Az esküvőnek meglehetősen nagy visszhangja volt... és olybá tűnt, hogy három napig tart, ugyanis a népek nemcsak, hogy egyfolytában buliztak a páros és a szövetség örömére, de valahányszor meglátták vagy a királyt, vagy az újdonsült királynőt, azonnal belerángatták a buliba. Semmi formaság, vagy etikett, buli van, és kész. Nem is lehetett az ifjú párnak egy perc nyugta sem- a szó pozitív értelmében. De nem is bánták. Külön az alattvalókkal ünnepelni, személyesen, szabályok nélkül egy újfent külön élmény volt. Ilyenkor mind ők, mind a népek úgy érezhették, hogy egyek: nincsenek különbségek, nincs megkülönböztetés, nincs rang, sem kaszt vagy osztály... mindenki boldog, és felszabadult.
A negyedik nap reggelére viszont a királyi páros is érezte, hogy a sorozatos dorbézolás egy kicsit megviselte őket. Nem is siették el, maradtak az ágyban. Elsőként Tom Focus ébredt fel... valamikor dél tájban. Kellemesen indult a reggele, miután nyugtázta, hogy királynője a karjaiban van, és ő gyengéden öleli hátulról. Megfogta óvatosan a kezét, és az ujjával simogatta. Ez az egész olyan volt, mint egy álom. Hogy is került ő ide? Hisz még csak nem is volt nemesi származású. Egész pontosan, a saját emlékei szerint. Hisz a mágusok kasztjából indult, azok közül, akiket Deghyom az első fényáldozat óta elítélt és megvetett. Nem volt semmije, csak a nyitottság, ami segítségével olyan könnyen tanult, és hamar átlátott minden helyzetet. Talán pont ennek a nyitottságnak köszönhet mindent: a barátokat, a szövetségeseket, a fejlesztéseket... és a szerelmet. De ha jobban végiggondolja... milyen férfi az, aki egy ilyen nő elől el tud zárkózni? Biztos a harcosai is eljátszottak a gondolattal a háború idején, hogy mit is csinálhatnának Shaylával... Alig, hogy ezt végiggondolta, azon kapta magát, hogy féltékeny. Ezt követően pedig feltette magának a kérdést, hogy mégis mire? Hisz ő és a népe kölcsönösen mély bizalmat táplálnak egymás iránt. Na igen... a jelenlegi helyzetének egy újabb bizonyítéka.
Ekkor érezte, hogy a lány ujjai a kezére fonódnak, majd Shayla lassan félig felé fordult:
-Jó reggelt- mondta halkan, ahogy rámosolygott. Focus viszonozta:
-Neked is, életem- megpuszilta a lány arcát, és a vállára helyezte fejét- hogy aludtál?
-Mint a bunda- a csíkos bújt hozzá- a tegnapi ünneplés is igazán fergetegesre sikeredett. De miután az esküvő napja óta alig aludtam, így ma mindent bepótoltam. A király halkan nevetett:
-Volt is rá alkalmad- a nyakába csókolt, majd lassan feltápászkodott. Shayla kissé értetlenül nézett utána:
-Te meg hová mész?- félig álmosan még a karját is megragadta. Focus visszamosolygott rá:
-Mindjárt jövök- megpuszilta a lány száját- csak kiderítem, hogy mivel kényeztethetnélek ma reggel. Shayla halkan nevetett:
-Te giggolo.... Lassan lehúzta róla a kezét, végigsimítva a karját.
-Csak maradj a helyeden- mondta a kék macska, és kiment.
Valóban, egy ideje teljesen máshol járt az esze. Úgy szerette újdonsült feleségét, hogy minden gondolata a körül forgott, miként is járhat a kedvébe. Ez egy új betegség lehet tán? Még sosem volt szerelmes... de nem is idegenkedett ettől a szinte idilli állapottól, nem zavarta, hogy nem két lábban a földön jár, mint ahogy eddig is tette. Minden mozdulat sokkal könnyebbnek tűnt, sokkal légiesebbnek... néha még abban se volt biztos, hogy a talpa valóban megérinti a talajt... inkább csak olyan, minta éppen csak súrolná. Ebben az állapotban tevékenykedett a konyhába, ahol csokiszószos palacsintát készített. Az illatok is sokkal édesebbek...
Amint elkészült, és megfordult a tányérral, hogy elinduljon a szoba felé, hirtelen megugrott. Egy pillanatra ismét visszakerült a földre, hisz meglepetésként érte a vele szemben álló Shanbahac. Letette a tányért az asztalra:
-Ilyet légyszí ne csinálj- mondta kissé komoran- a halandóknak van magánélete is. A félelmetes kinézetű isten halkan kuncogott:
-Ne haragudj, fiam, nem tudok ellenállni. Ti ketten olyan édesek vagytok, mint a trópusi nektár. Tom Focus meglehetősen zavarba jött:
-Leskelődsz is? Shanbahac legyintett:
-Azért azt nem. De jó látni, hogy sikerült végre összehoznotok, amire már többször is felhívtam a figyelmed. A király bólintott:
-Igaz is... nélküled nem biztos, hogy sikerült volna. Kellett egy kis motiváció. A növényi élet ura ismét kuncogott:
-Nem lehet rossz tanács, ha egy istentől kapod. Ekkor meglátta az asztalon lévő tányért:
-Ó... csak nem reggelit készítettél neki? Tom Focus elvörösödött:
-De... olyasvalami. Ekkor az isten intett ágszerű, vékony kezével, amiben aztán megjelent egy bíborszínű liliom:
-Ezt itt ne felejtsd. Adjunk az érzésnek. A kék macska elmosolyodott, és átvette a virágot:
-Köszönöm, Shanbahac. A bestia elmosolyodott:
-Ugyan... azért a szentélyért még mindig én tartozom neked...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése