tanár kerestetik

Deghyom és Nixa már kiadta az ukázt, miszerint varázsra oktatókat, és harcművész tanárokat keresnek. És mivel a felhívás mindenhová eljutott, a birodalmak legeldugottabb szegleteibe is, így Arklannak sem volt nehéz rátalálnia. Pont forró sikátorokat járta Nadirral és Jenával, mikor a falon szemet szúrt neki a plakát. Leemelte és felolvasta társainak is:
-... Deghyomba kéretik minden legendás harcművész, sasszemű mesterlövés, és hírhedt kardforgató, az éppen épülő iskolába, ahol világszerte képezzük a jövő harcosait. Leemelte a papírt, és barátaira nézett:
-Úgy látom, volt tanítványom igencsak magasra tette a mércét. A dzsinn kacéran mosolygott:
-Volt kitől tanulnia. Meg, eleve az, hogy annak idején hozzád jött tanulni, elég sokat elárul a törekvéseiről. Arklan bólintott:
-Valóban- ismét a papírra meredt- mindannyian furcsálltuk is hogy egy deghyomi jött hozzánk tanulni. Valószínűleg az első. De ezt azzal a céllal tette, hogy ezt a tudást megoszthassa a népével. Nadir bólintott, majd hozzátette:
-És te? Nem vágytár arra, hogy egy egész tömeggel oszd meg a tudásod? A fekete macska meglepetten fordult barátja felé:
-Hogy mondod? A mutatványos folytatta:
-Eddig csak alkalmi tanítványaid voltak... egyszer-egyszer betévedt valaki, és kérte, hogy tanítsd. Meg, csak a szultáni hadsereget képzed. De nekik már nincs tovább hova fejlődniük, tudnak mindent. Átkarolta bizalmasan Arklan vállát:
-De ha te is bevállalod ezt a kis melót- mutatott a felhívásra- egy egész osztályod lehet. Különféle lények, egyszerre, a két birodalom minden sarkából, csak azért, hogy a tőled tanulhassanak. A szablyaforgató elgondolkozott, közben vakarva a szakállát:
-Hmmm... csodásan hangzik. Még majdnem olybá is tűnik, hogy nagyobb hatalmam van, mint a nagybátyámnak. Jena felkacagott, és izgatottan pattogott:
-Juhú! Akkor mire vársz! Menj és jelentkezz! Arklan a lányra nézett:
-Csak ha jöttök velem. Rátok fér egy kis kirándulás. Nadir és Jena pattogtak örömükben, a mutatványos meg is ölelte a dzsinnt.

Arklan pedig azonnal a szultán elé járult a kiáltvánnyal a kezében, és eltávozást kért. Shah átvette a plakátot, elolvasta, és elmerengve vakarta szakállát:
-Nem is tudom, édes öcsém- nézett vissza rá- mi elég konzervatív nép vagyunk. Nem biztos, hogy jó ötlet a kultúránkat belekeverni egy másikba.
-Viszont másképp nem ismernek meg minket- érvelt fekete macska- ha csak magunkba zárkózunk, akkor nincs esélyünk kapcsolatokra és szövetségesekre szert tenni. Viszont a két birodalom most egyesült, lehetőség van új kapcsolatokra, új szövetségesekre... de ehhez az kell, hogy mi is nyissunk. Ha a harcosok iskolájában a hagyományaink szerinti szablyaforgatást oktatnám, azzal felfigyelnének ránk. Shah bólintott:
-Mondasz valamit... Habár az ilyen barbár tevékenységeket mindig is elvetettem, a diplomáciai kapcsolatok mindig érdekeltek. Egy új vezetőt szívesen látnék a palotába, tárgyalás céljából. Arklan pajkosan elvigyorodott:
-Látod? Én mindig meg tudlak győzni. A vezér halkan nevetett:
-Na rendben. Menj, és tanítsd a népeket. A nap és a hold kísérjen utadon, édes öcsém. Fekete macska meghajolt:
-Köszi, nagybácsi!- majd lelkesen elviharzott.

A trió együtt ment a tűzvörös ég alatti városban... a dzsinn által elővarázsolt repülő szőnyegen. Ez elég nagy feltűnést keltett, főleg a szélső gyűrűben. A mágusok és egyéb varázshasználó úgy meredtek a jelenségre, mint borjú az új kapura. Nadir élt is a lehetőséggel, amint észrevette a bámészkodó tekinteteket. Nagy vigyorral leintett nekik:
-Hellósztok! Mi újság? Milyen az idő odalenn? Az egyik tűzvarázsló tért magához csak annyira, hogy visszaintsen neki.

A szőnyeg a Háromtornyú vár előtt landolt. Jena eltüntette a szőnyeget, Arklan pedig barátai felé fordult:
-Itt van benn minden adminisztráció. Amíg elvagyok, addig nyugodtan nézzetek körbe a városban. Azzal bement az irdatlan vaskapun. Közben a páros egymásra nézett:
-Akkor most merre?- kérdezte a lány. A közeli macskaköves utcáról az egyik csehóból különösen nagy rivalgás csapódott ki. Nadir pimaszul elvigyorodott:
-Az ott jó helynek tűnik...

Úgy 2-3 óra eltelte után, az adminisztráció végeztével Arklan is betért ugyanabba a kocsmába. A szemei elkerekedtek a látványtól. Az egyik asztalon Nadir állt, és korsókkal zsonglőrködött:
-Szép kis mutatvány, mi? El tudjátok kapni? Azzal elkezdte egyenként dobálni a körülötte lévőknek. A harcosok mind elkapták a korsójukat, majd megtapsolták a mutatványost. Nadir meghajolt:
-Köszönöm, köszönöm! De ezzel nincs vége. Leemelte az egyik fáklyát, pimaszul húzott az egyik vendég poharából, majd a lángba köpte. Szép kis lángcirádákat kreált a helyiségben. Az asztaltársaság lelkesen tapsolt. A másik sarokban pedig Jena, egy másik asztalon.... és meglehetősen vadítóan táncolt. Pár zenész adta neki a forró dallamokat, ő pedig izgatóan riszálta a csípőjét. A körülötte ülő férfiemberek meglehetően látványosan csorgatták a nyálukat, páran még bankókat is nyomtak az övébe. Jena nevetett:
-Ó, szeretnétek egy kicsit többet? Rajtam ne múljék.... Azzal levette a mellényét, ez követően a felsőjét... amit aztán meg is pörgetett. Ott viricskolt egy száll melltartóban, az asztaltársaságban pedig többen az asztalt, a falat püfölték, az egyik katona még el is ájult.

Arklan pedig ezt már nem hagyta szó nélkül:
-Ti meg mi a fészkes fenét műveltek? Jena azonnal visszahúzta a felsőjét, Nadir pedig visszatette a fáklyát.
-Mi csak- kezdett bele a mutatványos- jól érezzük magunkat. Olyan barátságos volt a társaság, hogy gondoltuk, elszórakoztatottjuk őket. A dzsinn közben már a mellényét húzta vissza:
-Na és- kérdezte kínos mosollyal- hogy sikerült a felvétel? Arklan végighúzta kezét az arcán, majd sóhajtott:
-Szóval jó volt a társaság? A duó szinkronban, nagy vigyorral bólogatott. Fekete macska pedig elmosolyodott:
-Jól van akkor- csapta össze a két tenyerét- akkor bulizzunk még egy kicsit. Azzal ő is belevetette magát a bohém életbe, és a mulatozás folytatódott tovább...