2011. április 21., csütörtök

az élő fegyverek

Tom Focus épp átvette a kormányt. Alig indultak el, de Shayla olyan jól elmagyarázott neki mindent, hogy gyorsan megtanulta, mi fán terem a hajón. Pár óra állt a hátuk mögött, néhány tengeri mérföld, és egy kis szél, amit vitte őket előre. Shayla pedig ismét elővette a tekercset, és bogarászta. A király félig felé fordult:
-Merre járunk?
-Itt van a közelben egy sziget- válaszolt a lány- egy nagyobb darab. A nevét nem egészen tudom kivenni, a térképen vannak kopott betűk. A kék macska elmosolyodott:
-Akkor ez egy remek lehetőségnek tűnik, hogy kiderítsünk. Nemde? Shayla visszamosolygott, majd ismét a térképre meredt.

Ott volt az a dokumentáció is. Eddig egy pillantást nem vetett még rá. Lecsatolta a tekercsről, majd elkezdte átolvasni. A lelkes kíváncsiság, és kalandvágy, ami eddig a szemeiben csillogott, hamarosan megfakult... vonásai elkomorodtak, talán kicsit el is sápadt.
-Mi az?- kérdezte Focus- nagyon elcsendesedtél. Talán valami gond van? A csíkos királynő ránézett:
-Alábecsültem ezt a dokumentációt. Sokkal fontosabb, és értékesebb, mint amilyennek látszik. A király kitámasztotta a kormányt, és odasétált hozzá:
-Miért, mit ír? A lány ránézett:
-Azt, hogy Nixa már egyszer elpusztult. Tom Focus halkan elnevette magát:
-Ugye csak viccelsz? Nixa elpusztíthatatlan. Azonban Shayla arckifejezése másra engedett következtetni. Átnyújtotta urának a dokumentációt, aki leült mellé, és ugyanúgy átolvasta. Közben a királynő kommentálta:
-Még a világok hajnalán a tengerkék ég alatt élő törzsek néhány csoportja a vándorlásuk alatt megállt még a tűzvörös ég előtt. Ott telepedtek le, és alapították meg Nixát. Hamar sikerült felvirágoztatniuk, szinte ugyanolyan gyorsan bukott is meg az egész. Az akkori vezető egész egyszerűen eltűnt, és az ő hiányában a lakosok nem tudtak megfelelően gondoskodni magukról. Először az egész szegénységbe bukott, majd kitört az éhezés, a járványok... végül az egész feledésbe merült, és a városból csupasz romok maradtak. Mindenki csendben és békében halt meg. Se lázadás, se zavargás...
-Úgy látszik a ti népetek mindig is mélyen pacifista volt- jegyezte meg a király, majd egy érdekes adatra tévedve elkerekedtek a szemei- 1999, 2003, 2010?
-A világ hajnalától számított idő- mondta Shayla- ti is gy számoljátok, nemde?
-De, igen- nyomatékosította Focus, majd visszameredt a papírra- de ezek kísértetiesen régi dátumok. És ezekből ítélve az akkori Nixa nem volt túl hosszú élettartalmú.
-1999-ban tűnt el a vezető- magyarázta a királynő- rá négy évvel már romokból állt az egész város, bár voltak kísérletek, hogy újjáépítsék. De végül csak 2010-ben szedték össze magukat ismét a törzsek, és fogtak össze ismét. Onnantól, az istenek kegyelméből, új vezetőt választottak. A kék macska bólintott:
-Tehát nektek is megvolt a magatok sötét időszaka...

Ekkor vették észre, hogy a tengeráramlat a már említett sziget felé sodorta őket. Tom Focus lelkesen elmosolyodott:
-Jé, itt is vagyunk!- és lelkesen a kormányhoz ugrott. Shayla pedig felállt, és elmosolyodott:
-A vízisten kegyelméből- majd alázatosan meghajolt. A király most bizonyíthatott. Lassan a parthoz kormányozta a hajót. Ahogy közeledtek, a kikötő vészjóslóan elhagyatottnak tűnt... de még állt. A márványdokkok szerencsére stabilan álltak... azokat nehezen kezdi ki az idő vasfoga. Miután sikeresen kikötöttek, körbenézek. A város teljesen elhagyatott volt... csak patinás, gazdagon díszített oszlopok, falak, néhol tetők látszottak, de mind igencsak megviselt állapotban. Mint ezer éve nem járt volna itt senki.
-Hahó...- szólt Shayla. Semmi válasz.
-Egy árva lélek sincs itt-állapította meg Tom Focus- nem igazán fogjuk így kideríteni a hely nevét.
-Azért csak nézzünk körbe- szólt a lány, majd a domb tetejére nézett- lehet, hogy fentről többet látunk. A király sóhajtott:
-Jó, rendben... Majd megindultak.

Nem volt egy túlzottan nagy emelkedő, könnyen feljutottak a tetejére. Viszont a a túloldalon sem találtak mást, csak újabb romokat. Mintha egy másik, nagyobb város is állt volna ott. Shayla lelkesen megindult, hogy jobban szemügyre vegye. A kék macska ezt kevésbé díjazta:
-Hé... hová mész? Felesége visszanézett rá:
-Ha már itt vagyunk, alaposabban körbenézek. Egyikünk sem járt erre, lehet, hogy találunk valami érdekeset. A király sóhajtott:
-Ezt a makacs asszonyt...- gondolta. A beljebb lévő városban sokkal nagyobb és díszesebb épületromok álltak. Valószínűleg egyfajta kereskedelmi és vallási központ volt. Emellett az utak macskakővel borították... de a kövek közt már kizöldült a fű... akárcsak az oszlopok egy részét is elkezdte belepni a borostyán. Csak három épületnek volt meg a teteje is... az egyik valahogy gyanúsan tisztán állt, nem borította növény, és alig erodálódott. Shaylának is feltűnt a jelenség. Közelebb ment, hogy jobban szemrevételezze.

Külsőleg valóban érintetlen volt, bár a falak tövében kibújt a fű- valószínűleg a város fénykorától ez nem változott. Végignézte a falat. Csak egy kis por fedte... az egyik szegletében való vasdomborművel együtt. Úgy tűnt, a kép a korabeli várost ábrázolja, a benne lévő nyüzsgő élettel. Valóban szép helynek bizonyult a maga korában. Mégis mi okozhatta a pusztulását? Miután körbejárta az épületet, a királynő belépett. A bejárat minden nyílászáró nélkül egy mozaikpadlós helységbe vezetett. A terem szélein gazdagon díszített oszlopok álltak, a közepén meg valami furcsa, kerek oltárkő-szerűség. A lány megindult lassan felé. A király pont ekkor érte őt utol. Körbenézett. Őt is magával ragadta a természetellenesen időtálló pompa. Viszont, ahogy észrevette, hogy felesége gyanúsan közelít az oltárkő felé, rossz előérzete támadt. Azonnal rohant is felé:
-Shayla, menj onnan!

Azonban a királynő akkor már végighúzta kezét az öt penge mintájával díszített oltárkövön. Azonnal elsuhant valami a feje fölött, ami aztán a szemközi falba állt. Shayla megrezzent. Aztán újabb 2-3 suhanás követte az elsőt. Focus ekkor ért oda a lányhoz, és a földre rántotta, védelmezve a testével. Shayla riadtan felnézett:
-Mégis mi történik itt?
-Elindítottál valamit!- förmedt rá a király- Mondd, neked egy percre sem volt gyanús, hogy ez az épület még mindig steril? Valószínűleg valami vallási központ, vagy a szellemek őrzik. Ekkor a törmelékekből megjelent öt különböző penge, amik ismét vészesen elkezdtek suhanni a páros felé. Tom Focus felugrott, és összecsapta kezeit:
-Bászt istennő kegyelméből! Megjelentek az aranykarmai, azzal hárította a pengék támadását. Shayla ugyanúgy előmászott, és ruhája ujjaiból arany, karmos mancsok jelentek meg, ezeket aranylánc közötte össze. Ő ezekkel védte ki a masszív támadásokat, ugyanis az életre kelt obszidián fekete, lila, kék, vörös és arany-fehér fegyverek igencsak belendültek . A páros háttal fedezték egymást. A királynő újabb két támadást védett ki:
-Valami terv? Az ura félig felé fordult:
-Maradj szorosan mögöttem. A lány engedelmeskedett, Tom Focus pedig a következő támadássorozat előtt gyorsan suhintott a karmaival. Ekkor körülöttük, és az oltárkő körül felcsaptak a lángok. A pengék megégtek, és ijedten ugrottak hátra a lángokból. A király pedig rájuk ordított:
-Úgy látom, valami látványos érdeklődéssel ragaszkodtok ehhez az oltárkőhöz- majd felemelte az egyik aranykarmos kezét, lesújtása készen- ha nem akarjátok, hogy baja essen, akkor mielőbbi magyarázatot várok! Kik vagytok?

Ekkor a pengék átalakultak. Különböző kő- és fémszellemek voltak, ugyanolyan anyagból, mint fegyver formájukban. Az első, a vezér, egy zöldszemű, fekete obszidián, a második egy lila kő, meglehetősen kecses, zöldszemű, kezei helyén ollókkal, a harmadik a vörös fém, fekete szemekkel, fekete obszidiánkővel a mellkasával, több hegyes pengével a fején, és az alkarján, a negyedik kék fém, szintén meglehetősen kecses, egyik szeme fehér, másik fekete, akárcsak a rajza lévő maszk, mellkasán egy yin-yang jellel, és végül az utolsó, aranyszemekkel, háta aranyszínű, arca és hasa fehér.
-El onnan!- ordította a vörös, és az ő teste is lángokban kezdett szikrázni- nem te vagy az egyedüli, aki a tűz erejével bír! Úgyhogy, ha jót akarsz magadnak, akkor szépen eltakarodsz! A fekete azonban kitartotta társa elé a karját, majd a párosra nézett:
-Az élő fegyverek vagyunk, Shaiola őrei. A templomot jelölték ki őrhelyünkül az istenek. És ti kik vagytok, és mit kerestek itt?
-Tom Focus vagyok, Deghyom ura- mondta a kék macska, majd a társára mutatott- ő pedig Shayla Consructor, Nixa úrnője.

A szellemek lenyugodtak a támadóállásból, a tűzfal pedig leomlott. A fekete tovább magyarázott:
-Kobrafog vagyok, az élő fegyverek vezére.
-Én Skorpió- a lila hölgy meghajolt. A vörös félig elfordult:
-Neked csak Killer vagyok... A kék hölgy oldalba lökte, majd a saját kedvességével próbált kompenzálni:
-Chin-Hana vagyok. Az utolsó aranyszínű pedig körbe-körbe röpködött, elektromosan sziporkázva:
-Én pedig Voltali. A vörös mogorván ránézett:
-Állj le, kölyök!
-És mi ez az őrködés?- kérdezte Focus- egy árva élek sincs Shaiolán. A fegyverek mély hallgatásba burkolóztak. A király zavarba jött:
-Valami rosszat mondtam? Skorpió komoran felpillantott:
-Annak idején Shaiola öt városában gazdag élet folyt. Mi ebből az öt városból származtunk annak idején. Chin-Hana folytatta:
-Itt, a központi városban, Cor Shaiolán szolgáltuk a lord admirálist. Mi voltunk az elit, uraltuk az elemeket, megvoltak a saját különleges fegyvereink.
-Igazából azok a pengék, amikké változunk- tette hozzá pajkosan Voltali- Tényleg tutik voltunk, a legjobbak az egész kis birodalmunkban. Sokan próbálták meghódítani a szigetet, de mi mindig visszavertük a támadást.
-Akkor?- kérdezte Tom Focus. Killer válaszolt:
-Olyan ellenség jött, amivel talán csak az istenek tudtak volna megbirkózni... egy árapály.
-Shaoila birodalmát egyik pillanatról a másikra pusztította el- fejezte be Kobrafog- mindenki odaveszett, mind egy szálig. Senki sem látta előre a veszélyt. Mi csak azért vagyunk még mindig itt, mert az istenek úgy ítélték meg, hogy odaadó munkát végeztünk. Ezért a saját fegyvereinkké változtattak minket, és Cor Shaiola templomába helyezett minket. Skorpió kinézett:
-De ahogy látjuk, hiába. Évszázadok óta nem szólított minket senki. A sziget most is lakatlan.

Shayla előrébb lépett:
-És ha visszahoznánk ide az életet? A birodalmaink szövetségeseket keresnek, kölcsönös együttműködést biztosítva. A fegyverek összenéztek. Kobrafog visszanézett a királynőre:
-Ha ismét benépesülne a sziget, akkor Shaiola régi romjai már nem lennének ugyanazok. Az új kiszorítani a hajdani dicsőség emlékeit.
-Viszont- mondta Voltali- mi még mindig őrök vagyunk. Ott vagyunk, ahol a szükség van ránk. Killer oldalba lökte a kölyköt, majd pontosított:
-Ez a kis taknyos csak azt akarja mondani, hogy szóljatok, ha bármire a segítségetekre lehetünk. Azóta alszunk itt, mióta Shaiola elpusztult, de most ismét szolgálatra készen állunk. A királynő elmosolyodott:
-Örömmel fogadnánk a szolgálataitokat.  Akkor talán ebben meg is egyezhetünk, és a szigetet sem háborgatjuk.
-Aztán a postagalamb belefér- tette hozzá némi humorral Chin-Hana- ha küldtök értünk...

A kellemetlen belépő után a tárgyalás meglehetősen barátságos hangnemben zajlott. A páros megszerezte első szövetségeseit, a halott szigeten tanyázó élő fegyvereket. Az egyezkedés olyan sokáig húzódott, hogy csak napnyugtakor tudtak útnak indulni. Tom Focus odalépett a lányhoz, és átkarolta a derekát:
-Igazán romantikus ez a naplemente, nemde édesem?- megpuszilta.
-De- mosolygott vissza a királynő- tökéletesen megkoronázza a mai napot. Ezután kissé elmerengett, a tenger hullámait nézve. A kék macska ránézett:
-Mi az?
-Én már hallottam erről a szigetről- válaszolta a lány- a szüleim meséltek róla, hogy egykor létezett ez a gazdag birodalom, és az öt harcos. Ők voltak a tengeri kereskedelem fellegvára. Azt mondták, hogy azért neveznek el a sziget után Shaylának, hogy ugyanúgy fel tudjam virágoztatni Nixát, mint amilyen ez a sziget is volt. A király elmosolyodott, és átkarolta a csíkos derekát:
-Nomen est omen... mégiscsak sikerült véghezvinni a tervet. És megcsókolta...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése