A dolgok egyre derűsebnek tűntek a két birodalomba. Tom Focus épp a királynővel volt, a nixai palotában. Shayla nagy lelkesen magyarázta neki a terveket:
-Nézd, itt lesz a mágusképző- mutatott az ujjával- és itt feljebb, a találkozási vonalhoz közel lesz a könyvtár. Már megkezdődtek az építkezések, és a kódexek gyűjtése. Szerencsére birodalomszerte van belőlük több száz... A király rámosolyogott, és hátulról megölelte:
-Ez csodálatos! Mi van még napirendi ponton? Shayla rámosolygott:
-Mi van a harcos iskolával? Deghyom ura visszamosolygott:
-Úgyszintén folynak az építkezések. És már kiadtam a felhívást a legjobb harcosok felé, hogy közülük keresek tanárt. A lány elmosolyodott:
-Kiváló ötlet!- majd odalibbent az íróasztalához, és jegyzetelt- lassan nekem sem ártana keresni tanárokat. De még ráér majd ha már az épület készen áll. Tom Focus bólintott:
-Remek ötlet! Ezt követően odasétált királynőjéhez, és megpuszilta az arcát:
-Én viszont visszamegyek, még rám is vár egy tekintélyes mennyiségű papírmunka. Shayla visszamosolygott rá:
-Persze, menj csak. Majd este találkozunk. A király ismét bólintott, majd kisétált.
Odahaza valóban sok volt az adminisztráció. Aláírni újabb adag építési engedélyt, hitelesíteni a leendő tanárok hivatalos dokumentumait, felkészülni a következő reménygyújtásra, ami napokon belül következett... Néha egy királynak lenni meglehetősen unalmas és száraz munka. Ekkor elért egy bírói dokumentumhoz:
"Regh delle Nuvole életfogytiglani ítéletét megerősítem, és hitelesítem, időszámításunk 12.311. évében, Ébredés hónapjának hatodik napján."
És már csak az aláírására várt... Tom Focus mélyen elgondolkozott e szavak felett, és eszébe jutottak azok a keserű párbeszédek. Az öreg valóban velejéig romlott volt, még ennyi év fogság után sem tört meg. A lényének része volt, hogy ártson másoknak, méghozzá nem is akármilyen fegyverrel... hanem szavakkal. Valószínűleg azt az álomdémont is ő fűzte meg... az ilyen teremtmények nem merészkednek csak úgy akárhová.
Ekkor lépett be Elizis. Meghajolt, és jelentett:
-Felség, Sekost felépült. Azonnal szolgálatba helyeztük az erdő túloldalán, ha a Vörös Sivatag felől támadás érné a várost. A király rá emelte tekintetét, majd bólintott:
-Remek, Elizis. Kitűnő ötlet. Majd visszameredt a papírra. Még egy kicsit habozott, majd módosított, és aláírta. Ezt követően átnyújtotta a fehér kobrának:
-Légy oly kedves intézkedj, hogy mihamarabb végrehajtsák az ítéletet. A helyettes átolvasta a dokumentumot:
-"Regh delle Nuvole életfogytiglani ítéletét megerősítem, és hitelesítem, időszámításunk 12.311. évében, Ébredés hónapjának hatodik napján, valamint büntetéseként elrendelem, hogy azonnal hatállyal vágják ki a nyelvét"- erre felkapta a fejét- Ezt mégis miért?
-Hogy végképp ne árthasson senkinek- válaszolt Tom Focus, majd elmagyarázta- aznap, mikor megtaláltuk az ítéletét, tettem nála egy kis látogatást. Az a nyavalyás nemhogy nem tört meg az évtizedek során, de a mérges kis szavaival meglehetősen jól manipulál másokat. Épp ezért oly kegyetlen büntetésben kell részesíteni, amilyen kegyetlen módszerekkel játszik ő is. Ezért döntöttem úgy, hogy meg kell fosztani őt a legfontosabb fegyverétől, a szavaktól. Így leélt maradék élete ugyanolyan fájdalommal lesz teli, mint amilyet maga is okozott.
Elizis bólintott:
-Megértem, felség. Így már világos, hogy miért súlyosbította a büntetését. Mélyen meghajolt:
-Azonnal intézkedem. Azzal sarkon fordult, és már ment is a dolgára. A király pedig megkönnyebbült mosollyal nézett utána. Megnyugtatta a tudat, hogy ő az utolsó, aki Regh delle Nuvole mérges szavainak áldozatául esett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése