suit up

Édes álom után még édesebb az ébredés... ha az ember a szeretett lénnyel a karjaiban ébred. Akárcsak azon a kellemes reggelen, ahogy bekúszott a napfény, és megvilágította a párost. Lehet, hogy Emanuel szemei nyitva voltak, de a látvány felért egy tökéletes álommal. Hátulról ölelte a lányt, feje a vállán, a szőke hajzuhatag pedig az arcára lógott. Végigsimította Nadine haját, és beleszagolt. Imádta a puhaságát, és az illatát... De ezzel nem merült ki vágyainak tára. Eltűrte a hálóing pántját a lány válláról, és végigcsókolta... és amennyire elragadta a telhetetlenség, eljutott a nyakáig is. Erre viszont már Nadine is felkelt:
-Jó reggelt, te drága- nevetett halkan, majd félig felé fordult- már megint nem bírsz magaddal? Manu is nevetett, és még jobban magához szorította a lányt:
-Sajnos nem- bújt a vállához, mint egy nagymacska- ugyanis nem tudok veled betelni. A szőkeség kedvesen felnevetett, és a srác kezére tette a kezét:
-Te kis telhetetlen- majd a szorításra nézett- na de várjál, ez így csalás... Emanuel kérdően nézett rá:
-Miért lenne csalás? Nadine rámosolygott:
-Mert háttal vagyok neked, és nem tudlak kényeztetni.

Ezen a helyzeten változtatott is, ahogy a srác felé fordult. Következő lépésként átkulcsolta a nyakát, és megcsókolta. Manu belemosolygott a csókba, és átkulcsolta a lány derekát. Ó igen, a kellemes reggelt még lehet fokozni... Még jó, hogy Nadine-t pont olyan embernek is ismerte meg, aki kapható az ilyesmire. Már az első naptól fogva. Érdekes... hogy is látták meg egymásban azt a bizonyos pluszt? Tudja már a fene... És habár kicsit kínosan is alakultak a dolgok az elején, mégis lassan kiforrani látszik a kapcsolatuk. És tényleg nagyon mélyen kötődik hozzá. Ahogy megtört a csók, a szemeibe nézett... gyengéden végigsimította az arcát... az ujjai közé fonta a haját... Szabályosan gyönyörködött benne, minden kicsi részletében. És mindig tökéletesnek látta. Csókot lehelt az ajkaira... majd a homlokára.. végül a nyakába. Nadine ismét halkan nevetett. Kifejezetten csikis volt azon a ponton. Manu ránézett:
-Nevess még, olyan jó hallgatni- és ismét a nyakába puszilt. A lány pedig húzta össze magát, és kellemesen ki is vörösödött:
-De nagyon csikiz! A srác nevetett:
-Jól van...- ismét a vállához bújt, és simogatta a hátát.

Ekkor a lány megfogta az arcát, és felé fordította a fejét. Őszinte, szívből jövő mosollyal nézett vissza rá. Megsimogatta az arcát, az ujjaival belefésült abba a barna bozontba... majd kedvesen megvakarta az állát. Emanuel halkan felnevetett:
-Látom, te is elemedben vagy. Nadine megpuszilta, majd végighúzta a tenyerét az arcától a nyakán keresztül egészen a mellkasáig:
-De te kezdted- összeért az orruk. Ez a srácnak kifejezetten tetszett. Szélesen visszamosolygott a szőkeségre. Nadine pedig megpuszilta a száját, majd lassan kimászott az ágyból. Manu próbált utána nyúlni, de kifeküdt:
-Hé.... hová mész?- mondta megjátszott csalódottsággal a hangjában- Gyere vissza... A lány visszafordult, és megsimogatta a fejét:
-Mindjárt jövök, csak behozom a reggeli kávét. Addig te szépen itt maradsz. Emanuel megragadta a kezét, és adott rá egy csókot:
-Siess vissza... Nadine visszamosolygott rá, és kiment. A srác pedig nézett utána. Szerelmesen sóhajtott. Egyszerűen olyan pompásak voltak ezek a pillanatok, hogy elfelejtették vele, hogy valaha is más bolygóról származott volna... vagy hogy egyáltalán valaha is robot volt. Ugyanis milyen olyan természetesnek tűnt, mintha ezt már a kezdetektől tudta volna... hogy miként közelítsen felé, hogy hogy bánjon vele, és viszonozza mindazt, amit kap tőle. És nem... Calának ehhez semmi köze nem volt. Neki alá volt rendelve, nemcsak az ő utasítására, hanem önként is alárendelte magát a tudósnak, méghozzá azért, mert a teremtményeként így látta helyesnek... így látta megfelelő tiszteletadásnak. Viszont, ami Nadine-nal történik, az egy ízig-vérig mellérendelt viszony. És nem azért védi őt, mert ez a parancs... hanem azért, mert mélységesen szereti... mert ő vele érzi magát teljesnek.

Épp ezért készült aznap estére valami különlegességgel, és ebbe "kis családját" is bevonta. Ők már előre a helyszínre mentek, és a terv utolsó fázisait Dorinával konzultálták. DJ kapott is az ötleten, és a disco-ból arra az estére mindenkit kicsukatott, zártkörű rendezvény címszó alatt. Emanuel pedig a szokásos módon, motorral érkezett a lány elé... de ezúttal teljes díszben: öltöny, fehér ing, vörös nyakkendő, és hosszú haját copfba kötve. Bekopogott. Nadine estére már teljes harci díszben fogadta: összefogott haj, ízléses esti smink, vérvörös rúzs, ezüstnyaklánc... és egy csillámló, vérvörös egyberészes estélyi. Láthatóan kölcsönösen elámultak egymáson... De a srác kezdeményezett ezúttal is. Kezet csókolt a lánynak, és meghajolt:
-Hölgyem...- majd kézen fogva kivezette. A szőkeség gyanakvóan mosolygott:
-Rendben, rossz fiú... elárulod, hogy miért kellett kikennem magam? Manu visszamosolygott:
-Hamarosan megtudod- felszállt a motorra- csak pattanj fel. Nadine felvette a sisakját, és némi izgatottsággal ült fel a srác mögé, stabilan belékapaszkodva. Manu pedig rákapcsolt, és már repesztettek is arrébb, beljebb a városba.

Odabenn már minden készen állt: az asztaloknál a zoolook-ok, emberi alakban, ugyanolyan elegánsan, nyugodt világoskék fény árasztotta el a termet, kellemes félhomályban, és maga Dorina is laza jazz-es háttérzenét tett fel... méghozzá abban az elegánsabb szerelésében, amit a németországi fellépésen is viselt. Ez a látvány fogadta a párost, mikor beléptek. Nadine-nak még a lélegzete is elállt, a többiek pedig fogadták őket egy-egy ital kíséretében.
-Na sziasztok- vigyorodott el Maurizio- milyen volt az út. Manu nevetett:
-Köszönjük szépen, eddig a két háztömbig nem estünk le a motorról. Nadine-nak kollégája nyújtotta át a poharat:
-Remélem, már nem veszed rossz néven, hogy aznap úgy rátok ordítottam a telefonból. A lány legyintett:
-Semmi gond, Phillie- átvette a poharat- olykor történnek meglepő dolgok. Jean-Phillippe rájuk nézett:
-Ráadásul így utólag elég aranyosan festetek...

Ekkor Deen félbeszakította a szerelőt, mikor is belé karolt:
-Uram... lenne olyan kedves, és elvinne egy táncra? Phillie felé fordult, és kezet csókolt neki:
-Ez csak természetes, hölgyem- majd egy kicsit odébb álltak. Renato ugyanúgy odasétált Cezhez, és meghajolt előtte:
-Kisasszony, felkérhetem? Casey szelíden elmosolyodott, majd belé karolt:
-Örömmel venném... Maurizio is Kita felé fordult, és kezet csókolt neki:
-Hölgyem... szabad egy táncra? Krisztofina szemei felcsillantak:
-Szívesen, uram... Végül Manu is látta, hogy ő sem hiányozhat a sorból. Miután Nadine letette a poharat, felé fordult, és szelíden rámosolygott:
-Szabad egy táncra, édesem? A lány sugárzó mosollyal és tekintettel válaszolt:
-Igen- suttogta. Majd ők is kivonultak a tánctérre.

Ahogy belekezdtek a lassúzásba, Emanuel lopva körbenézett: úgy tűnt, a többiek is jól mulatnak. Húga kifejezetten elegánsan táncolt, de Phillie ugyanolyan jól vezette. Valóban, tipikus francia sznob... még táncolni is tud. Velük szöges ellentétben Casey nagyon mereven mozgott. Renato próbálta benne oldani a feszültséget, és rávenni, hogy engedje át neki a vezetést. Kita pedig meglehetősen esetlen volt. Maurizio szerencsére biztosan tartotta. Micsoda sokszínű társaság... Végül visszanézett Nadine-ra. A lány szelíden nézett vissza rá, átengedte magát neki, bízott benne. Végigmérte őt:
-Nem is tudtam, hogy ilyen jól táncolsz. A srác halkan nevetett:
-Hát... igyekeztem- egyszer megpörgette Nadine-t, majd ismét a karjaiba zárta- valami különlegességgel szerettelek volna megajándékozni. Ezért összeültünk a haverokkal, és... Ekkor a szőkeség a szájára tette a mutató ujját, ezzel elhallgattatva, majd befejezte helyette:
-Értem én, te fenegyerek. Emanuel elmosolyodott, és megcsókolta Nadine-t, aki hozzásimult, és átkulcsolta a nyakát...