2011. április 21., csütörtök

love at first drive

Egy ideje bevált szokás lett, hogy az Agosto fivérek játékkal indították a napot... de nem egy szokványos hülyüléssel, hanem komoly feladattal. Darko mindig bekötötte a bátyja szemét, és úgy kellett tájékozódnia az erdőben. Az érdekes az egészben az volt, hogy ezt az ötletet nem a pimasz hippi találta ki... hanem pont, hogy Emanuel. Azután az eldurvult este után látta kicsit másképp az erdőt, és úgy hitte, ezt a képességet máshogy is lehet fejleszteni. Némileg alapozott a zoolook-ok és az RTG lakóinak tudására, akik mind látták a különböző aurákat vagy léleklenyomatokat- ki hogyan nevezte. A fejlesztés viszont napról napra jobban ment. Most is elég otthonosan mozgott. Érezte maga körül a fákat, a kisebb állatokat, de ez a fajta érzékelés nem volt teljesen tökéletes. Egyelőre beérte azzal, hogy métereken belül képes tájékozódni. Elmosolyodott:
-Merre vagy, öcsém?- haladt tovább biztosan- ha csaláson kaplak, nem úszod meg szárazon.
-Te csak ne magyarázz!- hallatszott valahol távolabbról Ags hangja- Ne feledd, hogy még mindig egy sárkánnyal van dolgod! Vagy talán olyan nagyra lettél magaddal, miután emberré váltál? Manu elmosolyodott. A hang alapján némileg be tudta tájolni a mostohatestvérét. Meg is indult az irányába, és tovább próbálta szóval tartani:
-Látom, még mindig kiver tőlük a frászt. Minden negatívumot nekik tulajdoníttok? Akkor miért nem beszéltetek le engem?
-Deen megpróbálta, de ezt te is tudod- Ags hangja már kicsit közelebbinek hatott- akkor csak ő érezte, hogy elmentél... és azt is, hogy amire készülsz, az veszélyes. Biztos azért, mert mégiscsak ő a matriarcha... neki azért egy paraszthajszállal több a hatalma, mint nekünk.

Ekkor Emanuel érzékelte a méregzöld-fekete színárnyalatot, valamivel távolabb, kissé tétován fel-alá járkálva. Elvigyorodott, majd megindult felé:
-Nekem pedig több fifikám, mint neked! Mire Darko észbe kaphatott volna, testvére már nekiesett. Verekedtek, mint két hülyegyerek. A hippi próbálta is nem hagyni annyiban, és a bátyja arcába nyomta kezét:
-Elismerem, ez jó trükk volt! De nem eléggé! Azzal kigáncsolta Manut, aki látványosan elvágódott. Viszont mikor támadt volna vissza, testvére még időben kicselezte, elkapta, és összeborzolta a fejét:
-Hogy mondod? Hadd halljam, hogy legyőztelek! Ags felkacagott:
-Rendben, rendben, legyőztél! Hagyd már a hajam! Bátyja nevetett, elengedte őt, majd levette a szemeiről a kendőt. Igazán felhőtlen hangulatban volt. Darko végignézett rajta:
-Egyre jobb vagy... Emanuel kifújta magát:
-Kösz. De még ki kéne szélesíteni ezt a látótávolságot. Ez még mindig kevés. Ags megveregette a vállát:
-Meglesz az. Csak még néhány ilyen edzés.

Kisétáltak a sűrűből. A városba vezető útnál már ott állt Tara. A hippit várta, kezdődött a nap. Darko elbúcsúzott a testvérétől, és már ment is. Manunak már többször feltűnt a kettőjük viszonya. Sőt... az is, ahogy lassan, de fokozatosan mélyült. Most éppen azt szúrta ki, ahogy öccse csókot lop a lánytól... és ahogy elindultak, átkarolta a derekát is. Elmosolyodott. Meglehetősen aranyosan találta őket. Viszont neki is kezdődött a nap... méghozzá Phillie-nél.

Épp egy teljes átalakítást kellett végezni aznap az egyik járgányon. Gyilkos egy munka. Viszont Jean-Phillippe ezúttal sem bírt magával. Szerelő és a gépek iránti megszállottsága révén beszélt az autókhoz... néha egészen romantikus, édes szavakkal. Ezúttal viszont- hiába is nem volt már robot- Manunál is kivágta a biztosítékot. Most már rá is kérdezett arra, amire eddig csak késztetést érzett:
-Már nem azért, de a valódi nőknek is intézel ilyen szavakat? Phillie felkacagott:
-Ó, már hogyne intéznék!- vigyorgott fel a motorháztető mögül- A csajok bomlanak a romantikára. Ők érzelmi lények, tehát gyengédséggel és figyelmességgel kell rájuk hatni. Társa elábrándozott egy hosszabb pillanatra, majd visszakérdezett:
-Te... milyen a szerelem? Erre a kérdésre a szerelőből előbújt a hűvös eleganciával és némileg sunyi perverz francia énje, és nemcsak abból ahogy kihúzta magát és gesztikulált, de még a hanglejtésében is:
-Az barátom, olyan.... mint a vadászat. Meglátod a lányt... feltör belőled a vadászösztön, hogy ő már bizony a tiéd. És ha kell üldözöd is, nem számít, hogy milyen hosszú az út... de nem nyugszol, amíg utol nem éred, és magadévá nem teszed. Aztán egy teli vigyorral zárta:
-Hát... röviden és tömören ennyi.

Ekkor megszólalt a telefon. Emanuel már mászott volna ki a gépjármű alól, de Jean-Phillippe megelőzte. Lazán felkapta a kagylót:
-Hallo, Prezioso... aha... aha... ó, máris? Ö... rendben. Figy, elküldöm érte a társamat, én most nyakig ülök a motorolajban. Aha... jó, oké. Au revoir!- és letette. Társának két szava nem lehetett, csak annyit tudott csinálni, hogy kimászott, Phillie máris vázolta a helyzetet:
-Schumacher hívott, hogy érkezett hozzá néhány akkumulátor. Be kéne menned az ő műhelyébe, a városba. El tudnád most intézni? Manu elmosolyodott:
-Persze, tiszta sor- és már vette fel a kesztyűket és a sisakot- előbb itt vagyok, mielőtt egy újabb ódát költenél ennek a Daciának. Motorra pattant, és elrobogott. A szerelő pedig visszanézett a javítás alatt lévő autóra, és megpaskolta az oldalát:
-Ne törődj vele, édesem, baromságokat beszél....

Manu beért a városi forgalomba. Épp pirost kapott. Sóhajtott:
-Ezt a tetűt... nem lehetne egy kicsit gyorsabban? Ekkor begurult mellé egy tűzpiros Ferrari. Előbb az autón akadt meg a tekintete... aztán a vezetőjén. Vörös, feszülős dzseki, fekete kesztyűk, fekete sisak... és abból egy bűbájos kék szempár nézett vissza rá kihívóan. Csodálatos szemek. A srác elvigyorodott a sisak alatt. "Meglátod a lányt... feltör belőled a vadászösztön, hogy ő már bizony a tiéd..." Elfogadja a kihívást. Rajtra készen állt a motorral. A pilóta kék szemei visszamosolyogtak, és ő is rákészült a startra.

A lámpa zöldre váltott, ők ketten pedig vadul elzúgtak a többiek mellett. Emanuel érezte, hogy a rejtélyes hölgyemény mágnesként vonzza őt... és ő bizony követi. Nem fogja hagyni, hogy csak olyan könnyen lerázza őt. Ahogy az autós élesen bevette a kanyart, úgy ő is a motorján. Még extrém helyzetekre is hajlandó volt, például amikor át kellett ugratnia az egyik torlasznál, hogy ne veszítse el a lány nyomát.  "Ha kell üldözöd is, nem számít, hogy milyen hosszú az út..." És valóban... úgy érezte magát, mint a Prezioso testvérek, mikor oroszlánokká változnak. Az autós egyszer hátrafordult, és megbizonyosodott róla, hogy a motoros még mindig szorosan a nyomában van. Halkan nevetett, majd egy ügyes kormányrántással olyan manővert hozott össze, hogy a kocsit nemhogy a járdára, de egyenesen az egyik épület falára felhúzta, és úgy tűnt el egy szemben álló fal mögött. Manu egy pillanatra le is döbbent a mutatványtól. De ez nem akadályozta meg abban, hogy utána csinálja. Nagyobb sebességre kapcsolt, és ugyanúgy felsiklatta a motor a ház falára... majd a falnál ugratott. Utólag látta, hogy egy hasznos stratégia, hisz a "nemes vad" épp akkor szállt ki a Ferrariból. Ő pedig pontosan elé ért.

A lány meg is döbbent, és az ajtajának háttal támaszkodott. A motoros pedig levette a sisakját, és odalépett hozzá... egész közel. Azok a kék szemek elismerően néztek vissza rá, majd az autós is levette a sisakot... Egy húsz körüli, hosszú szőke hajú, meglehetősen északi kinézetű hölgyemény volt az... aki kacér mosollyal nézett vissza rá:
-Hello...- még a hangjában is ott volt a magabiztosság és a csábítás egyszerre. Emanuel érzékelte, hogy a lány tudta, hogy miért is követi. De nem törődött vele. Ő most a vadász... és bezsebeli a jutalmát. Azonnal megcsókolta a pilótát, átkarolva a derekát. A hölgynek ez tetszett is. Egyik karjával átkulcsolta a srác nyakát... a másik kezével pedig ajtót nyitott, és szépen araszolt a trófeájával befelé. Az események odabenn folytatódtak, amikor Manu elkezdte lehúzni a vörös dzsekin a cipzárt, és végigcsókolta a lány nyakát. Aztán a vörös dzseki egyszerre csak a földre került...
aztán a fekete dzseki is....
aztán a kesztyűk...
a cipők...
a pólók...
a gatya...
a hálószoba küszöbén egy melltartó....
az ágy szélén egy bugyi és egy alsó...
....
....
....

Úgy húsz perc telt bele és a kép már a következőképp festett: a lány alul, még mindig mámortól részegülten, félig a párnába süllyedve, egyik kezével a rajta fekvő srác hajába túrva, aki még mindig hol a nyakát, hol a vállát csókolgatta. Egyszerűen nem tudott betelni a szőkeséggel, sem mint látvánnyal, sem mint élménnyel. A lány halkan nevetett is, és megsimogatta Emanuel arcát:
-Te aztán telhetetlen vagy... A motoros visszamosolygott rá:
-Te pedig ellenállhatatlan. Nem is kísérlek meg ellenállni- és megcsókolta. A hölgyemény belemosolygott a csókba, átkarolta a srác nyakát, simult hozzá.

Épp mire kezdett volna folytatódni, megcsörrent a telefon. A lány először próbált vele nem törődni, de mivel a hívó fél elég kitartó volt, finoman elhúzta magát Emanueltől, és a szájára helyezte az ujját:
-Csak egy pillanat- mosolygott, majd felvette a kagylót- Hallo, Schumacher... A névre nemhogy Manu felkapta a fejét, de még Phillie hangját is hallani vélte a vonalból:
-Hello, én vagyok. A társam nem járt ott? Már rég vissza kellett volna érnie. A lány a fejét rázta:
-Nem, igazán nem járt itt senki- majd a rajta fekvő srácra nézett- csak egy motoros. Viszont ő az ágyamban van, és egy orbitálisat hegesztettünk....
-MICSODA????- Jean-Phillippe hallhatóan kifakadt a vonal másik végén- Azonnal adj át neki! A szőkeség átnyújtotta a telefont:
-Téged keresnek... Manu beleszólt:
-Igen?
-TE BAROM ÁLLAT!!!!- ordított tovább Phillie- az egy dolog, hogy elmondtam, miként hódíts, de mégis ki mondta neked, hogy egyből ess neki Nadine Schumachernek? Manu elvörösödött:
-Nem tudtam, hogy ő az.... Csak imponált, ahogy kihívott, és ahogy megláttam.... pontosan az történt, amit leírtál, a vadászösztön meg a többi....
-DE AKKOR IS!- Jean-Phillie tovább üvöltött- PONT NADINE-T? Emanuel sóhajtott:
-Viszlát, Phillie- majd letette a kagylót.

Egy hosszabb pillanatig igencsak kínosan néztek egymásra. Végül A lány törte meg a csendet:
-Hát... ez meglehetősen kínos. Emanuel vállat vont:
-Egy kicsit. De előfordul, nem? Nadine elvigyorodott:
-Valahogy úgy- megpuszilta a srác száját- de most jobb, ha hazamész a cuccossal, mert Phillie őrjöng. Manu halkan nevetett:
-Csak még egy kicsit... Viszonozta a csókot, végigsimítva a lány haját. Az utóbbi pedig inkább úgy döntött, hogy enged a kísértésnek, és folytatták ott, ahol a telefonbeszélgetés előtt abbahagyták....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése