2011. április 27., szerda

neonparádés hadicsel

Bármennyire volt jó helyettes, Elizisnek igencsak meggyűlt a napokban a baja egy kisebb radikális csoporttal. Az "Ősi Deghyom Gyermekei" ugyanis nem nézték jó szemmel ezt a szövetséget, mi több, az építkezéseket látva ott tettek keresztbe, ahol csak tudtak: átmentek randalírozni Nixába, a műemlékszámba ment üresen maradt három kaput megrongálták, az erdőben sértő szövegeket és fenyegetéseket karcoltak a fák törzsébe- amivel különösen mély fájdalmat okoztak Shanbahacnak, és persze a majdnem elkészült harcos akadémiát is felgyújtották. Ez utóbbi elégését még időben sikerült megállítani, de a károk, amiket okoztak, hatalmasak voltak. Elizis halomszámra is kapta a panaszokat: mentek hozzá az építészek, mérnökök, leendő harci tanítók, mind nixaiak, mind deghyomiak... még maga Shanbahac istenség is. A fekete mágusnak különösen elszorult a szíve, mikor az istent látta ilyen kétségbeesett állapotban. Varázshasználó révén ő sokkal jobban kötődött a természetfeletti erőkhöz, ezért miután a növényi élet, a méreg, és halál ura is beszámolt neki a történtekről, úgy döntött, hogy keményebb eszközökhöz folyamodik...

Dorina Joris épp egy különleges estét tervezett. Épp Samassal és Soot-tal konzultált a részletekről.
-Ez lesz életetek leglátványosabb bulija- mesélte lelkesen- viszont rengeteg fénytechnikára van szükség. 
-Szólok pár szót a nevedben Jenisse-nek- mondta a fekete patkány- ő az áramszolgáltatás feje. Csak tud valakit ajánlani neked, aki segít. DJ elmosolyodott:
-Kösz Soot! 
-És?- nézett rá a hiúz- hogy is lesz ez pontosan?
-LED-ek, neon és pár kivetítő- magyarázta a lány- a ruhám még titok. Most nemcsak a zene lesz, hanem összekötöm látványelemekkel. Olyan show lesz, amit a tengermelléken túl is meg fognak emlegetni. Samas elvigyorodott:
-Büszke vagyok rád. Tudtam én annak idején, hogy itt a helyed. Isteni hangulatot varázsolt az éjszakákba. Dorina nyújtózott:
-Kösz, igyekszem. 

Kisétált egyet levegőzni két kábelbuhera között.Ekkor látta meg a fehér kobrát, aki nagyon sietett az Öttornyú palota felé. Nem tudta megállni, hogy meg ne szólítsa:
-Elizis!- vigyorodott el, ahogy leengedte a karjait- hova ilyen sietősen? Gyere, és lazíts egy kicsit... Holnap buli lesz.
-Nem lehet- mondta a helyettes sietve- gond van, és beszélnem kell Roccóékkal... DJ odalépett hozzá, és megfogta a csuklóját:
-Mégis milyen gond?- kérdezte aggódva. Elizis sóhajtott:
-Van nálunk egy radikális csoport, akik hatalmas pusztítást végeznek. Próbáltam már velük tárgyalni, de esélytelen. Félek, hogy komolyan be kell, hogy avatkozzak... Dorina egy percre komolyan elmerengett... majd ahogy kipattant az isteni szikra, szélesen elvigyorodott, és visszanézett a fekete mágusra:
-Te... nekem lenne itt egy ötletem...

Aznap estére a fehér kobra egy hamis levelet juttatott az "Ősi Deghyom Gyermekei" hadiszállására. A kevert, főként bérgyilkosokból álló csoport azonnal kapott is a lehetőségen, és már mentek is a levélben megadott címre... ami történetesen Nixában volt. A szóban forgó hely kívülről, az éjszaka sötétjében raktárépületnek tűnt. Valóban... jó lehetőségnek tűnt, hogy kifosszák. Ám amint beléptek, Elizis kívülről rájuk rázta az ajtót. A csapat ijedten megtorpant. A következő pillanatban pedig kigyúltak a fények... elindult a zene... és DJ megjelent abban a fénycsövekkel átszőtt ruhában, amit még a másik világ Franciaországából szerzett az őrült turnéja alatt. Előkapta a mikrofont, és ördögien belekacagott:
-Whahahahaaaaaa! Mi, az istenek követei eljöttünk, hogy elvigyük a lelketeket!

A látvány már önmagában elég volt, hogy a radikálisok összecsinálják magukat- hisz Deghyom sosem volt híres arról, hogy csúcsmodern technikákat alkalmazott volna. Így magukra a fénytrükkökre is azt hitték, hogy valami démon szabadult el. DJ megjelenése már csak hab volt a tortán. Ordibálva, ijedten menekültek volna tovább, másik kijáratot keresve, mikor a sötétből megjelent egy hatalmas, világító szemű egérfej, aminek a kezei szikráztak. 
-Egy újabb démon!- ordította az egyikük, és már menekültek is volna tovább. A harmadik helyről viszont egyenesen a szemükbe csapott a világítás, és Dorina igen csak durván scratch-elt, még bizarrabbá téve a helységben lévő hangzavart. 
-Kegyelem!
-Irgalom!
-Könyörüljetek, magasságos démonok!- rimánkodtak a radikális csoport tagjai. 

DJ a világító ruhájában látványosan felállt a színpad szélére, és a mikrofonba beszélt:
-Ígéritek, hogy nem háborgatjátok a két birodalom szövetségét, szánalmas halandók? A csapat tagjai rémületükben mind térdre borultak, és tovább rimánkodtak:
-Ígérjük, magasságos! Mindent megígérünk! Dorina pedig ismét a mikrofonba szólt:
-Akkor most kotródjatok innen, ti alávaló férgek! És ha az istenek még egyszer meglátják, hogy ilyen pusztításokat műveltek, akkor garantálom, hogy nem élitek meg a következő napot! 

A csapdába esett csoport tagjai pánikszerűen menekültek az ajtóhoz, amit kétségbeesetten elkezdtek verni ökleikkel, remélve, hogy sikerül kitörni. A helyzet ennél egyszerűbb volt. Miután Elizis is hallotta, hogy Dorina őrült terve bevált, és az "Ősi Deghyom Gyermeikei"-nek teli lett a gatyája, kinyitotta az ajtót, a radikális pedig eliszkoltak, futottak, amíg meg nem álltak. A fekete mágus elégedetten elmosolyodott, DJ pedig kacagva lépett ki az ajtón.
-Na, milyen volt az előadás?- fordult a helyettes felé. Elizis visszamosolygott:
-Megnéztem volna, pontosan hogy is sikerült elérned a kívánt hatást. De kicsit féltem, hogy engem is bekampóznál, ugyanúgy, mint őket. Ekkor kilépett az egérfejes illető is, aki levette a maszkot. Tara volt az. Ő is osztotta a jó hangulatot:
-Az nem olyan biztos. Elvégre, téged beavattunk. Elizis hálásan meghajolt:
-Nagyon szépen köszönöm a segítségeteket- majd az elinalt csapat után nézett- remélem, többé egyiküket sem látjuk viszont...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése