17 éves forma, pimasz vigyorú, fekete, bozontos hajú, fekete szemű srác rúgta ki az ajtót. Azonban mosolya szinte azonnal lelohadt, mikor meglátta a párost. Nézett még jobbra-balra... aztán vissza rájuk:
-Hogy van Cala? Deen értetlenül nézett rá:
-Te meg kiről beszélsz? A srác válaszolt:
-Cala deira Ardis T'het... érzem a léleklenyomatát, tudom, hogy itt van. Erre a robot kissé félszegen felemelte a kezét:
-Akkor én leszek a tettes. Ugyanis ezt az egységet ő építette. A srác felé kapta a fejét. Döbbent meglepettség tükröződött a szemeiből. Végigmérte a mechát, majd megfogta két kézzel a sisakját. Az utóbbi ettől némileg feszélyezve érezte magát. A srác tekintete pedig egy pillanatra elködösödött, mintha valahová egészen távol révült volna... majd elengedte a sisakot:
-Valóban- jegyezte meg nyugodtan, de még mindig meglepetten- de a léleklenyomat egészen friss. Mikor jöttél el tőle?
-Alig egy hete. Ekkor a kölyök kapcsolt, hogy valójában mivel is áll szemben:
-Várjunk csak... hogy a túróba jöttél el te tőle? A mechanikus segédek ott vannak a gazdáik mellett, szorosan követve minden lépésüket! Ettől a robot zavarba jött. Szerencsére Deen válaszolt:
-Randy, ő itt Manu- mutatott rá- és ez az állítólagos Cala lélekkel ruházta fel. Ahogy Manu mesélte, a fényből lett vétetve. Randy ismét a mechára nézett:
-Fényből? A kozmikus energiából? Ismét megfogta a sisakját. Úgy tűnik nem hiszi, ami hall. A robotot pedig ismételten feszélyezte a dolog. Amint a srác ismét leemelte kezeit, bólogatott ugyan, de tekintetéből továbbra is döbbenet sugárzott:
-Valóban, itt van egy sokkal erősebb léleklenyomat, amit eddig soha nem tapasztaltam- majd a hajába túr- az eszem megáll! Hogy engedélyezhették ezt a bölcsek? Manu kissé felé biccentette a fejét:
-Az RTG-ről vagy te is? Randy bólintott:
-Igen. A háború után úgy döntöttem, hogy itt maradok. Mi van Gitával és Titannal? Tudom, hogy találkoztál velük, a léleklenyomatok nem hazudnak.
-Jól vannak, minden rendben- válaszolt Manu, majd rákérdezett- mi az a léleklenyomat?
-Még az ősidőkben, az alakváltás előtt- magyarázta Randy- a hatóságok ujjlenyomatok, majd később DNS-minta alapján azonosítottak minket. Viszont amióta képesek vagyunk szinte korlátlan alakváltásra, az ujjlenyomat vagy a DNS-minta alapján való azonosítás mit sem ér. Így kifejlődött bennük a léleklenyomat azonosítása. Ez rendkívül hasznos, mindenkinek teljesen egyedi lenyomata van, és azt is nyomon lehet követni, hogy hol járt, mit érintett, mit kreált... A mecha meglehetősen érdeklődve hallgatott, Deen viszont rátért a tárgyra:
-Te figyelj, van itt egy kellemesen megroncsolódott űrsikló, és...
-Na is folytasd- mondta Randy, és bezárta maga mögött az ajtót- már megyek is. Phillie ott van? A lány bólintott:
-Csak rád vár.

Visszaérve  a srác elindult az erdőbe, a szóban forgó járműhöz. A robot közben körülnézett még a kis negyedben. Az egyik lakás mögül épp akkor zuhantak ki az ikrek, Casey meglehetősen erőszakosan szorítva a húgát.
-Cez, ne csináld!- siránkozott Kita- nem akarom! Nem szeretem! Testvére felkacagott:
-Ugyan már, ez mindig jó buli! E szavakkal a bal kezét a homlokára tette, majd a húga homlokára... ezt a mozdulatot még vagy 4-5ször ismételte meg, meglehetősen gyorsan. Amint végzett, magába zuhant, és keservesen sírt. Krisztofina viszont felállt, és pimaszul vigyorgott rá:
-Hát nem tuti?- megfogta a hosszú haját- te, mit szólnál, ha levágatnám? Testvére viszont tovább sírt:
-Hagyd abba, kérlek! Fordítsd vissza!

Ekkor Deen beviharozott a képbe:
-Mit jelentsen ez?- csattant fel harsányan, tekintélyt parancsoló hangon. Kita rávigyorgott:
-Ó, igazán semmi- felnyalábolta nővérét, majd félig rejtve ismét elismételte azt a gyors mozdulatsort, érintve a két homlokot. Amint végzett, és meglátta Manut, azonnal odarohant hozzá. Félve, remegve bújt hozzá. Olyan keservesen sírt, a mecha egészen megijedt. Óvatosan átölelte, simogatta a hátát. Nem egészen értette mi történt. Most Cez kacagott fel, hátradőlve:
-Na most mit rinyálsz? Mondtam én, hogy jó lesz. A matriarcha viszont egyáltalán nem volt ilyen jó hangulatban. Sőt... meglehetősen szúrós tekintettel nézett a fiús lányra:
-Casey, ez egy tiltott technika. Tudod, hogy nem használhatod. Felé tartotta a kezét, majd elrohant mellette. Olybá tűnt, mintha megütötte volna Cezt, legalábbis látszott hogy elsuhan a karja, és valami sötét jön vele... talán árnyék? Casey teljesen elsápadt, majd a vöröskére nézett. Bármit is csinált vele, meglehetősen mélynek és fájdalmasnak tűnt. Deen szigorú tekintettel fordult vissza felé:
-Amiért tiltott technikát használtál, így három napra megvonom a totemed. A vadóc kiakadt:
-Ezt nem teheted!- fakadt ki dühödten.
-Ó, de igenis, hogy tehetem- mondta a matriarcha- olyannyira, ahogy te vétettél a szabályaink ellen. Viseld a következményeket! Azzal megfordult, és elvonult. Casey pedig még üvöltözött utána:
-Ez szemét húzás volt, Edina Agosto! Nem viszed el szárazon!

Azonban a kiabálásra a mecha már nem is figyelt. Inkább Kita vigasztalásával törődött. Szorította magához a kétségbeesett lányt:
-Semmi baj, nem történt semmi gond...
-Olyan rossz, mikor ezt csinálja- sírt tovább a törpilla- végtelenül rossz érzés, amikor kikerülök a testemből...
-De most már minden rendben, nincs miért aggódni- simogatta Krisztofina fejét és hátát. Ez utóbbinak ez nagyon jól esett, de kicsit frusztrálta, hogy nem érez lélegzetet vagy pulzust..., mintha csak egy hideg szobrot ölelne át... És ha még nem is a lélegzet, vagy a pulzus, de valami más mégiscsak volt a mögött a "hideg szobor" mögött, amitől biztonságban érezhette magát. Lassan megnyugodott, fejét a mecha vállára helyezve.
-Jól van- szólt Manu halkan- nem kell félned. Én vigyázok rád...

Aznap este ismét összeültek. A hangulat most egy kicsit komolyabb hangvételűre sikerült, mivel Phillie mesélte a munkálatokat:
-Még jó, hogy Randy itt van a városban. Nagyon jól értett ehhez a technikához, rengeteg információt be tudtam gyűjteni a géphez. Holnap Randy leadja rendelést az anyagokról és az alkatrészekről, ami pedig pótolható nálunk, azokat nekiállok beszerelni. Ags elismerően tapsolt:
-Szép volt, maestro! Hallhatnánk még egyszer a szférák zenéjét franciakulcsban? Jean-Phillippe felkacagott:
-Ó, persze... g-mollban, fénykürttel. A robotnak ekkor tűnt fel, hogy a társaság egy kicsit foghíjas.
-Hol van Cez?- kérdezte.
-Biztos elvonult hisztizni- vágta rá Grey Wolf- tudod, milyen önfejű, csak a saját szabályai szerint él.
-Nem lesz gond- mondta nyugodtan Renato- kimérgelődi magát, aztán visszajön. A mecha elgondolkodva lejjebb hajtotta fejét, majd kis idő után ismét felemelte, és felállt:
-Én inkább mégis megnézném, hogy jól van-e... Azzal megfordult és elindult a lány keresésére. A többiek utána néztek.
-Érdekes lény- jegyezte meg végül Maurizio- ahogy tudatosult benne, hogy befogadtuk, azonnal a közösség tagjaként viselkedik... ugyanúgy odafigyel ránk, mint mi egymásra...

Otthon nem találta a vadócot, így az erdőben kereste őt tovább a robot. A sötét sűrűben lassan haladva előre szólította:
-Cez.... Casey Vada.... hol vagy? Casey.... Ekkor egy tekintélyes mérető kő suhant el a feje mellett. Ebből már sejtette, hogy jó nyomon jár. Benézett a következő fa mögé. Ahogy sejtette, a lány valóban ott volt, neki háttal.
-Tűnj el!- kiáltotta. A mecha egy ideig tétovázott, hogy odamenjen hozzá... hisz nem egészséges, ha kövek potyognak az égből. Viszont valami más erősebben motiválta őt... ez hajtotta előre. Mégis mi lehet ez? Talán az a párszor már korábbról megemlegetett empátia? Sosem értette ezeket a szavakat... Leült a lány mellé, és megkísérelte megérinteni a vállát. Casey azonban elhúzta magát:
-Hagyj....
-Miért csinálod ezt?- kérdezett vissza Manu. Cez szúrón nézett vissza rá:
-Nem kell a szánalmad. Különben is, ezt te úgyse érted.
-Valóban nem értem- válaszolt Manu- miért szegtél szabályt, ha tudtad, mivel jár? A lány gúnyosan felhorkantott:
-Miért, mennyivel lesz jobb, ha minden szabályt betartasz? A szabályok azért vannak, hogy megszegjük- ismét a robotra nézett- és te? Tudom, hogy te is szabályt szegtél... Randy elmondta, hogy valójában neked hol is lenne a helyed.
-De engem nem az vezérelt, hogy fájdalmat okozzak- válaszolt a mecha- hanem az, hogy azt megelőzzem. Viszont Kita reakciójából ítélve téged inkább az előbbi. A lány nemtörődöm módon intett:
-Ő a húgom, jogom van szekálni.
-És megéri ezért elveszítened a denevér alakod?

Cez sóhajtott. Egy pillanatra mély hallgatásba is burkolózott. Manu érzékelte, hogy ez a büntetés mély fájdalmat okozott a lánynak... aki a hatásszünet utána próbálta ezt szavakba önteni:
-Te ezt nem értheted- mondta halkan- Olyan, mintha az összes érzékem eltompult volna. Vakká váltam az éjszakában, süketté a tájékozódásban, és szárnyak nélkül, földhöz kötötten minden lépésem sokkal nehezebb... A robot a vállára tette a kezét:
-Valóban nem egészen... de hasonló okok miatt vagyok itt. Odahaza megtiltották nekem, hogy tárgyakat alkossak a tiszta erőből... a fényből, amelyből a lelkem is származik. Casey ismét sóhajtott. A mecha viszont lehúzta a dzsekijét, és a lány vállára terítette. Az utóbbi meglepetten felé kapta a fejét.
-Hideg a tested- válaszolt a robot- nekem nem árthat különösebben az alacsony hőmérséklet, de neked igen. Cez most teljesen felé fordult:
-És te miért csinálod ezt? Ismerős kérdés... ám a válasz ezúttal nem egyszerű. A látogató tudta, hogy bizonyos szempontból megváltozott... de nehéz volt megfogalmazni:
-Eleinte azért csináltam, mert így volt az egység programja megírva. Teljesíteni az alkotó parancsát, hacsak az nem az alkotó bántalmazásával jár. Védeni az alkotót, veszélyt felmérni, azonnal segítséget nyújtani. Azonban mióta tudatosulnak bennem a dolgok, és mióta vágyaim vannak, a szabályok egy részét ugyan megszegtem... de a másik részét megerősítettem.

Átkarolta a lány hátát:
-Örömmel láttatok, segítettetek tanulni, és éppen ezért akarok úgy viszonyulni felétek, ahogy ti hozzám. Casey  végigmérte őt:
-Meglepően gyorsan tanulod az emberi érzelmeket. Szerencsére, eddig csak a jobbak ragadtak rád. Viszont van valami, amit nem szerezhetsz meg, ugyanis azzal csak orga rendelkezik.
-Mi az?- kérdezte Manu halkan. Cez pedig sejtelmesen, mélyen nézett rá:
-Az ösztön. Mi, akik ráadásul félig állatok vagyunk, rendkívüli fontosságot tulajdonítunk az ösztöneinknek. Ez segít minket a túlélésben: a menekülésben, a menedék és egymás megtalálásában, a veszély elkerülésében. Ezt nem lehet látni, vagy hallani... csakis érezni. A mecha elemezte a hallottakat:
-Kissé komplikáltnak tűnik.
-Talán egyszer ezt is megérted- Casey a robot vállának dőlt- nem tartom lehetetlennek. Főleg azután, ahogy az érzelmeket tanulod és egyre inkább kimutatod.
-Kimutatom...- gondolkozott el Manu, majd ismét a lány felé fordította fejét.

Casey pedig úgy döntött, hogy mesél még egy kicsit:
-Ami pedig ezt a szabályt illeti, annak több fokozata is van. Mindent arra alapozunk, hogy a test és a lélek kapcsolata szigorúan kötött. Innentől kezdve az alábbi technikák tiltottak: a megszállás, amikor egy másik lélek megszáll egy, már lélekkel rendelkező, testet. A lélekrablás, mikor egy élő lelkét téped ki a testéből. A hullagyalázás, amikor a saját lelked egy halott testébe helyezed. És amit én csináltam, az a lélekcsere.Ez még sokáig használatban volt, mikor a sámánjaink a veszekedő feleket arra ösztökélték, hogy értsék meg egymást. Ha ez szép szóval nem ment, akkor kicserélték a lelkeiket.
-De ha a test és a lélek kapcsolata ennyire kötött- kérdezett bele a mecha- akkor mi van a reinkarnációval? A lány intett:
-Az más- és megfogta a dzsekit- mi mindig megöregszünk, és meghalunk... ez az élet rendje. Akkor a test olyan, mint ez a dzseki... előbb vagy utóbb elhasználódik, elporlad. Viszont a lélek, ahogy te is mondtad, nem vész el. Azért vannak a vezető szellemek, hogy ők jelöljék ki nekünk az új testet. De olyan is van, amikor nem térünk vissza a Földre, új formában, hanem a nagy szellem felvisz minket a csillagok ösvényére. A robot elgondolkozott:
-A csillagok ösvénye... mintha hallottam volna valahol. Azonban nem jött válasz. Ekkor tűnt fel neki, hogy az üres falhoz beszél, ugyanis Cez bealudt. Valóban, későre is járt. Óvatosan felemelte, részben rászorítva a dzsekit, majd megindult vele visszafelé a táborba...