2011. április 9., szombat

looking for party 3.- Olaszország

Eurocity másodosztály, valahol Brescia felé fél úton. Dorina merengve nézett kifelé az ablakon. Az istennő megérintette a vállát, majd átnyújtott neki egy üveg italt. A lány rámosolygott:
-Köszönöm, úrnőm. Átvette az üveget és csillapította szomját. 
-Minden rendben?- kérdezte Echo- egy ideje nagyon csendben vagy. 
-Persze, jól vagyok- válaszolt DJ- csak még mindig nem dolgoztam fel a történteket. Talán ez volt a legmeredekebb estém, a legprofibbakkal, a legnagyobb technikai felszereltséggel. Olyan az egész, mint valami digitális-audiós álom. Echo elmosolyodott:
-Meghiszem az. Lentről is eszméletlen látványt nyújtottatok. És?- kissé anyáskodva eltűrte a lány haját- megvan már a következő jelölt? Dorina bólintott:
-Kicsit nehéz volt, hogy az italo dance-nek annyi neves képviselője volt... Prezioso, Eiffel 65, Ricky le Roy, Mauro Picotto, Mario Piú... de csak egyetlen egy van, aki mind a mai napig képviseli ezt a stílust. Az istennő sejtelmesen elmosolyodott, majd ő is az ablakon kinézve elmerengett:
-Ó igen... ezeknek a titánoknak annak idején, az ezredfordulón megvolt  fénykoruk. Annak idején magam is rengeteget jöttem át, megáldva a kezük munkáját. Sőt, még Shakara fiam is járt erre, mikor kereste azt a lány... DJ felkapta a fejét:
-Milyen lányt? Echo visszanézett rá:
-Akibe annak idején beleszeretett. Tudod, korán elvesztette őt, de több száz világot felkutatott utána, hogy ismét meglelje, köztük ezt a világot is. Dorina meglehetősen lányos vonásokat mutatott, ahogy ezt a rövid történetet hallgatta: csillogtak a szemei, és álmodozva mosolygott:
-Ez olyan romantikus... Végül megtalálta a szeretett lényt? Az istennő bólintott:
-Igen. Most úgy élik az életüket, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Brescia, via dei Martiri, Media Records stúdió. A páros ide lépett be. Az időpont már meg volt beszélve.
-Még jó hogy ez a csóka szinte minden nap fellép- jegyezte meg DJ- különben neccesebb lenne a párbajról egyeztetni. Echo rámosolygott:
-Eddig ő a legidősebb ellenfeled, a legtöbbet tapasztalt. Valószínűleg a legtöbbet is ő várja el. A lány bólintott:
-A múltkori után már semmi nem lep meg. Ekkor nyílt stúdió ajtaja, és egy negyvenen túli, kalapos, sötét hajú, copfos, zöld szemű figura lépett ki mögüle, aki lila napszemüveget, fehér inget, és zsebes nadrágot viselt. 
-Buon giorno, signorine- majd kapásból kezet csókolt a menedzsernek- Örvendek, kisasszony, Gigi D'Agostino vagyok. A nő visszamosolygott:
-Erika Delleco- majd a lányra mutatott- ő pedig Dorina Joris. Ő az előadó. DJ ismét nem vette túl jó néven hogy átnéznek rajta, de most tartotta a száját. Kezet rázott az olasszal:
-A holnapi fellépéssel kapcsolatban- fűzte hozzá Dorina- mint már említettem, egy apró módosítás kéne.
-Franco már elintézett mindent- mondta Gigi lazán- át lett írva a program párbajra. Ezután alaposabban szemügyre vette a lányt:
-Nem vagy te egy kicsit fiatal ahhoz, hogy előadó légy?
-Te meg nem vagy már egy kicsit öreg?- vágott vissza DJ. Echo halkan el is nevette magát. Gigi látszólag ezt nem vette túl jó néven, de meglehetősen segítőkész volt:
-Na jó... mit akarsz tudni? Ahogy vonultak be a studióba, Dorina sorolta a dolgokat:
-Hol lesz a fellépés? Milyen forgatókönyv van? És milyen a ruhatárad?- közben körbenézett a stúdióban. Lemezek szerteszét a földön, füstölő a szoba sarkába... kalap- és napszemüveg kollekció- te, véletlenül nem Lady Gaga férje vagy? Az olasz nevetett, majd visszanézett a lányra:
-Semmi közöm hozzá. Ami pedig az estét illeti... az itt lesz a városban. Van forgatókönyv, de meglehetősen felszínes. Ha ismersz, tudod, hogy főként romantikusabb hangvételű dalaim vannak. Ezeket szándékozom játszani este is. 
-Na és a ruhatár?- kapta fel a fejét a lány. Ekkor Gigi kitárta a szoba másik sarkában álló ajtót. Egy másik szoba:
-Ez lenne az- majd gyanakodva nézett DJ-re- de nem értem, hogy neked ez miért fontos. 
-Lány vagyok- válaszolt amaz- érdekel a divat. Belevetett magát a ruhatár mélyébe. A konszolidálttól az egészen extrémig mindenféle göncöt talált- utóbbiakat nem is hagyta szó nélkül... pontosabban nevetés nélkül. Végül megakadt valamin a szeme... egy pár angyalszárnyon:
-Hú, neked szárnyaid is vannak?- kérdezte csodálkozva.
-Persze- válaszolt az olasz- még az ezredfordulóról való. Akkor voltak a legnagyobb bulik. Dorina rávigyorgott:
-Az évezred legnagyobb bulijai, mi? Gigi bólintott. A lány ismét végigvizslatta tüzetesen a ruhákat, majd elindult kifelé:
-Köszi az infót. Holnap állig felfegyverkezve érkezem. A veterán halkan nevetett, ahogy nézett utána:
-Azt majd meglátjuk, kicsi lány...

Dorina este pontosan érkezett a buli helyére. Tapasztalta, hogy csak az elő DJ van a helyén... Gigi sehol. Sóhajtott:
-Egye fene... elkezdem nélküle. Azzal a helyére sétált. Az elő DJ fel is konferálta:
-Hölgyeim és uraim, megjött a mesék földjéről, a tündérek kertjéből eme csodás teremtmény, Gigi D'Agostino kihívó fele... Dorina Joris! A leírás stimmelt, ugyanis a lány erre az estére igazán felvértezte magát... olyan ruhát viselt, ami eddig soha nem volt rá jellemző: bokáig érő rózsaszín szoknyát, ugyanilyen színű topot, rajta keresztbe átvűzve a zöld és rózsaszín színben pompázó, csillámos tündérszárnyakat tartó kötések- meglehetősen okosan megoldva, mintha csak indák lennének. kezén ezüst színű karpánt, hosszú hajában pedig apróbb, vékony fonatok. Sminkje is meglehetősen ízléses volt: szemein a rózsaszín-zöld árnyaltokkal, száján csillámfény. Valóban úgy nézett ki, mintha a tündérek országából jött volna. És ha bár eleinte nem is tetszett a közönségnek, hogy ellenfele nélkül kezdi meg a bulit, ő feltette a lemezt, és sikerült már az elején jó hangulatba varázsolna az embereket. Meglehetősen nőiesen mozgott, és viselkedett... a vonásai hihetetlenül finomakká váltak. 
-Köszönöm úrnőm- gondolta, végiggondolva a felkészülést- én tudtam, hogy milyen fegyvert vetek be. Viszont te segítettél, hogy ezt miként is érhetem el. Már most megvan a hatás... és ezért sokat köszönhetek neked. Amint ez végiggondolta, Echo is feltűnt a tömegben.. ugyanolyan hétköznapi ruhában, kibontott hajjal, éjszakai sminkkel, mint a többi fiatal. Visszamosolygott a lányra, mintha csak azt mondta volna "nincs mit, de most mutasd meg mit tudsz." Dorina szélesen el is mosolyodott. Feltartotta két kezét, úgy tapsolt. Miután a tömeg is követte a példáját, ő cserélte a lemezt, és keverte is az előző dalra.

Ekkor lépett be Gigi. Az elő DJ fel is konferálta:
-És itt van az, akire egész este vártunk, az italo dance utolsó mohikánja: Gigi D'Agostino! A tömeg ujjongott. Dorina egy pillanatra elhűlt:
-Akire egész este vártak?- gondolta- Ilyen erős a rajongótábora? Akkor én mit keresek itt? Aztán összeszedte magát, és levágott egy dupla scratch-et:
-Hát azt, hogy legyőzzem!- tudatosította magában- bebizonyítom, hogy én vagyok a legjobb! Meglódította az egyik lemezt, amin a zene úgy szólt, mint a kis angyal. A tömeg ismét ujjongott. Gigi pedig épp helyezte fel az első lemezt, mikor észrevette a kihívót. Meg is lepődött... a haj, az alkat, a magasság... még az arcvonás is stimmelt. De az összhang még se stimmelt. Biztos, hogy ez az a kislány, aki délelőtt még a stúdióban volt? Merthogy a ruhák, a smink és a mozdulatai alapján nem egy 13 éves kis taknyosnak nézett ki... hanem egy 18 éves fiatal hölgynek. Abban a pár órában a lány véghez vitt egy hihetetlen belső áttörést, aminek a segítéségével sikerült máshogy láttatnia magát a közönséggel... és Gigivel is. Dorina visszanézett az olaszra, és kacéran elvigyorodott:
-Csak nem inunkba szállt a bátorság? Gigi visszaszólt:
-Én mindig kések. Ahhoz, hogy elriassz, korábban kel felkelned. És már cserélte is a lemezt. Ahogy DJ már arról felvilágosítást kapott, ellenfele valóban főként érzelmesebb dalokat játszott. A közönség is ezt igényelte. Ez volt a második oka, amiért átvedlett pillangóba. De kicsit magasabbra is tette a mércét: ugyan nála is voltak érzelmesebb töltetű számok, viszont valamivel pörgősebbek is egyben, mint amit Gigi játszott. Úgyhogy elsőként ezeket vetette be. 

Úgy tűnt, a közönség eleinte süket feléje, és tudatosan nem akarnak figyelni rá. Igencsak látványosan bálványozták kedvencüket, bármit is tett be. Viszont elég volt Giginek csak egyszer is megcsúsznia- merthogy főként a régebbi dalait tette fel. A közönség pedig egy idő után ezt megunta, és lassan átpártoltak Dorinához, aki mégiscsak frissebb, ütősebb számokkal szolgált. Ahogy meglátta, hogy a tömeg egyre inkább őt preferálja, lehajolt hozzájuk, és csókot dobott. A pasik ettől vonyítottak örömükben, mint a sakál, és tovább biztatták. A tündér erre elvigyorodott, majd miután egy újabb lemezt cserélt ki, megfordult, csábosan rázva a fenekét, majd a hajába túrva, amit felemelt, és szép lassan engedte leomlani. A srácok odáig voltak a gyönyörtől. Gigi pedig látta, hogy igazán ellenfelére talált. Táncolt ugyan ő is, de ellenfelének sajna volt nőies bája is, amit bónuszként bevetett. Ő inkább előkapta a világító tollát, és a tömegbe világított, pörgetve azt. A közönség nevetett, egy pillanatra vissza is nyerte a figyelmüket... de aztán mind visszafordultak DJ felé. Igencsak nehezen, de a lány ezúttal láthatóan elkönyvelte a sikert. Nem volt könnyű meggyőznie egy évek óta beton-stabil rajongói tábort, de az istennő tanácsainak köszönhetően, mely elővarázsolta belőle a nőt, még ezt is sikerült elérnie.

Az este végeztével a tömeg közösen búcsúzott el tőlük. Egy része még utánuk is ment az utcára, hogy elcsípje őket pár fotó és autogram reményében. Az akció sikeres volt.Gigi ehhez már hozzászokott, és ezúttal is ugyanúgy mosolyogva dedikált, fotózkodott és beszélgetett a rajongókkal. DJ viszont a földbe gyökerezett a hirtelen dömpingtől. Még Nixában sem rohantál le ennyien, pedig ott se voltak kevesebben. 
-Írd alá, tündérlány!
-Nekem is, tündérlány!
-Adj egy csókot, tündérlány!- ez utóbbit egy srác mondta, aki a kamerás telefonjával esett be hozzá, és még ő adott neki puszit, megörökítve a pillanatot. Dorina összeszedte magát:
-Oké, rendben- vigyorgott zavarában, majd nekiállt dedikálni- milyen névre lesz?
-William Lenti.
-Danilo Piú
-Claudio 86...
-És most közös fotót is kérünk. A lány nevetett, és a társaság közé ékelődött- szépen közre fogták a fiúk-lányok mindkét oldalról:
-Gyertek, mosolyogjunk. Egész fotósorozatok készültek róla. Lassan feloldódott, élvezte ezt a nyüzsgést körülötte.

 Gigi rámosolygott pár méterrel arrébb:
-Minden elismerésem, Dorina Joris. Legyőztél, egy meglehetősen leleményes taktikával. Máris a tenyeredből esznek. A lány visszavigyorgott:
-Kösz, megdolgoztam érte- válaszolt két fotó között- pontosan ezért mértelek fel alaposan, hogy aztán megfelelően fel tudjak készülni. Gigi elismerően bólintott, és megemelte a kalapját:
-Viszont én se fogom annyiban hagyni. Mihamarabb jössz nekem egy visszavágóval. DJ nevetett:
-Meglesz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése