gyöngyhalászok

Shayla édes álmai tengerébe süppedt, miközben az igazi tenger hullámai kedvesen ringatták a hajót. Még éjszaka volt, így megengedhette magának, hogy pihenjen... talán a második éjszaka Sanbosco óta. Hiába jegyzetelték az eseményeket és az új szövetségesek adatait, már erősen súrolta az egész utazás kezdte súrolni az időérzékük határát. Sebaj... ilyen nászút bőven belefér. Álmából aztán ura keltette fel, aki gyengéden megsimogatta az arcát:
-Shayla... édesem... A királynő először magára húzta a takarót. De miután Tom Focus tovább szólítgatta őt, hamarosan megadta magát, és ránézett:
-Mi az? A kék macska visszamosolygott rá:
-Emlékszel, melyik szigetet mutatta a kis gyöngyhalász? Ó persze... még magánál sincs, majd pont erre emlékszik. Végighúzta a tenyerét az arcán, sóhajtott, lassan próbálta összeszedni a gondolatait, amit az álmosságtól újra és újra kicsúsztak, mint ahogy a víz kifolyik az ujjai közül.
-Várjál- mondta nyűgösen, majd nagy nehezen elővakarta az emléket- igen, megvan.
-Úgy képzeld el, hogy most ott vagyunk- újságolta a király lelkesen- már ki is kötöttem.
-Rendben édesem, de az éjszaka közepe van- Shayla ismét a fejére húzta a takarót- ilyenkor mindenki alszik. Majd napközben körbenézünk. Tom Focus sóhajtott, majd mellébújt, és hátulról átkarolta. A lány ezt érzékelte is. Bújt hozzá, majd elnyomta ismét az álom.

A nap kellemes időt hozott Sur-Sur szigetére. A bennszülöttek már reggel énekeltek, ahogy megindult az élet a faluban, ahogy kieveztek a tengerre halászni. A pár is erre az énekre kelt. Ki is másztak a Kék Zefír fedélzetére, hogy megnézzék, mi folyik odakinn. Valóban, Sur-Sur lakói már kinn voltak. Ugyanolyan fehér törpemacskák, mint az a gyöngyhalász, akivel Vasmacska Karmában találkoztak, a helyi becsületvesztőben. fekete hajuk volt, amik több kisebb fonatban végződtek. Ezeket néha egy copffá fogták még össze. Leszálltak a hajóról, Shayla pedig a két kezét feltartva integetett:
-Hahó! A helyiek egyből rámeredtek, hirtelen csend is támadt. Az egyik végül megtörte, mikor felkiáltott:
-Ospen! Majd ez a szó szinte futótűzként terjedt tovább.
-Ospen!
-Ospen!
-Ospen! Tom Focus odasétált úrnője mellé:
-Te érted, amit mondanak? A királynő zavartan visszanézett rá:
-Egy kukkot se. De remélem, semmi rosszat.

Viszont perceken belül, kisebb kísérettel megérkezett a falu vezére. Díszes bíborcsiga- és madártollas láncok lógtak a nyakában, kezében egy kígyófejes bot. A jövevényekre nézett mosolyogva:
-Ti lenni vendégek. Honnan jönni? Vicces volt hallani, ahogy beszél. Pontosan olyan akcentus, mint az előzőleg megismert társuké. Úgy látszik, más nyelv nem igen állt az ajkukra. Shayla és Tom Focus ismét bemutatkoztak, mint eddig, rangjukkal együtt. Erre, hogy uralkodókkal van dolguk, a vezérnek is felcsillant a szeme:
-Akkor jönni, jönni!- intett a botjával- ti lenni különleges vendég! Nektek nagy lakoma.
-Igazából másért jöttünk- szólt Shayla kissé zavarban- Tenoch-kal szeretnénk beszélni. A név hallatán a gyöngyhalászok azonnal elhűltek, és mind meghajoltak. A vezér utána elmagyarázta:
-Neki neve szent, mi meghajolni, mi tisztelni. Erre viszont Tom Focus vigyorodott el, majd egész ártatlanul elszólta magát:
-Tenoch, Tenoch, Tenoch! A bennszülöttek háromszor is meghajoltak, egymás után. A lány oldalba lökte a királyt, jelezve, hogy viselkedjen. Ura viszont visszavigyorgott:
-Bocs- mondta halkan- ezt nem tudtam megállni. A vezér folytatta:
-Én örömmel odavezet titeket bölcs és nagyhatalmú vezérhez. Shayla visszamosolygott:
-Nagyon szépen köszönjük.

A sziget nem bizonyult túl nagynak. A gyöngyhalászok falván kívül egy erdő terült el rajta. A vezér azon át vezette őket egy barlangig. Ott mélyen meghajolt és be szólt a bejáratánál, ugyanazon a páros számára érthetetlen nyelven. Válaszként moraj hallatszott mélyről, a vezér pedig még egyszer meghajolt, majd vendégei felé fordult:
-Én visszameni faluba. Ha már ti beszélni Tenoch, visszajönni falu. Tom Focus bólogatott:
-Persze, persze, visszamegyünk. A törpemacska mosolyogva bólintott, majd odébbállt.

A helyébe viszont a barlangból mászott elő egy félelmetes bestia... egy hatalmas tollaskígyó, fekete sörénnyel és szárnyakkal, aranysárga szemekkel, és sötétlila- és aranyszínű pikkelyekkel. A páros hirtelen el is hűlt a látványtól... megszólalni se tudtak a döbbenettől. A bestia viszont csapott párszor a szárnyaival, majd összetekeredett előttük, és békésen nézett vissza rájuk:
-Kérdezzetek, Nixa és Deghyom urai, és én válaszolok. Furcsa... az ő beszéde kristály tiszta volt. Mintha mindig is beszélte volna a nyelvüket. Ez csak fokozta a vendégek meglepett döbbenetét. Végül a király volt az első, aki bármit is ki tudott nyögni:
-Izé... esetleg elmondanád, hogy kerültél ide? Tenoch elmosolyodott:
-Sur-Sur népe mindig gyöngyhalászokból állt. Sokan mások fordultak meg náluk az értékes portékáért, amit élelemre és különböző nyersanyagokra cseréltek el. Az egyik ilyen hajóval jöttem én is... mint utas. De annyira magával ragadott a helyiek vendégszeretete és a sziget varázsa, hogy úgy döntöttem, maradok. Ennek már úgy jó ezer éve... Shayla szemei ismét elkerekedtek:
-Ezer éve? Tenoch halkan nevetett:
-Jól tartom magam, mi? Tom Focus tovább kérdezősködött:
-És a gyöngyhalászok... nekik van valamiféle istenük, vagy szellemük?
-Csak a vízisten- válaszolt a tollaskígyó- mint mindenki másnak úgy általában a tengerkék ég alatt. Meg még Mauek. Billentett egyet a fejével:
-Az ő szigete innen látszik. Ha gondoljátok, betérhettek hozzá is.
-És mondd- szólt a királynő- kötnétek népeinkkel szövetséget? Tudod, mi épp új szövetségeseket, társakat keresünk... Tenoch sóhajtott:
-Sajnos ebben nem lehetek a segítségedre. A gyöngyhalászok ugyan vendégszeretők, de senkinek nem szövetségesei. Elvannak ők a saját kis világukban, én pedig azért vagyok, hogy megvédjem őket. Előttem ugyanis sok erősebb birodalomból jöttek katonák, és előszeretettel hurcolták el őket rabszolgának. Shayla bólintott:
-Értem- majd az aranyszínű szemekbe nézett- remélem, azért nem voltam tolakodó. A bestia elmosolyodott:
-Egyáltalán nem. Kérdezni mindig lehet. Ti kérdeztek, én válaszolok.

-Akkor lenne itt még egy kérdés- szólt Tom Focus. A tollaskígyó felé fordította a fejét:
-Hallgatlak. A király elvigyorodott:
-Itt tölthetnénk a nap további részét? Ha már ilyen közel van Mauek szigete, azt majd holnap ejtenénk meg. Tenoch készségesen bólintott:
-Csak nyugodtan. Vissza is kísérlek titeket, és beszélek a vezérrel. A pár hálásan meghajolt a bestia előtt, majd követték őt vissza a faluba....