2011. április 9., szombat

animus 7.

Maurizio a szokásos reggeli köröket futotta. Talán ő és a testvére edzettek a legtöbbet, majdnem állandó készenlétben voltak. Ezt valahol a totemjüknek is betudták, hisz mint oroszlánok, ők szimbolizálták többek közt az erőt és a biztonságot is. Azon a reggelen viszont valami egészen rendkívülit látott. Abban a bizonyos kis ligetben, ahová ők, a zoolook-ok gyakran járnak elmélyülni, a látogatót vélte látni. Kivételesen nem volt rajta a dzseki. Meg is állt, hogy jobban szemügyre vegye őt. A mecha láthatóan a reggeli napsugarakkal ügyködött.. Maurizio jól látta, ahogy vendégük olyan mozdulatot tesz a kezével, mintha finoman kiragadna a sugarakat, amik aztán gyöngyökké válnak a kezében. Ezt követően a többi mellé fűzte ez ezüstszálra.
-Te meg mi az ördögöt művelsz?- lépet be hozzá Maurizio. A robot megriadt, de határozottan fogta a gyöngysort, hogy le ne ejtse:
-Sajnálom... nem tudtam, hogy itt is tiltott. A szőkeség meglepődött:
-Nem, egyáltalán nem tiltott- mutatott felé- de mégis mi ez? Hogy csinálod? Manu válaszolt:
-Az RTG-n mindennapi tevékenység az energia materializálása. Tárgyakat teremtenek a tiszta erőből. Miután megértettem, hogy ez miként is működik, és hogy én is megtehetném, ugyanilyen gyöngyökkel kezdtem el kísérletezni. Viszont az alkotóm meglátta, és dühös lett. Azt mondta, hogy nem csinálhatok ilyesmit. Ez volt az egyik ok, amiért eljöttem. Maurizio figyelmesen végighallgatta, és megvakarta az állát:
-Tehát a felfedezés vágya erősebb volt... A mecha bólintott:
-Igen. Nem láttam semmi szabályelleneset ebben a tevékenységben, és tudni szerettem, hogy mire vagyok képes. A srác elmosolyodott:
-Én se látok benne semmi rosszat- majd a gyöngysorra nézett- kinek lesz?
-Kitának- válaszolt a látogató- odahaza láttam ezt a képződményt. Ott ékszerként és tárgyak díszítő elemeként használják. Ugyanolyan színe van, mint Kita hajának, ezért gondoltam, hogy tetszeni fog neki.  Maurizio mosolyogva bólintott:
-Minden bizonnyal.

Casey meglehetősen nyűgösen ébredt a kanapén. Az első felismerése az volt, hogy kellemesen meleg van. A második pedig az, hogy még mindig rajta van Manu dzsekije. Kissé meglepődött:
-Ilyen hosszú volt az este? Ekkor kopogtak. Kita, aki már rég fenn volt, felöltözve, elszáguldott mellette:
-Nyitom! Kitárta az ajtót. A mecha állt mögötte:
-Szia... Krisztofina örömmel fogadta:
-Szia Manu!- megfogta a kezét- kerülj beljebb! Mi járatban? A robot nem is próbált mellébeszélni, azonnal a tárgyra tért. Elővette a nadrágzsebéből a gyöngysort, és a lány nyakába helyezte:
-Ezt neked készítettem. Remélem, tetszik. A törpilla igencsak belepirult a nagylelkű ajándékba, és megérintette a nyakláncot az ujjaival:
-De hisz ez csodálatos!- majd a mechára nézett- ezt mégis honnan szerezted? És milyen apropóból kapom? A látogató halkan válaszolt:
-Úgy véltem, hogy illik hozzád. Krisztofinának fülig ért a szája, majd a nyakába ugrott:
-Jaj, kösz Manu! Ez tényleg nagyon szép! Manu is megölelte a lányt. Pozitívan élte meg, hogy egy ilyen lényt, akihez kötődik, boldoggá tudott tenni.

Ekkor belépett kómás, kócos fejével Casey. Átnyújtotta a dzsekit:
-Ez nálam maradt... Manu elengedte Kitát, majd visszavette a dzsekit:
-Kösz. Meg is feledkeztem róla- majd végigmérte a lányt- minden rendben? Cez kissé zavartan körbenézett:
-Hát...- majd meglátta testvérért. Kissé szúrón nézett rá, majd valamivel nyersebb hangon szólt rá:
-Neked nem lenne máshol dolgod? Kita halkan nevetett. Jól tudta, hogy nővére olykor szereti zordnak mutatni magát.
-Nem, nem igazán, de ha ennyire zavar... Majd odébbállt. Cez sóhajtott, majd miután húga kikerült a képből, visszanézett a mechára... aztán zavartan lehajtotta a fejét:
-Kösz, hogy tegnap utánam jöttél- mondta halkan- jól esett. A robot a vállára tette a kezét:
-Így láttam jónak. És... hogy mondják azt, amikor fokozottan negatívan hat, ha valaki nincs jelen ott, ahol máskor lenni szokott? Casey felkapta a fejét:
-Aggodalom?
-Igen! Az! - harsant fel a látogató az új szó hallantán, majd ismét halkan folytatta- szóval... az éreztem. A lány a fejét csóválta, és olybá tűnt, hogy megpróbál elfojtani egy mosolyt:
-Kis hülye... Mily furcsa. Negatív szavak, de a kicsengésük inkább pozitív. A robot ezt nem egészen tudta értelmezni. Cez viszont ránézett, és folytatta:
-De... amúgy kösz a kérdésed, már jobban vagyok. Manu lassan bólintott:
-Ezt örömmel hallom.

Az aznap este a tűz körül az átlagosnál is különlegesebben telt. Először is azért, mert Maurizio végigkürtölte, hogy a látogató mit is tud. Ezért az utóbbi szinte bűvészmutatvány szinten idézett különböző tárgyakat a tűz melegéből és fényéből. Ags egy kapott egy egész sor tollat a hajába, amiket húga készségesen belefont. A mecha érdeklődve figyelte a tevékenységet:
-Ennek valami szerepe van?
-Igen- válaszolt nagy vigyorral Deen, ahogy egy újabb tollat font be- én és a bátyám félig indiánok vagyunk, sokkal komolyabb hangsúlyt fektetünk a szabályokra. A népünk előszeretettel font tollakat a hajába, különösen a törzsfőnökök, akiknek a rangját egy egész tollas fejdísz jelképezte. Ags felkacagott:
-Ja, én pedig jó sokat kapok, mert én vagyok a matriarcha testvére... Grey Wolf tapsolt:
-Nah, varázsolj még valamit! A robot a tűz fölé emelte kezeit, majd olyan mozdulatot tett ismét, mintha gyengéden emelne ki valami kényes szövetet. Ezután a fény és a hő formát öltött kezeiben, amint megjelent ott egy egér. Erre már a társaság egy kissé elhűlt. Renato a mecha vállára tette a kezét:
-Te, figyelj... ezt nem biztos, hogy kéne. Manu értetlenül felé fordította a fejét:
-Valamit rosszul csináltam?
-Ez már egy élet- mondta halk döbbenettel a sirály, miközben a látogató kezeiben lévő egérre mutatott, aki meglehetősen meg volt illetődve, hogy egyik pillanatról a másikra egy óriásokkal teli környezetbe került- az ilyesmit tabuként kezeljük. Tárgyak teremtése még rendjén van, de egy élőlénynek már lelke van, ami szigorúan hozzá van kötve. Ezzel beleszólsz az élet rendjébe.A robot lehajtotta a fejét:
-Sajnálom. Nem tudtam... Deen felé fordult:
-Semmi gond, ez egyszer elnézzük. De vedd figyelmeztetésnek. Ami pedig az egeret illeti- átvette tőle- ettől függetlenül szép teljesítmény. Ő maradhat. Manu elgondolkodott:
-Valóban igazatok van. Az RTG-n is csak tárgyakat materializáltak. Nem tapasztaltam olyan, hogy egy egész élőlényt teremtettek volna a kozmikus erőből. Renato megpaskolta a látogató vállát:
-Minden rendben. Szerencsére időben sikerült tisztázni a félreértést.

Ekkor közéjük csapott a villám, meglehetősen vadul cikázva. A mecha úgy megriadt, hogy hátraesett, és a földön hátrált még pár métert a riadtságtól. Azonban perceken belül láthatta, hogy aggodalomra semmi ok. A villámokból egy lány rajzolódott ki.... egy hosszú, fekete hajú, fekete szemű, élénkvörös ajkú, kék lány. Ags széles vigyorral felállt, és megfogta a kezeit:
-Tara... üdvözlünk ismét köreinkben. Tara Lekt már hozzászokott a zoolook-ok befogadó társaságához, és sikerült teljesen megnyílnia feléjük. Most is sugárzott az örömtől, hogy köztük lehet:
-Bocs a késésért, de Jerry... vagyis Jenisse eléggé ellátott munkával. Darko leültette őt:
-Üsse kavics, a lényeg, hogy már itt vagy. A robot ekkor kászálódott fel, és mászott vissza a helyére. Egyszerűen nem bírt leakadni a jövevényről, mind a belépőt illetően, mind az elemzések alapján, amiket közben végzett róla. A villám, az elektromosság, a tiszta energia megjelent előtte... és fizikai valót öltött.
-Szellem...- fakadt ki belőle mély csodálattal. Lady Spark felé kapta a fejét:
-Parancsolsz? A robot ugyanúgy elvarázsolt hangon folytatta:
-A tiszta erőből öltöttél fizikai valót... Darko felkacagott, majd a lány vállára tette kezét:
-Ne haragudj, Manunak még be se mutatottunk. Ő egy másik bolygóról származik, és egy kicsit elvarázsolt- majd a robot felé fordult- ő Tara Lekt, az emberek világából. Tara kezet nyújtott felé, és barátságosan rámosolygott:
-Szia... A mecha viszonozta a gesztust. Nagyon tetszett neki Lady Spark érintése. Ahogy megfogta a kezét, érezte, hogy mennyi féktelen erő lakozik a testében. Viszont ez valahol nem stimmel. Talán aki előtte áll, mégsem egy teljesen materiális való? Miután elengedte a kezét, a társaságnak feltűnt, hogy a robot még mindig  feltűnően stíröli a kék lányt... az utóbbinak a leginkább. Ags viszont tudta, hogy oldhatja ezt a kínos feszültséget. Tara vállára helyezte a kezét:
-Figyelj, nem beszélnél egy kicsit vele? Tudod, ő tanulmánnyi céllal van nálunk. Biztos rengeteg kérdése lenne számodra. Lady Spark mosolyogva bólintott, majd megfogta a mecha kezét:
-Gyere!- majd arrébb vonultak.

Az egyik lakás verandájára ültek, Tara meglehetősen kedvesen beszélt vele:
-Szóval másik bolygóról jöttél? Mégis mi vagy te? A robot feltűrte a csuklójánál a szövetet:
-Mechanikus segéd- mutatta a fémborítást és a kábeleket. A lány kicsit elhűlt ettől:
-Azt hittem, élő vagy.
-Az vagyok- a látogató visszahúzta a szövetet- az alkotóm a kozmikus erőből, a fényből vett, és helyezett az egységbe. Tara megértette:
-Tehát... te alapból tiszta erő vagy. Manu megfogta Lady Spark kezét:
-De te is... láttam, ahogy megérkeztél, és a kézfogásnál is éreztem, hogy hatalmas erő lakozik benned. A lány most kissé megriadt. Óvatosan elhúzta a kezét:
-Ez nem ilyen egyszerű. Én ember vagyok- elfordította a fejét- legalábbis... emberként kezdtem az életem. A mechát negatívan érte Tara reakciója. Talán valami mély fájdalom érhette őt a múltban?
-Baleset?- megreszkírozta a kérdést.
-Rosszabb- felelt a lány, majd félig visszafordította a fejét, elgondolkozva meredt maga elé- szánt szándékkal tett ilyenné a többi ember. Fegyvernek akartak használni. És miután a folyamat elvégeztetett, már esélyem se lehetett, hogy a többiek közé menjek. Magányos voltam, és bizalmatlan. Ezután a robotra nézett, és enyhén elmosolyodott:
-De szerencsére Ags és a zoolook-ok nagy nyíltak voltak velem. Ismét bízhatok másokban, őszinte lehetek velük. Manu bólintott:
-Ezt meg tudom erősíteni. Nekem is türelmesen elmagyaráznak mindent, remek tanáraim. A hallottakat végigelemezte még egyszer egy pillanatra. Emberek... mit tettek egy másik emberrel? Ráadásul, ahogy Tarát nézte, meglehetősen gyönyörűnek találta. Irreális még belegondolni is, hogy miért is voltak képesek bántani őt. Le is vonta a következtetést:
-Amit elmondtál... az alapján az emberek kegyetlenek. A lány bólintott:
-Igen, kegyetlenek- sóhajtott, majd a mechára pillantott- tégy meg egy szívességet, Manu, és soha ne akarjál ember lenni....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése